A versek oldala
Szabó Lőrinc: Valami örök Valami örök tovasuhogás valami csöndbe, puha végtelenbe, valami tegnap, mely mintha nem is lenne, valami vízalatt ragyogás, valami messze, panasznéma gyász, valami jaj, melynek már nincs keserve, valami vágy s a vágy tilalma benne, valami könnyű, szellőhalk varázs, valami, ami nem is valami, valami még kevesebb, az, ami valami tüstént kezd […] Olvass tovább
Szabó Lőrinc – Varázslat Tegnap az enyém volt, puha álomfürdő az ajaka, kivül már megbomolt a rend, aztán éreztem, odabent hogy nyitotta meg kapuit egyre sóvárabb csókokig s hogy folytak körül eleven belső selymei melegen s hogy várt, akármit, hogy zihált, istent, akihez lelke szállt, halált, megváltást, valamit, s megnőve, mint a testen át harang […] Olvass tovább
Szabó Lőrinc: Vasárnap Az éjszaka tündér kezével kihímezte a réteket. Jó reggelt, gyönyörű vasárnap, jó reggelt, virágok, füvek! Jó reggelt! – mondom jobbra-balra, minden virágnak köszönök, látogatóban vagyok én itt ezer kis ismerős között. Köszöngetek és fütyörészek, minden szép, minden érdekel. Pedig tegnap, szombaton este, de szomorún aludtam el! Egész nap pénz után szaladtam, a […] Olvass tovább
Szabó Lőrinc: Virágok üzenete Mézed sok volt, tíz mázsa, tizenöt, mikor hogy; és tele cin-bödönök, fazekak, csöbrök, hasas üvegek sorakoztak, a földre rakva, meg az éléstárban, öreg polcokon. Viasz-szag mindenütt; a sonkolyon méhek raja; csakúgy illatozott az egész ház; volt olaj (barna), volt virág s akác (ez szőke), s pergetett és lépes méz… Jó bátyám, […] Olvass tovább
Szabó Lőrinc: Élet Érdemes lesz? érdemes volt? Görbe, ami egyenes volt. Hol van erő és szerencse? Mi taszít ki? Ki vezet be? Tőle, hozzá, benne, érte, nála, néki, mégse, mért ne, ide, onnan, ott is, itt se majd ha, már most, ugy is, így se, mindig, egyszer, érthetetlen, jaj, tovább, nem, az se, nem, nem, […] Olvass tovább
Szabó Lőrinc – Örök változás Ne szégyelld! Nap kél, nap száll. Arcodat építi-bontja perc és gondolat, ég felhőit a szél. A tavalyi hóra gondolsz? Eltünt? Az igazi bökkenő itt is más: a hova lett nem azt mondja, hogy nincs! Dísztelenebb a beszéded, de csupa mozdulat, mint a Kezdeté: főnév-ragokat rügyez s jelzőbe borúl az ige: […] Olvass tovább
Jöjjön Szabó Lőrinc szerelmes versek összeállításunk. Semmiért egészen Hogy rettenetes, elhiszem, de így igaz. Ha szeretsz, életed legyen öngyilkosság, vagy majdnem az. Mit bánom én, hogy a modernek vagy a törvény mit követelnek; bent maga ura, aki rab volt odakint, és nem tudok örülni, csak a magam törvénye szerint. A teljes vers – Semmiért egészen […] Olvass tovább
Íme Szabó Lőrinc születésnapi köszöntője. “Születésed napján mit kívánjak neked? Gyönyörűt, egyedülit nagyon-nagyon szépet! Amit csak én kívánok neked és senki más, Ami egyedüli, akárcsak Veled a nagyvilág! Talán azt, hogy sokáig maradj meg nekem, Hogy legyél itt mindig egészen mellettem. Ez a kívánság is önző látod, Ezért egyszerűen csak: Boldog Szülinapot Kívánok!” Szabó Lőrinc Olvass tovább
Jöjjön Szabó Lőrinc – Szeretlek verse a Kaláka előadásában. Szeretlek, szeretlek, szeretlek, egész nap kutatlak, kereslek, egész nap sírok a testedért, szomorú kedves a kedvesért, egész nap csókolom testedet, csókolom minden percedet. A teljes verset itt olvashatod. Olvass tovább
Jöjjön Szabó Lőrinc: Lóci óriás lesz verse. Veszekedtem a kisfiammal, mint törpével egy óriás: – Lóci ne kalapáld a bútort! Lóci, hova mégy, mit csinálsz? Jössz le rögtön a gázresóról? Ide az ollót! Nem szabad! Rettenetes, megint ledobta az erkélyről a mozsarat! Hiába szidtam, fenyegettem, nem is hederített reám; lépcsőnek használta a könyves polcokat egész […] Olvass tovább
Jöjjön Szabó Lőrinc – Babits verse. Szabó Lőrinc – Babits Mit láttam benned? Hőst, szentet, királyt. Mit láttál bennem? Rendetlen szabályt. Mit láttam benned? Magam végzetét. Mit láttál bennem? Egy út kezdetét. Mit benned én? Gyászt, magányt, titkokat. Mit bennem te? Dacot és szitkokat. Aztán, mit én? Jövőm rémálmait. S te? Egy torzonborz állat vágyait. […] Olvass tovább
Jöjjön Szabó Lőrinc legjobb versei – szerintünk összeállításunk,. Szabó Lőrinc: Pillanatok Mióta tegnap megcsókoltalak s te sóváran (de csak egy pillanatra, mert máris tiltakoztál) remegő térdeid közt hagytad térdemet: folyton elém rajzol a hála, folyton előttem állsz, utcán és munka közben folyton beléd ütközöm: hátracsukló fejedet látom, kigyúlt arcodat, csukott szemedet s a kínzó gyönyörvágy […] Olvass tovább