Szabó Magda
Még több
Ajánljuk:
-
in VERSEKSzabó Magda: Szonett
Jöjjön Szabó Magda: Szonett című verse. Ha eljössz, összezúgnak a komoly fák, és felrettentik lombjukon a csöndet, a síró felhők halkan rádköszönnek, fürge csikók zablájukat kioldják. Piros gyertyáit lobbantja az ünnep, a lepkék szomjas csápjuk mézbe tolják minden vízen feszülnek a vitorlák, torony körül vad csillagok keringnek. Ha jössz, villámmal gyúlnak messzi fáklyák álmos virágok […] Olvass tovább
-
in VERSEK
Szabó Magda: Hinni
Jöjjön Szabó Magda: Hinni verse. Hinni szeretnék a kimondott szóban, Hinni az emlékekben, egy régi fotóban. Hinni szeretnék egy darabka kőben, Egy száraz faágban,vagy épp zöldelőben. Hinni szeretnék a könyv betűiben, A madarak dalában, a tiszta levegőben, Hinni a szóban, a segítő kézben, Hinni szeretném, hogy van miben hinnem. Olvass tovább
-
in VERSEK
Szabó Magda: Madár
Jöjjön Szabó Magda: Madár verse. Azt kérdezed, hogy ki vagyok, micsoda kis lélek vagyok, ki ablakodon kopogok, és mint a gránát, tüzelek, és lengek-ingok-libegek, és hámba fogom a szelet, és hintálom a levelet, összekuszálom a leget, s azt a suhogó szövetet, amit a hajnal tereget, min villogás az erezet? Vagyok az élő suhanás, vagyok az […] Olvass tovább
-
in VERSEKSzabó Magda: Ősz
Jöjjön Szabó Magda: Ősz verse. Ilyenkor már csak a felleg kövér, meg az eső, mely bő kontyát kibontja, ám apad a víz a rakpart kövén, s a hegyek és fák sorvadnak naponta. Fogy az erdő, a színét váltja, bágyadt sovány a város, olyan egyszerű lett: nyurgább a kémény, horpaszak a házak, hajnal s alkony közt […] Olvass tovább
-
in VERSEKSzabó Magda – Búcsúzás
Szabó Magda – Búcsúzás Azt hiszed drágám, az a régi dallam elnémulhat? Többé nem énekel? Szerettelek. Szerettél. Áll a két szó, Nincs hatalom, mivel ne bírna el. Kettőnk testéből két szép fa eredt. ők mindketten megjegyezték a dalt. Nem szállt tova, mint langyos fellegek, s ajkaikon aratnak diadalt. Most semmi sem fáj. Úszom hűs habok […] Olvass tovább
-
in VERSEK
Szabó Magda: Kinek már álma sincs
Jöjjön Szabó Magda: Kinek már álma sincs verse. Rólad, terólad. Míg erőm tart, s a lopott pillanat szabadsága szavakra bomlik, megnyitja torkomat. Ó, hadd kiáltsam messzire, mi vagy nekem e súlyos ég alatt! Talán utólszor. Mert a nappal kiszopja csontjaimat, mert ébren várom, a hegyen hogy gázol át a virradat. Kinek már álma sincs, meddig […] Olvass tovább
-
in VERSEKSzabó Magda: Születésnapi vers
Szabó Magda: Születésnapi vers Októberi köd, októberi illat, októberi, ferde sugár! Hát örüljek, hogy a körbefutó év térdet hajt holnapután? Hát örüljek, hogy egy napja az évnek az enyém, a sajátom egészen, s hegyi szél, pörgő falevél meg szőlő kiáltja szét születésem? Hasad a gesztenye burka, a szilva lepottyan, csapdos a vízbeli páva a Dunán […] Olvass tovább
-
in VERSEKSzabó Magda: Pocsolya
Jöjjön Szabó Magda: Pocsolya című verse. Szabó Magda: Pocsolya Az eső táncolt, énekelt, a fűvön körbe járt, átvonta, húzogatta a gally között haját, aztán kavics sértette fel szelíd lábát, megállt, elhalt ártatlan éneke, nem táncolt már tovább. Elsántikált a hegy felé, s az izgatott homály sem maradt itt magában, utána baktatott, s az ég, az […] Olvass tovább
-
in VERSEKSzabó Magda: Ma még enyém egészen
Jöjjön Szabó Magda: Ma még enyém egészen verse. Ma még enyém egészen, mint könny a pilla szélén, köd és álom takarja, s a titkokon lakat. Mint magzatot borítja az emlék gyönge burka, beszélni nem tanult még, gőgös és hallgatag. Ma még enyém, de holnap a rímek ráomolnak, a hangok szertehordják száz szomjas szájon át, csengős […] Olvass tovább