Ajánljuk:

  • in

    Szabó Magda: Madár

    Jöjjön Szabó Magda: Madár verse. Azt kérdezed, hogy ki vagyok, micsoda kis lélek vagyok, ki ablakodon kopogok, és mint a gránát, tüzelek, és lengek-ingok-libegek, és hámba fogom a szelet, és hintálom a levelet, összekuszálom a leget, s azt a suhogó szövetet, amit a hajnal tereget, min villogás az erezet? Vagyok az élő suhanás, vagyok az […] Olvass tovább

  • in

    Szabó Magda – Búcsúzás

    Szabó Magda – Búcsúzás Azt hiszed drágám, az a régi dallam elnémulhat? Többé nem énekel? Szerettelek. Szerettél. Áll a két szó, Nincs hatalom, mivel ne bírna el. Kettőnk testéből két szép fa eredt. ők mindketten megjegyezték a dalt. Nem szállt tova, mint langyos fellegek, s ajkaikon aratnak diadalt. Most semmi sem fáj. Úszom hűs habok […] Olvass tovább

  • in

    Szabó Magda: Ma még enyém egészen

    Jöjjön Szabó Magda: Ma még enyém egészen verse. Ma még enyém egészen, mint könny a pilla szélén, köd és álom takarja, s a titkokon lakat. Mint magzatot borítja az emlék gyönge burka, beszélni nem tanult még, gőgös és hallgatag. Ma még enyém, de holnap a rímek ráomolnak, a hangok szertehordják száz szomjas szájon át, csengős […] Olvass tovább

  • in

    Szabó Magda: Pocsolya

    Jöjjön Szabó Magda: Pocsolya című verse. Az eső táncolt, énekelt, a fűvön körbe járt, átvonta, húzogatta a gally között haját, aztán kavics sértette fel szelíd lábát, megállt, elhalt ártatlan éneke, nem táncolt már tovább. Elsántikált a hegy felé, s az izgatott homály sem maradt itt magában, utána baktatott, s az ég, az ég, az is […] Olvass tovább

  • in

    Szabó Magda: Kinek már álma sincs

    Jöjjön Szabó Magda: Kinek már álma sincs verse. Rólad, terólad. Míg erőm tart, s a lopott pillanat szabadsága szavakra bomlik, megnyitja torkomat. Ó, hadd kiáltsam messzire, mi vagy nekem e súlyos ég alatt! Talán utólszor. Mert a nappal kiszopja csontjaimat, mert ébren várom, a hegyen hogy gázol át a virradat. Kinek már álma sincs, meddig […] Olvass tovább

  • in

    Szabó Magda: Ősz

    Jöjjön Szabó Magda: Ősz verse. Ilyenkor már csak a felleg kövér, meg az eső, mely bő kontyát kibontja, ám apad a víz a rakpart kövén, s a hegyek és fák sorvadnak naponta. Fogy az erdő, a színét váltja, bágyadt sovány a város, olyan egyszerű lett: nyurgább a kémény, horpaszak a házak, hajnal s alkony közt […] Olvass tovább

  • in

    Szabó Magda: Január

    Jöjjön Szabó Magda: Január verse. Az egyik legtöbbet fordított magyar íróként Szabó Magda regényei számos országban és nyelven megjelentek. Alapító tagja a Digitális Irodalmi Akadémiának. 1987-es regénye, Az ajtó először 1995-ben jelent meg angolul Stefan Draughon fordításában, 2015-ben pedig Len Rix fordításában. Regénye felkerült a The New York Times 10-es listájára. Olvasd el Szabó Magda: […] Olvass tovább