A versek oldala
Nézzük az étlapot.
Jöjjenek a szerelmes versek.
Jöjjön Márai Sándor: Idegen szerető verse. Te, ki vagy? Nehéz selyem vagy és egy ember. Forró az árnyékod, a nap van benned, vagy gonosz tüzek? Az ágy fölvett, mint egy táj a vihart. Ha levonulsz mi marad itt utánad? Nem ismerem a szemedet és dörömbölök most rajtad. Bocsáss meg, idegen szerető, foglak és kiáltom, bocsáss […] Olvass tovább
Jöjjön Nadányi Zoltán Így látlak verse. Mint római kút szobra, tenyered magasra tartod mozdulatlanul, a tenyeredből zuhatag ered, ezüst sugárral a válladra hull. Aztán melledre hull. Aztán aláfoly. Izgalmasan, áttetszőn, mint a fátyol. Aztán térdedre hull. Szikrázva hull. És egyre hull, hull, nappal, éjszaka. Szépség és szerelem zuhataga. És te mosolyogsz. Mozdulatlanul. Köszönjük, hogy elolvastad […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre Finita verse. Vége van. A függöny legördült, Komisz darab volt, megbukott. Hogy maga jobban játszott, mint én?… …Magának jobb szerep jutott! Én egy bolond poétát játsztam, Ki lángra gyúl, remél, szeret – Maga becsapja a poétát, Kell ennél hálásabb szerep?!… Kár, hogy kevés volt a közönség. Nem kapott illő tapsokat, Pedig ilyen […] Olvass tovább
Jöjjön Sárközi György: Valaki hí verse. Valaki hí engem, valaki hí, Látom a távolban, látom, amint Hivogatóm, halavány keze int. Valaki hí engem, valaki hí, Érzem szemének mágnes-sugarát, Maga felé húz, vonz a ködön át. Valaki hí engem, valaki hí, Értem küldi, – de ez sem elég, – Illatos, bódító leheletét. Valaki hí engem, valaki […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre – Valaki, valaki emleget verse. Valaki, valaki most emleget, Mert nagyon könnyező vagyok S előttem párisi utca-ormok Hasogatják az eget, Szelid kárpitját a nagy égnek. Vidám legények Jönnek dalolva Sötét utcáknak mélyiről. Gondolkozom: kiről, miről, Mikor mindegy. Valaki, valaki most emleget. Merre megyek, Van-e út az utca mélytől Föl a hasogatott égnek? Még […] Olvass tovább
Jöjjön Illyés Gyula: Akár a föld verse. Arcodról a rőt haragot no, töröld le egy mosolygással. Ha akarod, nem akarod: meg kell békülnöd a világgal s velem, ki belőle vagyok. Fáradt vagyok, akár a föld, hogy tetteimet igazoljam. Kegyetlen voltam az előbb? Várom a fényt, nálad is jobban, a csitítót, feledtetőt. Már mint a messze […] Olvass tovább
Jöjjön Csoóri Sándor – Végül is verse. Nincs kihez beszéljek, mégis mondom: végül is a szerencse fia voltam: kezem, mint fáradt világutazó, arcodon és combodon pihenhetett. Köszönjük, hogy elolvastad Csoóri Sándor – Végül is című költeményét. Mi a véleményed Csoóri Sándor – Végül is írásáról? Írd meg kommentbe lent! Olvass tovább
Jöjjön Szabó Lőrinc: Piros kis húsbarlang a szád verse. Piros kis húsbarlang a szád, piros a csókod, pirosak tested mély titkai, piros szikrák lepik el agyamat. Piros, vérpiros remegés húsod a fehér bőr alatt, egymásbanyíló ereink folyama pirosan szakad. Piros vakságba merülök, piros melegbe, megdagadt, édes selymekbe, eleven kapcsok közt, melyeknek harap piros és puha […] Olvass tovább
Jöjjön Kosztolányi Dezső: Hitves verse. Még hozzád vágyik egyre e beteg szív és úgy követlek, mint sötét detektív, a pesti utcán, a budai lankán, kedves Ilonkám. De egyre jobban szállnak már az évek, fáradt szemünk a semmiségbe réved és ami jön, az oly hűs és komorló, mint a koporsó. Az arcodon is feltűn néha-néha a […] Olvass tovább
Jöjjön Szép Ernő: Harapás verse. Én észre sem vettem bizony Mikor belém mart a foga Belém mart, volt hozzá joga Nyomát nyolc napja hordozom Megláttam a tükör előtt Reggelre, édes istenem! Hogy visszaképzelhessem Őt Behúnytam elbájolt szemem Irtózatos hogy meghalok És elfelejtem a nevét Sötét hideg semmit falok Nem szája parfumös hevét Első reggel viola […] Olvass tovább
Jöjjön Szép Ernő: Egy régi szőkéhez verse. Csak annyi volt veled szerelmem, Csak annyi volt, Egy kézfogás zajos teremben. Egy fuvalom… nem is tudom mi. Nem is tudom, Csinált virágot megszagolni. Egy kisasszony a zongoránál, Egy kisasszony Elsétál, beleüt, odább áll. Két felleg közt a hold hogy elmegy, Két felleg közt Csak annyi volt velem […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre A visszajáró májusok verse. Minden úgy igaz, ahogy régen: Vannak visszajáró Májusok A Sohsem-Nyugvás szent nevében. Rózsás köd az agyunkra úgy száll S úgy fűt a megvadulás heve, Mint a régi, szent kamasz-jussnál. Olyanok s még szebbek a tervek, Mint diák-vágyak bús korán, Ám telt-begyübbek a szerelmek. Mert a Májusok visszajárnak S nem […] Olvass tovább