Ajánljuk:

  • in

    Reményik Sándor: Enyém

    Jöjjön Reményik Sándor: Enyém verse, Volt egyszer, Hol nem volt… Tavasz volt, Tavasz volt. Szűz ibolyaillat. Enyém volt? Enyém volt? Volt egyszer, Hol nem volt… Nyári rét, Nyári rét, Nyári rét, margarét. Enyém volt? Enyém volt? Volt egyszer, Hol nem volt… Fűzfalomb, Rámhajolt. Fáradt lomb, Hervadt lomb Rámhajolt. Enyém volt? Lesz egyszer, Hol nem lesz… Ha […] Olvass tovább

  • in

    Reményik Sándor: Hidak

    Reményik Sándor: Hidak Egy hídon mentem át, az Izvoron. Furcsa hidacska volt: Két szál fenyő, Csak úgy, egymásba róva, Az Izvor lent dalolt. Egy percre én akkor megálltam ott, Behúnytam a szemem, Hallgattam, hogy az Izvor mit dalol,- S egy látást láttam: A Dunát láttam messze, valahol, S az Erzsébet-híd ércpilléreit. Olvass tovább

  • in

    Reményik Sándor: Imádság

    Jöjjön Reményik Sándor: Imádság verse. Uram, rövid pár évre add csak A szavak csengő színezüstjét, Vert aranyát a gondolatnak, Képek suhanó selymét nékem, Hogy csendbe rejtsem, álomba zenéljem Mind, mi nekem fáj s szívemen át másnak. Tudjam: mögöttem százak, ezrek állnak, Némák, akiknek én vagyok a nyelve, Tüzes nyelv. Kar, értük fegyverre kelve, Árvák, akik nevében én beszélek […] Olvass tovább

  • in

    Reményik Sándor: Szív

    Jöjjön Reményik Sándor: Szív verse. Szív – emberszív. Csak olyan, mint a másé. De mégis másnál rokontalanabb. A végzet jegyese, s az elhagyottságé. Szív – magyar szív. Szív-alakú sziget. Körülnyaldossa bánat-óceán. Körültombolja sötét gyűlölet. Szív – figyeld a rendhagyó verését: néha szinte eláll. Aztán jön egy óriási dobbanás a csillagokig fel, azért sem a halál! […] Olvass tovább

  • in

    Reményik Sándor: Pacsirta

    Reményik Sándor: Pacsirta Lám Bélának A rét felett Trillázva lebegett. Emelkedett. Alatta zöldesbarna folt: Az erdő elveszett. Dalolt, dalolt. Úgy pazarolta magából a dalt, Hogy mámorába szinte belehalt. És mégis olyan üdén, könnyedén Fakadt a dal belőle, mint a lomb Nyírfatündérek karcsú ághegyén. Lassan, nehezen, mint komor kolomp Kondult a szívem – és eszméltem én: […] Olvass tovább

  • in

    Reményik Sándor: Végrendelet

    Jöjjön Reményik Sándor: Végrendelet verse. Mutatjuk a nagyszerű költeményt. Fáradtságom adom az esti árnynak, Színeimet vissza a szivárványnak. Megnyugvásom a tiszta, csöndes égnek, Mosolygásom az őszi verőfénynek. Sok sötét titkom rábízom a szélre, Semmit se várva és semmit se kérve. Kik üldöztek át tüskén, vad bozóton: Kétségeim az örvényekbe szórom. A holtom után ne keressetek, […] Olvass tovább

  • in

    Reményik Sándor: Csendes csodák

    Jöjjön Reményik Sándor: Csendes csodák verse. Ne várd, hogy a föld meghasadjon És tűz nyelje el Sodomát. A mindennap kicsiny csodái Nagyobb és titkosabb csodák. Tedd a kezed a szívedre, Hallgasd, figyeld hogy mit dobog, Ez a finom kis kalapálás Nem a legcsodásabb dolog? Nézz a sötétkék végtelenbe, Nézd a szürke kis ezüstpontokat: Nem csoda-e, […] Olvass tovább

  • in ,

    Kormorán előadás – Reményik Sándor: Eredj, ha tudsz!

    Jöjjön Reményik Sándor: Eredj, ha tudsz! a Kormorán előadásában. Egy szívnek, mely éppúgy fáj, mint az enyém Eredj, ha tudsz… Eredj, ha gondolod, hogy valahol, bárhol a nagy világon könnyebb lesz majd a sorsot hordanod, eredj… Szállj mint a fecske, délnek, vagy északnak, mint a viharmadár, magasából a mérhetetlen égnek kémleld a pontot, hol fészekrakó […] Olvass tovább

  • in

    Reményik Sándor: Akarom

    Jöjjön Reményik Sándor Akarom verse. Akarom: fontos ne legyek magamnak. A végtelen falban legyek egy tégla, Lépcső, min felhalad valaki más, Ekevas, mely mélyen a földbe ás, Ám a kalász nem az ő érdeme. Legyek a szél, mely hordja a magot, De szirmát ki nem bontja a virágnak, S az emberek, mikor a mezőn járnak, […] Olvass tovább

  • in

    Reményik Sándor: Komppal

    Reményik Sándor: Komppal Az idő minden új csodája megszűnt. Millió gép hiába dübörög, Millió gőzös hiába szeli Zakatolva a roppant vizeket. Se hang, se füst el nem hatol ide. Megrakva elcsendesült emberekkel, Egyszercsak megindul ez ősi jármű, Amilyen engem nem vitt még soha. Társaimat nézem: oly csendesek. Az állatokat nézem: azok is. Lovak, bivalyok szekerek […] Olvass tovább

  • in

    Reményik Sándor: Tempósan

    Reményik Sándor: Tempósan Kacsó Sándornak Tempósan, békén, hegynek ballagok. Még majdnem hajnal van, csillog a harmat – Rezgőfüvön rezeg – De milyen mámortalan hajnalok – S mégis szépek ezek. Nem űzök immár királyi vadat, Ajzott íjjal tűnő romantikát. A szemem nemcsak merőn néz – de lát. Látom a lomb közt a búvó gyümölcsöt. Megállapítom: gyér […] Olvass tovább

  • in

    Reményik Sándor: Az ige

    Jöjjön Reményik Sándor: Az ige verse. Reményik Sándor: Az ige Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek, És áhítattal ejtsétek a szót, A nyelv ma néktek végső menedéktek, A nyelv ma tündérvár és katakomba, Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek! E drága nyelvet porrá ne törjétek, Ne nyúljon hozzá avatatlanul Senki: ne szaggassátok szirmait A rózsafának, mely hóban […] Olvass tovább

Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.