Ajánljuk:

  • in

    Szabó T. Anna: Akkor

    Szabó T. Anna: Akkor Van perc, amiért mindent odaadnál. Elfészkeltem a fejem a nyakadnál. Hogy dobogott! Felettünk csukott szemmel, égre tárt csőrrel zengett a rigó. Az első csók. Két forró tenyered. Ahogy belülről megismertelek. Akkor tanultam meg, hogy mégis, mégis: Olvass tovább

  • in

    Szabó T. Anna: Talp

    Szabó T. Anna: Talp Mikor kezdtem az angyalban nem hinni, s a felnőtteket vágytam rajtakapni a rászedésen és a becsapáson – miért hazudják, hogy a csoda: van?! -, karácsony este mégis szólt a csengő a titokzatos, bezárt nagyszobában. Gyorsan körülnéztem: mindenki ott volt, testvér, szülők, s a nagyszüleim – négyen. Máig sem értem pontosan, mi […] Olvass tovább

  • in

    Szabó T. Anna: Az ünnep azé, aki várja

    Jöjjön Szabó T. Anna: Az ünnep azé, aki várja verse. Aki magot szór ablakába és gyertya vár az asztalán. A várók nem várnak hiába. Egy angyal kopogott talán? Szárnysuhogás az ablakon túl – vigyázz! Kinézni nem szabad! Künn az angyalhad térül-fordul, egy pillanatra látszanak. A karácsonyfát hozzák – hallod? – egy koppanás, és leteszik. Fényben […] Olvass tovább

  • in

    Szabó T. Anna: A csoda

    Szabó T. Anna: A csoda Január volt már javában, s a nagy fa, amit műanyagmadzaggal gúzsba kötve húztunk-vontunk, hogy majd a föld alatt a feketülő falnak nekidöntve napokon át a pincebogarakra árassza csodaváró illatát, és amit aztán ketten díszítettünk, hogy úgy dőljön ránk teljes vértezetben, (még jó, hogy a gyertyagyújtás előtt) mint egy megsebzett operai […] Olvass tovább

  • in

    Szabó T. Anna: Hóhullásban

    Jöjjön Szabó T. Anna: Hóhullásban verse. Hóhullásban sok pihe hull, egy pihe sem lesz így egyedül. Egyedül nem jön, nincsen kedve: egyedül a hópihe csak dideregne. Egymaga nem jön, százan jönnek, kavarog a sok pihe, hullanak, esnek, kavarog százezer, hull millió, perdül és táncol és kanyarog a hó. A földre leérve összefogóznak, tolldunnának, lágy takarónak. […] Olvass tovább

  • in

    Szabó T. Anna: Az ég zsoltára

    Szabó T. Anna: Az ég zsoltára Perelj, uram, perlőimmel? Felelj, Uram, felhőiddel. Mondd, hogy rend van a világban, felejtsem, amiket láttam. Nehéz lenni, tudod, Uram? Szívünk-szemünk úgy tele van fájdalommal, szenvedéssel, amit nem érünk fel ésszel. Körülöttünk annyi zaj van. A testtel is csak a baj van. A lélek meg – szent a lélek, de […] Olvass tovább

  • in

    Szabó T. Anna: Február

    Szabó T. Anna: Február Hallod, hogy pendül az ég? Jön a szél! Zsendül a földben a nedv, fut a vér, bizsereg a magban a lomb meg a fény – túl vagyunk lassan a tél nehezén. Olvad a hó, fenn fordul a nap, kiböködi a hideg csillagokat, döccen a vén Föld rossz kerekén – túl vagyunk […] Olvass tovább