Ajánljuk:

  • in

    Sohonyai Attila: 21

    Sohonyai Attila: 21 A lelkem sohasem volt játék tárgya, mégis, mindenki kezébe adtam; „tessék, tiéd, bánj vele amint akarsz”: valahogyan mindig naiv voltam. S kézen-közön, akár az érték, fogyott, és egyre kevesebb lett. Mind, ki megkapta, rosszul becsülték, és hát így is adták vissza nekem. Az idő telt, rájöttem, nem játék e játék, s az […] Olvass tovább

  • in

    Sohonyai Attila – Édesanya

    Sohonyai Attila – Édesanya Ott voltál nekem, mikor a világ összement, mikor szélesedett; ott voltál mindig, ahol kellett. Köszönöm, hogy nincs adósságom, csak feléd, csak örök-számodra. Köszönet érte hogy ott tarthatok, hogy tiszta szemmel nézhetek a holnapba. S hogy nem követelsz rajtam ezért felesleget, kamatot, és sokat; hogy úgy tanítottál szeretni, hogyha magadból minden jót […] Olvass tovább

  • in

    Sohonyai Attila: Napról napra

    Sohonyai Attila: Napról napra …nem tudom milyen örökké szeretni. Milyen, ha lehozzák a csillagokat. Miként lehet valakivel megöregedni, s szép szavakban esküdni, a valójában bebizonyíthatatlant… De azt tudom, milyen, utánad inni az üvegből, milyen előbb takarni be téged, mint magam, hogy reggel neked kedvedért kávét főzök, s ha elönt a félelem, első, hogy téged felhívjalak. […] Olvass tovább

  • in

    Sohonyai Attila – Csak legyél ott

    Sohonyai Attila – Csak legyél ott Ha este megjövök, van, hogy szorongok, ne kérdezz, csak legyél ott. Mikor a vállamra ül a félelem madár, s bordáimhoz közel károg, ne hessegesd el, csak legyél ott. Mikor a kis, szépnek látszó pelyhekből egyszer csak mázsa teher lesz, a testem megrogy, ne emelj le semmit, csak legyél ott. […] Olvass tovább

  • in

    Sohonyai Attila versek – ezeket érdemes elolvasnod!

    Jöjjön a Sohonyai Attila versek összeállításunk. Sohonyai Attila – Hogy szeretlek Mi az, hogy szeretlek? Mindenkinek más. Én ha összeszedem, így gondolok rád: Elmondhatom mi bánt, ha téged dühít is. Eltűröm ezért a vitát, s ha úgy, a te-igazságig. Hogy megszűnik önzőségem, mert érdekel véleményed. Ha fáj is, elismerem érved: hogy tudom, milyen egyenrangú félnek. […] Olvass tovább

  • in

    Sohonyai Attila – Aki már nincs neked

    Sohonyai Attila – Aki már nincs neked Neked adtam mindent, mit lehet… eltört, száraz pohár vagyok, miből kiittak mindent: így is inni akartam adni lényednek, ha szomjazott. Próbáltam az otthon is lenni neked: a hűség, a szerető, a jó-rossz, s a rossz-jó: megperzselni kedvedért magam ördögökkel, és fájdalmaidban lenni balzsam-angyalod. Voltam stabil talaj, voltam végtelen-eged, […] Olvass tovább

  • in

    Sokak szerint ez Sohonyai Attila legszebb verse

    Sokak szerint ez Sohonyai Attila legszebb verse. Sohonyai Attila – Napról napra …nem tudom milyen örökké szeretni. Milyen, ha lehozzák a csillagokat. Miként lehet valakivel megöregedni, s szép szavakban esküdni, a valójában bebizonyíthatatlant… De azt tudom, milyen, utánad inni az üvegből, milyen előbb takarni be téged, mint magam, hogy reggel neked kedvedért kávét főzök, s […] Olvass tovább

  • in

    Sohonyai Attila és a vers, ami sokak szívébe lopta be magát

    Sohonyai Attila és a vers, ami sokak szívébe lopta be magát Sohonyai Attila – Szeretni beláthatatlanul Nem tudom elhordani a hegyeket… Kicselezni, mit az élet közénk taszít. Előre látni mi láthatatlan lesz, És megnyugtatni sem, hogy lesz, amink nincs. De azért kicsit mégis adhatom a jövőt: Mert elveszem, mit kezedben cipelnél, Felkaplak, ha esni kezdene […] Olvass tovább

  • in

    Sohonyai Attila – Te vagy

    Sohonyai Attila – Te vagy Botorkálós napjaimban, eltévedésem hajnalai előtt; te vagy a biztos térkép, tudatlan földrajzom mögött. Egyarcú, tucat-mindenkik közt elbújva; úgy találsz rám, mint különc tűre a szénakazalban. A fáradt robot-dolgozásban, az elnyűtt túlóra-tengereken; te vagy minden műszak közti lopott kávészünetem. S a pirula-lét éjjeli lefekvőin, ha a keserű izomláz kerget; te vagy […] Olvass tovább

  • in

    Sohonyai Attila – Hova lett

    Sohonyai Attila – Hova lett Bánt ez az aberrált világ, ez a szemnélküliség, ez a kézfogásmentes, együgyű, játszott őszinteség: hol az egyenes beszéd? Szúr a tompa, és dörzsöl a selyem, kicsinyes rébusz vallomásoktól összefonódnak kezek, s az utcákon a szerelem ádámkosztümben a vaktól, és a sükettől Éva felől kérdezget: hova lett a szeretet? Zakatol az […] Olvass tovább

  • in

    Sohonyai Attila – Nihil

    Sohonyai Attila – Nihil Hamvadó cigaretták közt ücsörgök, s hosszan iszom a rövidet, kedvem, mint az eltékozolt esztendők, olykor bánat, olykor semleg. Már nem fáj, ha reszketek, és hazug, ha mosolygom. Élek, és morzsolódok, mint homokórában a szemek. Nincs odum, csak elhullott fészkem, járkálok, vagy lekuporodok, nem ad vígaszt se nappal se éjjel, verejtékben úszva […] Olvass tovább

Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.