Tag Archives: Radnóti Miklós

Radnóti Miklós: Téli vers

Jöjjön Radnóti Miklós: Téli vers költeménye. Béke legyen most mindenkivel: jámbor öregek járnak az első hó sarában és meghalnak mire megjön a hajnal. Hó, hó! fekete szemekben sötéten fénylik az ég, rossz bánat sír a lámpák alól és száll elárvult terhes asszonyok foganó átka, holdas pocsolyákból a férfi felé. Tél, tél! fél most a gyerek s fél az üvegesházban markos ...

Read More »

Radnóti Miklós: Októberi vázlat

Jöjjön Radnóti Miklós: Októberi vázlat verse. Reggel, fa alatt fagyott verebet tépett a kutyám és napsütött nyári tornyok alatt most sárban jár cifra lábakkal, legény a lány után; ma már dalolva vár testvérei közt régen halottan a nagy fa, sötét erdőkön tüzelésre és leveles, bő élete jajdul a fejsze alatt, mint kispapok őszülő bánata fordúl imásan, miséken lesett fiatal apácák ...

Read More »

Radnóti Miklós: Február

Jöjjön Radnóti Miklós: Február verse. Újra lebeg, majd letelepszik a földre, végül elolvad a hó: csordul, utat váj. Megvillan a nap. Megvillan az ég. Megvillan a nap, hunyorint. S íme fehér hangján rábéget a nyáj odakint, tollát rázza felé s cserren már a veréb.

Read More »

Radnóti Miklós: Éjszaka

Jöjjön Radnóti Miklós: Éjszaka verse. Alszik a szív és alszik a szívben az aggodalom, alszik a pókháló közelében a légy a falon, csönd van a házban, az éber egér sem kapargál, alszik a kert, a faág, a fatörzsben a harkály, kasban a méh, rózsában a rózsabogár, alszik a pergő búzaszemekben a nyár, alszik a holdban a láng, hideg érem az ...

Read More »

Radnóti Miklós: Himnusz a békéről

Jöjjön Radnóti Miklós: Himnusz a békéről verse. Te tünde fény! futó reménység vagy te, forgó századoknak ritka éke: zengő szavakkal s egyre lelkesebben szóltam hozzád könnyüléptü béke! Szólnék most ujra, merre vagy? hová tüntél e télből, mely rólad papol s acélt fen szívek ellen, – ellened! A szőllőszemben alszik így a bor ahogy te most mibennünk rejtezel. Pattanj ki hát! ...

Read More »

Radnóti Miklós – A bujdosó

Jöjjön Radnóti Miklós – A bujdosó verse. Az ablakból egy hegyre látok, engem nem lát a hegy; búvok, tollamból vers szivárog, bár minden egyre megy; s látom de nem tudom mivégre e régimódi kegy: mint hajdan, hold leng most az égre s virágot bont a meggy.

Read More »

Radnóti Miklós: Férfivers

Jöjjön  Radnóti Miklós: Férfivers verse. Süvölts csak bátran, hisz férfi vagy s boldog dolgaid között orvul szurokkal önt nyakon a csókoddal ojtott asszony is, s e hajlongó tréfája mögött még kést is dugdos előled. Tudd, egyedül vagy, mint az első farkas volt az éjszaki rideg erdőn, mikor félfarra dőlt és fűrészelő nyögéssel tépte a húsbapólyált bordát oldalából, hogy nőstényt teremtsen ...

Read More »

Radnóti Miklós: Január

Jöjjön Radnóti Miklós: Január verse. Későn kel a nap, teli van még csordúltig az ég sűrü sötéttel. Oly feketén teli még, szinte lecseppen. Roppan a jégen a hajnal lépte a szürke hidegben. 1941

Read More »

Radnóti Miklós: Március

Jöjjön Radnóti Miklós: Március verse. Lúdbőrzik nézd a tócsa, vad, vidám, kamaszfiús szellőkkel jár a fák alatt s zajong a március. A fázós rügy nem bújt ki még, hálót se sző a pók, de futnak már a kiscsibék, sárgás aranygolyók.

Read More »

Radnóti Miklós: Emlék

Jöjjön Radnóti Miklós: Emlék verse. Ó, én! szoknyás gyerek még, fölemelt karral álltam az ég alatt és teli volt a rét csillaggal s katicabogárral! Akkor fordította el rólam egy isten a szemét!

