Szabó T. Anna
Még több
Ajánljuk:
-
in VERSEKSzabó T. Anna: Lucázás
Szabó T. Anna: Lucázás Luca napján nincsen munka, dolgoztatok eleget! Ne mossatok, ne fonjatok, ne süssetek kenyeret! Luca napján kilenc fából Luca-széket kezdjetek, bikaszarvú boszorkányok, mostantól reszkessenek! Az év legsötétebb napján egy kis tavasz kell nekünk: Karácsonyra kizöldülő Luca-búzát keltetünk! Hidegen és sötétségen győz a gyertya, győz a fény – nincsen ördög, sem boszorkány az […] Olvass tovább
-
in VERSEKSzabó T. Anna: Hópihe
Szabó T. Anna: Hópihe December van, ünnep-hónap: itt az ideje a hónak! Pár pihe is elég lenne, ide hullna tenyerembe. Rövid a fény, gyorsan halad, későn kel fel reggel a nap, paplanomba gömbölyödök, szuszmorászni, mint a sünök, burkolózni jó melegbe, fütyülni a fergetegre, akarva vagy nem akarva jót aludni betakarva. Úgy vágyódom csupa jóra, mint […] Olvass tovább
-
in VERSEKSzabó T. Anna: Ünnep
Szabó T. Anna: Ünnep Változat egy Weöres-versre „A csillag-szárnyas éj nyugalma zeng” a szív kamráiban, hol tág a tér, hová visszhangos csendek hangja fér, s a benső égen kék angyal kereng. Künn minden csak a békéért eseng, dörög, dobol, dübög, künn dől a vér, és rikolt, ahogy torkából kifér a külvilág – benn minden összecseng. […] Olvass tovább
-
in VERSEKSzabó T. Anna: Az ünnep azé, aki várja
Jöjjön Szabó T. Anna: Az ünnep azé, aki várja verse. Aki magot szór ablakába és gyertya vár az asztalán. A várók nem várnak hiába. Egy angyal kopogott talán? Szárnysuhogás az ablakon túl – vigyázz! Kinézni nem szabad! Künn az angyalhad térül-fordul, egy pillanatra látszanak. A karácsonyfát hozzák – hallod? – egy koppanás, és leteszik. Fényben […] Olvass tovább
-
in VERSEKSzabó T. Anna: Hóhullásban
Jöjjön Szabó T. Anna: Hóhullásban verse. Hóhullásban sok pihe hull, egy pihe sem lesz így egyedül. Egyedül nem jön, nincsen kedve: egyedül a hópihe csak dideregne. Egymaga nem jön, százan jönnek, kavarog a sok pihe, hullanak, esnek, kavarog százezer, hull millió, perdül és táncol és kanyarog a hó. A földre leérve összefogóznak, tolldunnának, lágy takarónak. […] Olvass tovább
-
in VERSEKSzabó T. Anna: Az ég zsoltára
Szabó T. Anna: Az ég zsoltára Perelj, uram, perlőimmel? Felelj, Uram, felhőiddel. Mondd, hogy rend van a világban, felejtsem, amiket láttam. Nehéz lenni, tudod, Uram? Szívünk-szemünk úgy tele van fájdalommal, szenvedéssel, amit nem érünk fel ésszel. Körülöttünk annyi zaj van. A testtel is csak a baj van. A lélek meg – szent a lélek, de […] Olvass tovább
-
in VERSEKSzabó T. Anna: Február
Szabó T. Anna: Február Hallod, hogy pendül az ég? Jön a szél! Zsendül a földben a nedv, fut a vér, bizsereg a magban a lomb meg a fény – túl vagyunk lassan a tél nehezén. Olvad a hó, fenn fordul a nap, kiböködi a hideg csillagokat, döccen a vén Föld rossz kerekén – túl vagyunk […] Olvass tovább