Jöjjön Szilágyi Domokos: Virágének verse  – előadja: Koncz Zsuzsa. Jaj Istenem! Istenem, Tönkretesz a szerelem, Se nappalom, se éjjelem. Nappalom csak kínos, Éjjelem keserves, Megnyugvásom immár nem lesz. Nem lesz nyugovásom, Lesz csak bujdosásom, Váratlan várakozásom. A teljes verset ITT találod.

Read More »

Jöjjön Szilágyi Domokos: Karácsony verse. A puha hóban, csillagokban, az ünnepi foszlós kalácson láthatatlanul ott a jel, hogy itt van újra a karácsony. Mint szomjazónak a pohár víz, úgy kell mindig e kis melegség, hisz arra született az ember, hogy szeressen és szeressék. S hogy ne a hóban, csillagokban, ne ünnepi foszlós kalácson, ne díszített fákon, hanem a szívekben legyen ...

Read More »

jöjjön Szilágyi Domokos: Őszirózsák verse. Tegnap még szégyenlős növendéklányként szemérmesen mosolyogtak az alig-hamvas szilvák, barackok, riadt-kicsi almák, hajladozó búzatáblák alig sejtették szőkeségük élet-adó hatalmát, a napok tüzes-arany csöndjébe bele-belecsattant egy zápor, a mezőn lesunyt füllel ázott a jószág, és látod, kedves: ma, a kert egyik zugában, orgonabokrok szoknyája alatt fölfedeztem néhány lapuló őszirózsát. Remegtek, mikor tetten értem őket, hogy szirmaikon ...

Read More »

Jöjjön Szilágyi Domokos: Ősz verse. Szivárványló bánat földre költözött. Tarló őszre szállnak birkanyáj ködök. Dér dereng, halálos, dermedt förgeteg hódítja a várost, erjedt földeket. Már a tél villámlik láthatatlanul. Hallgat a világ, míg tavaszul tanul. Köszönjük, hogy elolvastad Szilágyi Domokos: Ősz című költeményét. Mi a véleményed Szilágyi Domokos: Ősz írásáról? Írd meg kommentbe!

Read More »

Jöjjön Szilágyi Domokos: Ragyogj verse. Elaludtak a fák, a levelek libegnek, az álmok tudnak várni, az álmok nem sietnek. Tudjál álmokra várni, ahogy ők tudnak várni rád, az éber csak így nem csalja meg magát. A levelek fölött álmodó fények úsznak, az álmok fölragyognak a fények elalusznak. Aludj fényekkel együtt, ragyogj álmokkal együtt.

Read More »