Read More »

Radnóti Miklós: Téli napsütés

Jöjjön Radnóti Miklós: Téli napsütés verse. Az olvadt hó beroskad és szertesündörög,… kondérok gőzölögnek, mint bíbor sülttökök. A jégcsap egyre nyúlik, a csöppje már nehéz, egy-egy kis tócsa pattan s szelíden égrenéz. S ott fönn az égi polcon hátrább csuszott a hó, kevésbeszédü lettem s ritkán vitatkozó. |Ritka szavak kvíz – melyik ismert magyar versekben találkozhatunk velük? KLIKK!| Ebédre várok-é, ...

Read More »

Szabó Gyula verset mond – Radnóti Miklós: Nem tudhatom

Jöjjön Radnóti Miklós: Nem tudhatom verse, Szabó Gyula előadásában. Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt kis ország, messzeringó gyerekkorom világa. Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága s remélem, testem is majd e földbe süpped el. Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom, tudom, hogy ...

Read More »

Latinovits Zoltán verset mond: Radnóti Miklós: Nem tudhatom

Jöjjön Radnóti Miklós: Nem tudhatom verse Latinovits Zoltán előadásában. Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt kis ország, messzeringó gyerekkorom világa. Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága s remélem, testem is majd e földbe süpped el. Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom, tudom, hogy ...

Read More »

Kállay Ilona verset mond: Radnóti Miklós: Nem tudhatom

Jöjjön Radnóti Miklós: Nem tudhatom verse Kállay Ilona előadásában. Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt kis ország, messzeringó gyerekkorom világa. Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága s remélem, testem is majd e földbe süpped el. Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom, tudom, hogy ...

Read More »

Radnóti Miklós: Aludj

Jöjjön Radnóti Miklós: Aludj című verse. Mindig gyilkolnak valahol, lehunyt pilláju völgy ölén, fürkésző ormokon, akárhol, s vígaszul hiába mondod, messzi az! Sanghaj, vagy Guernica szivemhez éppen oly közel, mint rettegő kezed, vagy arra fenn a Jupiter! Ne nézz az égre most, ne nézz a földre sem, aludj! a szikrázó Tejút porában a halál szalad s ezüsttel hinti be az elbukó ...

Read More »

Szilágyi Tibor verset mond – Radnóti Miklós: Tétova óda

Radnóti Miklós Tétova óda című versét szavalja Szilágyi Tibor. Mióta készülök, hogy elmondjam neked szerelmem rejtett csillagrendszerét; egy képben csak talán, s csupán a lényeget. De nyüzsgő s áradó vagy bennem, mint a lét, és néha meg olyan, oly biztos és örök, mint kőben a megkövesült csigaház. A holdtól cirmos éj mozdul fejem fölött s zizzenve röppenő kis álmokat vadász. ...

Read More »

Dunai Tamás verset mond – Radnóti Miklós: Tétova óda

Jöjjön Radnóti Miklós: Tétova óda verse Dunai Tamás előadásában. Mióta készülök, hogy elmondjam neked szerelmem rejtett csillagrendszerét; egy képben csak talán, s csupán a lényeget. De nyüzsgő s áradó vagy bennem, mint a lét, és néha meg olyan, oly biztos és örök, mint kőben a megkövesült csigaház. A holdtól cirmos éj mozdul fejem fölött s zizzenve röppenő kis álmokat vadász. ...

Read More »

Radnóti Miklós: Hasonlatok

Jöjjön Radnóti Miklós: Hasonlatok verse. Olyan vagy, mint egy suttogó faág, ha rámhajolsz, s rejtelmes ízű vagy, olyan vagy, mint a mák, s akár a folyton gyűrűző idő, oly izgató vagy, s olyan megnyugtató, mint sír felett a kő, olyan vagy, mint egy vélem nőtt barát, s nem ismerem ma sem egészen még nehéz hajadnak illatát, és kék vagy olykor ...

Read More »

Radnóti Miklós öt varázslatos verse

Radnóti Miklós öt varázslatos versét gyűjtöttük Önöknek csokorba! Jó olvasást! Péntek Az április megőrült, még nem sütött a nap, egy hétig folyton ittam, így lettem józanabb. Az április megőrült, fagyot suhint ma rád, egy író ír s hetente eladja a hazát. Az április megőrült, csikorgó hó esett, sokan már elfutottak s a szívük megrepedt. Az április megőrült, vonít a fagy ...

