A versek oldala
Radnóti Miklós öt varázslatos versét gyűjtöttük Önöknek csokorba! Jó olvasást! Péntek Az április megőrült, még nem sütött a nap, egy hétig folyton ittam, így lettem józanabb. Az április megőrült, fagyot suhint ma rád, egy író ír s hetente eladja a hazát. Az április megőrült, csikorgó hó esett, sokan már elfutottak s a szívük megrepedt. Az […] Olvass tovább
Jöjjön Radnóti Miklós – Szél se fúj itt már verse. (Tolnai Gábornak) Minden alszik itt, két virág is szotyogva egymásra hajlik, esőről álmodik lassan s rotyogva nő; fizessetek nékem két erős cipőt és elmegyek napnak Indiába sütni, hol fehér uccákon reggel a lázadás szalad, szép rőt haján a fiatal tömegekkel! vagy elmegyek fényleni hónak az […] Olvass tovább
Jöjjön Radnóti Miklós – Szerelmes vers című költeménye. Ott fenn a habos, fodor égen a lomha nap áll még, majd hűvösen int s tovaúszik. És itt a szemedben a gyöngyszinü, gyönge verőfény permetegén ragyog által a kék. Sárgán fut az ösvény, vastag avar fedi rég! Mert itt van az ősz. A diót leverik s a […] Olvass tovább
Jöjjön Radnóti Miklós: Eső után verse. Ma sokszínű vízgyöngyök csillognak Máskor poros levelén a fáknak. Ma mohón és vidáman ölelik Fölül a fényt és alul az árnyat… A fű még az esőtől nedves S a sétány már szárazon ásít És méregzölden rángatja az utat A teltgyomrú és gyöngyöző pázsit… Rezegtetve szárítja az úton Összeaszott szárnyát egy lepkepár, […] Olvass tovább
Jöjjön Radnóti Miklós Szerelmes vers az Istenhegyen költeménye. Itt hordta az anyja mielőtt született, köszönd meg a tájnak, hogy óvta őt és körül a vastag árnyak hűsét is köszönd, s hajló lombját a fáknak; mind néked tartogatták ! napod egére napnak és harcodhoz lobogónak, mely szökkenve véd a gonosz vermektől s nehéz munkádnak diadalt hoz. […] Olvass tovább
Szalay Bence megzenésítette Radnóti Miklós versét az RTL Klub Szenzációs négyes műsorában. Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt kis ország, messzeringó gyerekkorom világa. Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága s remélem, testem is majd e földbe süpped el. Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel egy-egy […] Olvass tovább
Jöjjön Radnóti Miklós: Első ecloga verse. Quippe ubi fas versum atque nefas: tot bella per orbem, tam multae scelerum facies;… Vergilius PÁSZTOR Régen láttalak erre, kicsalt a rigók szava végre? KÖLTŐ Hallgatom, úgy teli zajjal az erdő, itt a tavasz már! PÁSZTOR Nem tavasz ez még, játszik az ég, nézd csak meg a tócsát, most […] Olvass tovább
Jöjjön Radnóti Miklós: Bájoló verse Szabó Balázs bandája előadásában. Rebbenő szemmel ülök a fényben, rózsafa ugrik át a sövényen, ugrik a fény is, gyűlik a felleg, surran a villám s már feleselget fenn a magasban dörgedelem vad dörgedelemmel, A teljes verset ITT tallod. Olvass tovább
jöjjön Radnóti Miklós: Két karodban verse Ágnes előadásában. Két karodban ringatózom csöndesen. Két karomban ringatózol csöndesen. Két karodban gyermek vagyok, hallgatag. Két karomban gyermek vagy te, hallgatlak. A teljes verset ITT olvashatod. Olvass tovább
HAVASI legújabb alkotása ismét megdobogtatja a szíveket, érzelmi kitörést okoz és minimum könnybe lábad a szeme a legtöbbünknek, akik e csodálatos országot a szülőföldjének tekinthetik. A videóban – Radnóti Miklós Nem tudhatom című verséből idéz az előadó – gyönyörű magyar tájképeket használtak fel amelyek Jäger Ádám, Vajda János, Chochol Károly, Szamosvary Zsolt fotósok alkotásai. Olvass tovább
Jöjjön Radnóti Miklós: Szegénység és gyűlölet verse. Testvér, én éjjelenként füstfürtös, fekete tűzfalak tövén aludtam a szegénység és gyűlölet álmaival s kiforgatott zsebekkel ordítottam a szegénység dalát az aranyméhű kazánok felé! A gyűlölet szeretők gömbölyű szavai forgatták az áttételek lomha kerekét, amikor telthúsú fehér álmok szorultak be a szíjak közé! Kezeim kemény munkáskezek súlyával csapdosták […] Olvass tovább
Jöjjön Radnóti Miklós: Békesség verse. Te, ez olyan jó, – ez a matató hallgató, szomorú játék, éjjeli játék szomorú szívvel és szemekkel, magamellé szelíden, hosszan odaejtett szomorúujjú fehér kezekkel, amikor egy bútor görbe lába ernyős lámpám világa alól csillan, mint néha léha szobákban bronzfényű aktok sima háta. Olvass tovább