Ajánljuk:

  • in

    Szabó T. Anna: Az ünnep azé, aki várja

    Jöjjön Szabó T. Anna: Az ünnep azé, aki várja verse. Aki magot szór ablakába és gyertya vár az asztalán. A várók nem várnak hiába. Egy angyal kopogott talán? Szárnysuhogás az ablakon túl – vigyázz! Kinézni nem szabad! Künn az angyalhad térül-fordul, egy pillanatra látszanak. A karácsonyfát hozzák – hallod? – egy koppanás, és leteszik. Fényben […] Olvass tovább

  • in

    Szabó T. Anna: A csoda

    Szabó T. Anna: A csoda Január volt már javában, s a nagy fa, amit műanyagmadzaggal gúzsba kötve húztunk-vontunk, hogy majd a föld alatt a feketülő falnak nekidöntve napokon át a pincebogarakra árassza csodaváró illatát, és amit aztán ketten díszítettünk, hogy úgy dőljön ránk teljes vértezetben, (még jó, hogy a gyertyagyújtás előtt) mint egy megsebzett operai […] Olvass tovább

  • in

    Szabó T. Anna: Hóhullásban

    Jöjjön Szabó T. Anna: Hóhullásban verse. Hóhullásban sok pihe hull, egy pihe sem lesz így egyedül. Egyedül nem jön, nincsen kedve: egyedül a hópihe csak dideregne. Egymaga nem jön, százan jönnek, kavarog a sok pihe, hullanak, esnek, kavarog százezer, hull millió, perdül és táncol és kanyarog a hó. A földre leérve összefogóznak, tolldunnának, lágy takarónak. […] Olvass tovább