A versek oldala
Jöjjön Reményik Sándor: Vízválasztó verse. Ha kegyelmesen úgy tetszik Neked Sorsom, vagy Istenem, Hogy e mostani megpróbáltatásom Vízválasztó legyen, Amelynek kopár hegytaraján túl Eztáni életem Új forrása ered: Legyen, kérlek, e forrás Mélyebbről fakadó, Nem magának-való Tisztultabb szeretet. Legyen e tiszta nedv Felbuzgó munkakedv, Önzetlenebb erő, Malmot hajtó patak, Szolgáló akarat, Sziklából feltörő. Ha kegyelmesen […] Olvass tovább
Jöjjön Reményik Sándor: Hangszerek verse. Van költő, kinek lelke hegedű És játszik rajt’ egy lány, A hegedűt kis álla alá tartja, És játszik rajta, ahogy kedve tartja, Van költő, kinek lelke hegedű És játszik rajt’ egy lány. Van költő, kinek lelke kürt És riadót az Idő fúj bele, És hangját szikla-lelkek verik vissza, És hangjával […] Olvass tovább
Jöjjön Reményik Sándor: Mindent felírunk! verse. Mindent felírunk: a gúnyszót, a szitkot, És hordozzuk, mint fájó, büszke titkot. Mindent felírunk: az elorzott kincset, A szöget, a tövist, a börtönt, bilincset. Mindent felírunk: sebet, lelkit, testit, A szégyen bélyegét, mely rajt’ vereslik. Mindent felírunk: a keservek kelyhét, És lobogóink tiprott, tépett selymét. Mindent felírunk: a nekünk […] Olvass tovább
Jöjjön Reményik Sándor – Vissza verse. Én nem tudom: hova. Én nem tudom: mire. Én nem tudom, hogy ki után. Csak vágyom, vágyom – – Talán egykor élt életem, Talán sosem élt életem után. Vágyom, vágyom – És nem tudom, e vágy Előre néz, vagy vissza: A reménység, vagy az emlékezet Felbuzgó talajvizét issza. Vágyom, […] Olvass tovább
Jöjjön Reményik Sándor: A kereszt fogantatása verse. A Szentlélek nagy fergeteg-köpenyben A Libanonra szállott. A Libanon csúcsán egy cédrus állott. Törzse obeliszk, feje korona. A Szentlélek ráharsogott: Te fa! Máriától, a Szűztől most jövök, Csirázik immár az Isten fia, És áldott ő az asszonyok között. Most rajtad a sor: im, vihar-kezemmel Megáldalak: légy terhes a […] Olvass tovább
Jöjjön Reményik Sándor A testvér verse. A Testvér az a nő, aki szeret, De vágya nincs és semmit sem akar. Tenger-nyugalmú mosolya mögött Nemes, vagy nemtelen célt nem takar. Nincs elfogultság benne, s nincs zavar. Nincs macska-szeszély, s nincs tigris-fölény, Olyan, mint a jó lelkiismeret Az öntudat virágos küszöbén. Tartózkodása nem titkos ígéret, Nem szűzi […] Olvass tovább
Jöjjön Reményik Sándor: Örök béke verse. Nem paktumok és nem kongresszusok, Nem új törvények, nem a régi jog. Nem egy bíróság nemzetek felett, Nem új betűk, nem újabb kötetek. Nem Genf, ó nem, és nem is Hága, Jöhet-e üdv ilyen világra? Négy deszkafal, egy hant, egy fakereszt: Örök békének ezt hívják, csak ezt. Köszönjük, hogy […] Olvass tovább
Jöjjön Reményik Sándor Mi mindíg búcsuzunk verse. Mondom néktek: mi mindíg búcsuzunk. Az éjtől reggel, a nappaltól este, A színektől, ha szürke por belepte, A csöndtől, mikor hang zavarta fel, A hangtól, mikor csendbe halkul el, Minden szótól, amit kimond a szánk, Minden mosolytól, mely sugárzott ránk, Minden sebtől, mely fájt és égetett, Minden képtől, […] Olvass tovább
Jöjjön Reményik Sándor – Őszi csodák verse. Dr. Filep Gyulának Ülve a karosszékben, Ma legelőször néztem Szemközt az utcasort. A tekintetem rátévedt egy fára: Nini még most sem sárga. Zöldnek tartotta meg Szép reménység-ruhában Az, aki megtarthat mindeneket. És én is élek, És én is élek S megvannak mind, akiket szeretek. S e nekem-láthatatlan tündér-őszben […] Olvass tovább
Jöjjön Reményik Sándor: Csipkebokor verse. Oly közönséges, árva kis bokor, Körülte gaz nő, állat rátipor, Ember véresre sebzi magát rajta, A szitkot, gúnyszót özönével hallja. Ő mégis rendületlen hittel várja, Hogy egyszer égi tüzet fog az ága, S akkor, mint írva vagyon: a hegyen, A lángjában az Isten megjelen. Köszönjük, hogy elolvastad Reményik Sándor: Csipkebokor […] Olvass tovább
Olvasd el ezeket a fantasztikus költeményeket ettől a kiváló szerzőtől! Hangolódj rá a szép verssorokra szeretteiddel együtt! Íme Reményik Sándor legszebb versei! Szeresd az Istent s tégy, amit akarsz Fölény – de nem bánt. Nem héjázik fent. Derű – de égi. Józanság – de szent. Bent a világban, Mégis kívül rajt: Hódítni lelket Jézusnak óhajt. […] Olvass tovább
Jöjjön Reményik Sándor: Halottak napja verse. Halottak napja van. Az első, Mióta döngve hullott Rá a hant. A Sír tövében egy-egy fénybogár Csillog. Különben sötét a határ, S hosszú az éj alant. Szívek, tilos a nagy világítás, S virág sincs annyi már, Elpazaroltuk régi ünnepen; Egy-egy szálat visz némán, könnyesen, Ki ma este a temetobe’ […] Olvass tovább