Ajánljuk:

  • in

    Szabó Magda – Búcsúzás

    Szabó Magda – Búcsúzás Azt hiszed drágám, az a régi dallam elnémulhat? Többé nem énekel? Szerettelek. Szerettél. Áll a két szó, Nincs hatalom, mivel ne bírna el. Kettőnk testéből két szép fa eredt. ők mindketten megjegyezték a dalt. Nem szállt tova, mint langyos fellegek, s ajkaikon aratnak diadalt. Most semmi sem fáj. Úszom hűs habok […] Olvass tovább

  • in

    Szabó Magda: Madár

    Jöjjön Szabó Magda: Madár verse. Azt kérdezed, hogy ki vagyok, micsoda kis lélek vagyok, ki ablakodon kopogok, és mint a gránát, tüzelek, és lengek-ingok-libegek, és hámba fogom a szelet, és hintálom a levelet, összekuszálom a leget, s azt a suhogó szövetet, amit a hajnal tereget, min villogás az erezet? Vagyok az élő suhanás, vagyok az […] Olvass tovább

  • in

    Szabó Magda: Hinni

    Jöjjön Szabó Magda: Hinni verse. Hinni szeretnék a kimondott szóban, Hinni az emlékekben, egy régi fotóban. Hinni szeretnék egy darabka kőben, Egy száraz faágban,vagy épp zöldelőben. Hinni szeretnék a könyv betűiben, A madarak dalában, a tiszta levegőben, Hinni a szóban, a segítő kézben, Hinni szeretném, hogy van miben hinnem. Köszönjük, hogy elolvastad Szabó Magda költeményét. […] Olvass tovább

  • in

    Szabó Magda: Születésnapi vers

    Szabó Magda: Születésnapi vers Októberi köd, októberi illat, októberi, ferde sugár! Hát örüljek, hogy a körbefutó év térdet hajt holnapután? Hát örüljek, hogy egy napja az évnek az enyém, a sajátom egészen, s hegyi szél, pörgő falevél meg szőlő kiáltja szét születésem? Hasad a gesztenye burka, a szilva lepottyan, csapdos a vízbeli páva a Dunán […] Olvass tovább

  • in

    Szabó Magda: Pocsolya

    Jöjjön Szabó Magda: Pocsolya című verse. Szabó Magda: Pocsolya Az eső táncolt, énekelt, a fűvön körbe járt, átvonta, húzogatta a gally között haját, aztán kavics sértette fel szelíd lábát, megállt, elhalt ártatlan éneke, nem táncolt már tovább. Elsántikált a hegy felé, s az izgatott homály sem maradt itt magában, utána baktatott, s az ég, az […] Olvass tovább

  • in

    Szabó Magda: Szonett

    Jöjjön Szabó Magda: Szonett című verse. Ha eljössz, összezúgnak a komoly fák, és felrettentik lombjukon a csöndet, a síró felhők halkan rádköszönnek, fürge csikók zablájukat kioldják. Piros gyertyáit lobbantja az ünnep, a lepkék szomjas csápjuk mézbe tolják minden vízen feszülnek a vitorlák, torony körül vad csillagok keringnek. Ha jössz, villámmal gyúlnak messzi fáklyák álmos virágok […] Olvass tovább

  • in

    Szabó Magda: Ma még enyém egészen

    Jöjjön Szabó Magda: Ma még enyém egészen verse. Ma még enyém egészen, mint könny a pilla szélén, köd és álom takarja, s a titkokon lakat. Mint magzatot borítja az emlék gyönge burka, beszélni nem tanult még, gőgös és hallgatag. Ma még enyém, de holnap a rímek ráomolnak, a hangok szertehordják száz szomjas szájon át, csengős […] Olvass tovább

  • in

    Szabó Magda: Január

    Jöjjön Szabó Magda: Január verse. Az egyik legtöbbet fordított magyar íróként Szabó Magda regényei számos országban és nyelven megjelentek. Alapító tagja a Digitális Irodalmi Akadémiának. 1987-es regénye, Az ajtó először 1995-ben jelent meg angolul Stefan Draughon fordításában, 2015-ben pedig Len Rix fordításában. Regénye felkerült a The New York Times 10-es listájára. Olvasd el Szabó Magda: […] Olvass tovább