Ajánljuk:

  • in

    Reményik Sándor: Halottak napja

    Jöjjön Reményik Sándor: Halottak napja verse. Halottak napja van. Az első, Mióta döngve hullott Rá a hant. A Sír tövében egy-egy fénybogár Csillog. Különben sötét a határ, S hosszú az éj alant. Szívek, tilos a nagy világítás, S virág sincs annyi már, Elpazaroltuk régi ünnepen; Egy-egy szálat visz némán, könnyesen, Ki ma este a temetobe’ […] Olvass tovább

  • in

    Reményik Sándor: Akarom

    Jöjjön Reményik Sándor Akarom verse. Akarom: fontos ne legyek magamnak. A végtelen falban legyek egy tégla, Lépcső, min felhalad valaki más, Ekevas, mely mélyen a földbe ás, Ám a kalász nem az ő érdeme. Legyek a szél, mely hordja a magot, De szirmát ki nem bontja a virágnak, S az emberek, mikor a mezőn járnak, […] Olvass tovább

  • in

    Reményik Sándor – A beépített lélek

    Jöjjön Reményik Sándor – A beépített lélek verse. Testvér, Te az én költészetemnek Nem Laurája s nem Lizája voltál. Fantáziám ritkuló erdejébe Virágmagvakat hintve behatoltál. Művészeted a művészetemnek, Stílusod stílusomnak része lett, A Lelked, mint Kőmíves Kelemenné, Sziklaváramba beépíttetett. Vagy inkább úgy épültél tán belém, Mint Strassburg dómjába a gótika. Ki a stílt vágyik kitépni […] Olvass tovább

  • in

    Reményik Sándor: Istenarc

    Jöjjön Reményik Sándor: Istenarc verse. Egy istenarc van eltemetve bennem, Tán lét-előtti létem emlék-képe! Fölibe ezer réteg tornyosul, De érzem ezer rétegen alul, Csak nem tudom, mikép került a mélybe. Egy istenarc van eltemetve bennem, Néha magamban látom, néha másban. Néha állok, mint fosztott ág, szegényen, Ha rossz órámban eltűnik egészen Alter-egóm az örök vándorlásban. Egy […] Olvass tovább

  • in

    Reményik Sándor: Az ige

    Jöjjön Reményik Sándor: Az ige verse. Reményik Sándor: Az ige Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek, És áhítattal ejtsétek a szót, A nyelv ma néktek végső menedéktek, A nyelv ma tündérvár és katakomba, Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek! E drága nyelvet porrá ne törjétek, Ne nyúljon hozzá avatatlanul Senki: ne szaggassátok szirmait A rózsafának, mely hóban […] Olvass tovább

  • in

    Cseke Péter verset mond – Reményik Sándor: Csendes csodák

    Jöjjön Reményik Sándor: Csendes csodák verse Cseke Péter előadásában. Ne várd, hogy a föld meghasadjon És tűz nyelje el Sodomát. A mindennap kicsiny csodái Nagyobb és titkosabb csodák. Tedd a kezed a szívedre, Hallgasd, figyeld hogy mit dobog, Ez a finom kis kalapálás Nem a legcsodásabb dolog? Nézz a sötétkék végtelenbe, Nézd a szürke kis ezüstpontokat: […] Olvass tovább

  • in

    Reményik Sándor: Álomhalász

    Jöjjön Reményik Sándor: Álomhalász verse. Ma hold borong a végtelen felett. Álomhalász – sajkám eloldom, – S kivetem nyűtt hálómat: lelkemet. Ma hold borong a végtelen felett. A végtelen nekem mit tartogat? Ezüsthalakat, aranyhalakat? Örvénylő mélye mit ígér nekem? Magam maradtam künn a tengeren. A hold borong, a háló mintha telne És mintha megfeszülne hangtalan’, – […] Olvass tovább

  • in

    Reményik Sándor – Mindennapi kenyér

    Jöjjök Reményik Sándor – Mindennapi kenyér verse. Amit én álmodom Nem fényűzés, nem fűszer, csemege, Amit én álmodom: Egy nép szájában betevő falat. Kenyér vagyok, mindennapi kenyér, Lelki kenyér az éhező szíveknek, Asztaláldás mindenki asztalán. Kenyér vagyok, mindennapi kenyér, Nem cifraság a szűrön, Nem sujtás a magyarkán, Nem hívságos ünnepi lobogó, Kenyér vagyok, mindennapi kenyér, […] Olvass tovább

  • in

    Reményik Sándor: Csendes csodák

    Jöjjön Reményik Sándor: Csendes csodák verse. Ne várd, hogy a föld meghasadjon És tűz nyelje el Sodomát. A mindennap kicsiny csodái Nagyobb és titkosabb csodák.Tedd a kezed a szívedre, Hallgasd, figyeld hogy mit dobog, Ez a finom kis kalapálás Nem a legcsodásabb dolog? Nézz a sötétkék végtelenbe, Nézd a szürke kis ezüstpontokat: Nem csoda-e, hogy […] Olvass tovább

  • in

    Reményik Sándor: Lefelé menet

    Jöjjön Reményik Sándor: Lefelé menet verse. Máté 17. 1. „Elváltozék…” Köntöse, mint a hó. Olyan szép, hogy már-már félelmetes, Mégis: a hegyen lakni Vele jó. Maradni: örök fészket rakni volna jó. De nem lehet. Már sáppad a csoda, Az út megint a völgybe lehalad. Jézus a völgyben is Jézus marad. De jaj nekünk! Akik a […] Olvass tovább

  • in

    Reményik Sándor: János evangéliuma

    Jöjjön Reményik Sándor: János evangéliuma verse. Ravasz Lászlónak Összehajolnak Máté, Márk, Lukács, És összedugják tündöklő fejük Bölcső körül, mint a háromkirályok, Rájok a Gyermek glóriája süt. A gyermeké, ki rejtelmesen bár S térmészetfölöttin fogantatott: De fogantatott mégis, született S emberi lényként, tehetetlenül, Babusgatásra várón ott piheg. A gyermek, a nő örök anya-álma, Szív-alatti sötétből kicsírázott […] Olvass tovább

  • in

    Reményik Sándor: Csak egymáshoz

    Reményik Sándor: Csak egymáshoz Ha most, mikor oly érthetetlenül nehéz a szívem: Valaki jönne és karonfogna szépen, szelíden – Nem is karon, csak kézenfogna, mint árva gyermeket a másik És sétálnánk napnyugtától a legelső csillagsugárig! Valaki, akinek most nem volna gondja semmi másra, Csak arra, hogy én szomjazom csendes-szavú vigasztalásra – Aki jönne mellettem főlehajtva […] Olvass tovább

Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.