Read More »

Danics Dóra előadás – Radnóti Miklós: Bájoló

Jöjjön Radnóti Miklós: Bájoló verse Danics Dóra előadásában. Rebbenő szemmel ülök a fényben, rózsafa ugrik át a sövényen, ugrik a fény is, gyűlik a felleg, surran a villám s már feleselget fenn a magasban dörgedelem vad dörgedelemmel, A teljes verset ITT tallod.

Read More »

HAVASI – Szülőföldem

HAVASI legújabb alkotása ismét megdobogtatja a szíveket, érzelmi kitörést okoz és minimum könnybe lábad a szeme a legtöbbünknek, akik e csodálatos országot a szülőföldjének tekinthetik. A videóban – Radnóti Miklós Nem tudhatom című verséből idéz az előadó – gyönyörű magyar tájképeket használtak fel amelyek Jäger Ádám, Vajda János, Chochol Károly, Szamosvary Zsolt fotósok alkotásai.

Read More »

Kulka János verset mond – Radnóti Miklós: Férfivers

Íme Radnóti Miklós: Férfivers című verse – előadja Kulka János. Süvölts csak bátran, hisz férfi vagy s boldog dolgaid között orvul szurokkal önt nyakon a csókoddal ojtott asszony is, s e hajlongó tréfája mögött még kést is dugdos előled. Tudd, egyedül vagy, mint az első farkas volt az éjszaki rideg erdőn, mikor félfarra dőlt és fűrészelő nyögéssel tépte a húsbapólyált ...

Read More »

Radnóti Miklós: Szegénység és gyűlölet verse

Jöjjön Radnóti Miklós: Szegénység és gyűlölet verse. Testvér, én éjjelenként füstfürtös, fekete tűzfalak tövén aludtam a szegénység és gyűlölet álmaival s kiforgatott zsebekkel ordítottam a szegénység dalát az aranyméhű kazánok felé! A gyűlölet szeretők gömbölyű szavai forgatták az áttételek lomha kerekét, amikor telthúsú fehér álmok szorultak be a szíjak közé! Kezeim kemény munkáskezek súlyával csapdosták a combjaimat és a gyárak ...

Read More »

Radnóti Miklós: Békesség

Jöjjön Radnóti Miklós: Békesség verse. Te, ez olyan jó, – ez a matató hallgató, szomorú játék, éjjeli játék szomorú szívvel és szemekkel, magamellé szelíden, hosszan odaejtett szomorúujjú fehér kezekkel, amikor egy bútor görbe lába ernyős lámpám világa alól csillan, mint néha léha szobákban bronzfényű aktok sima háta.

Read More »

Radnóti Miklós: Arckép

Jöjjön Radnóti Miklós: Arckép verse. Huszonkét éves vagyok. Így nézhetett ki ősszel Krisztus is ennyi idősen; még nem volt szakálla, szőke volt és lányok álmodtak véle éjjelenként!

Read More »

Gáti József verset mond – Radnóti Miklós: Levél a hitveshez

Jöjjön Radnóti Miklós: Levél a hitveshez verse Gáti József előadásában. A mélyben néma, hallgató világok, üvölt a csönd fülemben s felkiáltok, de nem felelhet senki rá a távol, a háborúba ájult Szerbiából s te messze vagy. Hangod befonja álmom, s szivemben nappal ujra megtalálom, hát hallgatok, míg zsong körém felállván sok hűvös érintésü büszke páfrány. Mikor láthatlak ujra, nem tudom ...

Read More »

Radnóti Miklós: Előhang egy „monodrámához”

Jöjjön Radnóti Miklós: Előhang egy „monodrámához” verse. Ilonának Kérdeztek volna magzat-koromban… Ó, tudtam, tudtam én! Üvöltöttem: nem kell a világ! goromba! nem ringat és nem ápol, – ellenemre van! És mégis itt vagyok. fejem rég kemény s tüdőm erősödött csak, hogy annyit bőgtem én. A vörheny és kanyaró vörös hullámai mind partradobtak. Egyszer el akart nyelni, – aztán kiköpött a ...

Read More »

Watch Dragon ball super