Ajánljuk:

  • in

    Szilágyi Domokos: Szemedbe nézek

    Jöjjön Szilágyi Domokos: Szemedbe nézek verse. Amire nem lel szót a nyelv, Mi be nem fér egy ölelésbe; Miről az ajak nem beszél Csókot adva, vagy vágyva, kérve; Regisztrálj ingyen és keress pénzt! Regisztráció ITT és próbáld ki. Mit el nem mond egy mozdulat, Ha kezeddel a búcsút inted; Mit el nem árul mosolyod: Azt […] Olvass tovább

  • in

    Szilágyi Domokos: Szülőföld

    Jöjjön Szilágyi Domokos: Szülőföld verse. Itt én kevertem színt a virágoknak, s ezek a felhőlépő sziklák az én álmaim; mikor nagyot nevettem, eltanulta a hegyipatak; ha elfáradtam, pázsiton terítettem szét, teremni tanítottam a földet, suttogni az esőt, békére az embereket. Ez a táj ébredő öntudattal enyémnek vallja magát. Köszönjük, hogy elolvastad Szilágyi Domokos költeményét. Mi […] Olvass tovább

  • in

    Szilágyi Domokos: Új kenyér

    Jöjjön Szilágyi Domokos: Új kenyér verse. Mosolyog a nyári dél, az asztalon friss, fehér új kenyér- Honnan van az új kenyér? Regisztrálj ingyen és keress pénzt! Regisztráció ITT és próbáld ki. Három traktor földet szántott, a vetőgép búzát vetett, felhő hullatta az esőt, nap hullatta a meleget. Szökkent a szár szép magasra, jött a kombájn, […] Olvass tovább

  • in

    Szilágyi Domokos: Nyár

    Jöjjön Szilágyi Domokos: Nyár verse. Hajadon füzek, búzabóbiták – csupa illat és virág a világ, csupa mosoly és csupa kedv, csupa libegés: lányokon selyemruha – emitt a pipacsok, amott, az ég alatt pisze szellő szalad, a felhő szétszakad, s látszik egy kék falat égbolt – alatta terül el a nyár, s pacsirtaszóval frissen kiabál: – […] Olvass tovább

  • in

    Szilágyi Domokos: Őszirózsák

    jöjjön Szilágyi Domokos: Őszirózsák verse. Tegnap még szégyenlős növendéklányként szemérmesen mosolyogtak az alig-hamvas szilvák, barackok, riadt-kicsi almák, hajladozó búzatáblák alig sejtették szőkeségük élet-adó hatalmát, a napok tüzes-arany csöndjébe bele-belecsattant egy zápor, a mezőn lesunyt füllel ázott a jószág, és látod, kedves: ma, a kert egyik zugában, orgonabokrok szoknyája alatt fölfedeztem néhány lapuló őszirózsát. Remegtek, mikor […] Olvass tovább

  • in

    Szilágyi Domokos: Karácsony

    Jöjjön Szilágyi Domokos: Karácsony verse. A puha hóban, csillagokban, az ünnepi foszlós kalácson láthatatlanul ott a jel, hogy itt van újra a karácsony. Mint szomjazónak a pohár víz, úgy kell mindig e kis melegség, hisz arra született az ember, hogy szeressen és szeressék. Regisztrálj ingyen és keress pénzt! Regisztráció ITT és próbáld ki. S hogy […] Olvass tovább

  • in

    Szilágyi Domokos: Ragyogj

    Jöjjön Szilágyi Domokos: Ragyogj verse. Elaludtak a fák, a levelek libegnek, az álmok tudnak várni, az álmok nem sietnek. Tudjál álmokra várni, ahogy ők tudnak várni rád, az éber csak így nem csalja meg magát. Lottózz akár ingyen! Regisztrálj ITT és próbáld ki. A levelek fölött álmodó fények úsznak, az álmok fölragyognak a fények elalusznak. […] Olvass tovább

  • in

    Szilágyi Domokos: Hegyek, fák, füvek

    Jöjjön Szilágyi Domokos: Hegyek, fák, füvek verse. Hegyek, fák, füvek, ágak, harag-zöld, azúr menny, szívem rokonai, kedvesek, emlékeimben látlak szelíden bólintani, izmaim emlékeznek ernyedőn, erdők, titokösvények, farkas-szagúak, lombkunyhók, égboltnyi lombfelhők, csukott szemű lombalagutak, fürdik, frissül a fáradtság itt, ahol a konok csönd üget, róttam az erdőt, lépéseimből róttam nesz-betűket, libegő muzsikát, lobogó kedvet mosolyos fák alá, […] Olvass tovább

  • in

    Szilágyi Domokos: Virágének

    Jöjjön Szilágyi Domokos: Virágének verse. Jaj Istenem! Istenem, Tönkretesz a szerelem, Se nappalom, se éjjelem. Nappalom csak kínos, Éjjelem keserves, Megnyugvásom immár nem lesz. Nem lesz nyugovásom, Lesz csak bujdosásom, Váratlan várakozásom. Jaj Istenem! Istenem, Tönkretesz a szerelem, Se nappalom, se éjjelem. Termő tavaszi gyászom, Nyáron-őszön vigyázom, Télen majd vígabbra fázom. Nem lesz nyugovásom, Lesz […] Olvass tovább

  • in

    Szilágyi Domokos: Mérleg

    Jöjjön Szilágyi Domokos: Mérleg verse. A szívem: forró-zűrzavaros mérleg, rajta józanul-hűvösen lemérlek. Nem bőröd bársonyát, selyemhajad színét sem, sohasem akarom, hogy ilyen szándék kísértsen, csak egy sóhajt: csodásat, halkat, mélyet… És akkor két szempár egymásba mélyed, s lebillen serpenyője mérlegemnek: megmérettél… S az eredmény: szeretlek. Olvass tovább