A versek oldala
Jöjjön Radnóti Miklós – Virágének verse. Fölötted egy almafa ága, szirmok hullnak a szádra, s külön egy-egy késve pereg le, ráhull a hajadra, szemedre. Nézem egész nap a szádat, szemedre hajolnak az ágak, fényén futkos a fény, csókra tűnő tünemény. Tűnik, lehunyod szemedet, árny játszik a pilla felett, játszik a gyenge szirommal, s hull már […] Olvass tovább
Radnóti Miklós legszebb versei kvízünkben a költő legcsodálatosabb verseivel „dolgozunk”. Nézzük sorozatunk első részét. Kezdjük a címekkel…. Olvass tovább
Jöjjön Radnóti Miklós: Levél a hitveshez verse Gáti József előadásában. A mélyben néma, hallgató világok, üvölt a csönd fülemben s felkiáltok, de nem felelhet senki rá a távol, a háborúba ájult Szerbiából s te messze vagy. Hangod befonja álmom, s szivemben nappal ujra megtalálom, hát hallgatok, míg zsong körém felállván sok hűvös érintésü büszke páfrány. […] Olvass tovább
Radnóti Miklós Tétova óda című versét szavalja Szilágyi Tibor. Mióta készülök, hogy elmondjam neked szerelmem rejtett csillagrendszerét; egy képben csak talán, s csupán a lényeget. De nyüzsgő s áradó vagy bennem, mint a lét, és néha meg olyan, oly biztos és örök, mint kőben a megkövesült csigaház. A holdtól cirmos éj mozdul fejem fölött s […] Olvass tovább
Jöjjön Radnóti Miklós: Tétova óda verse Dunai Tamás előadásában. Mióta készülök, hogy elmondjam neked szerelmem rejtett csillagrendszerét; egy képben csak talán, s csupán a lényeget. De nyüzsgő s áradó vagy bennem, mint a lét, és néha meg olyan, oly biztos és örök, mint kőben a megkövesült csigaház. A holdtól cirmos éj mozdul fejem fölött s […] Olvass tovább
A legszebb magyar versek egyike: Lírai művészet a magasfokon Az irodalom tengerében, ahol szavak, érzelmek és gondolatok özönlenek, néhány mű kiemelkedik és a lélek mélyére hatol. Az ilyen alkotások örök emléket hagynak a kultúránkban, meghatározva annak szövetét. Radnóti Miklós „Nem tudhatom” című verse ilyen. Ez a lírai alkotás, amely a költői kérdésekről, a jövő bizonytalanságáról […] Olvass tovább
Jöjjön Radnóti Miklós: Olasz festő verse. Egy kövön ül. Merész fenekét hálóval fonja a kőhöz a pók és fest, nagyokat dudolva a vászna elé: (- A rosszak kerékbetörettek a parton s a jókat elmosta dagálykor az ár. Süketek lábukat dugták az égre, a vakok is elmentek már a föld alá, csak a fehér némák ugatnak […] Olvass tovább
Jöjjön Radnóti Miklós: Március verse. Lúdbőrzik nézd a tócsa, vad, vidám, kamaszfiús szellőkkel jár a fák alatt s zajong a március. A fázós rügy nem bújt ki még, hálót se sző a pók, de futnak már a kiscsibék, sárgás aranygolyók. Olvass tovább
Jöjjön Radnóti Miklós – Este a Hegyek Között verse. 1 Az este már a fák közt markolász, mikor a mélyben feltünik a ház s a síkos lejtő aljában tömör hagymaszaggal s meleggel üdvözöl. Míg léceim a falnak állitom, hóförgeteg fut át a kis hidon, hajamba kap s az ajtóhoz közel, akár egy búcsuzó lány, átölel. […] Olvass tovább
Jöjjön Radnóti Miklós: Majális verse. A hangraforgó zeng a fű között, s hördül, liheg, akár egy üldözött, de üldözők helyett a lányok kerítik, mint tüzes virágok. Egy lányka térdrehull, lemezt cserél, a háta barna, lába még fehér, a rossz zenén kis lelke fellebeg s oly szürke, mint ott fönt a fellegek. Fiúk guggolnak és parázslanak, […] Olvass tovább
Jöjjön Radnóti Miklós: Huszonnyolc év verse. Erőszakos, rút kisded voltam én, ikret szülő anyácska, – gyilkosod! öcsémet halva szülte-é, vagy élt öt percet, nem tudom, de ott a vér és jajgatás között úgy emeltek föl a fény felé, akár egy győztes, kis vadállatot, ki megmutatta már, hogy mennyit ér: mögötte két halott. Mögöttem két halott, […] Olvass tovább
Jöjjön Radnóti Miklós: Két karodban verse Ruttkai Éva előadásában. Két karodban ringatózom csöndesen. Két karomban ringatózol csöndesen. Két karodban gyermek vagyok, hallgatag. Két karomban gyermek vagy te, hallgatlak. A teljes verset ITT olvashatod. Olvass tovább