Ajánljuk:

  • Tompa Mihály – Nálad nélkül

    Jöjjön Tompa Mihály – Nálad nélkül verse. Örömet nem nyújt az élet, Csak tenálad, csak tevéled! Mint buborék széjjelpattan, Ha osztályos nem vagy abban! Az ég és föld bús, kietlen, S ami rá van rakva ékül: A boldogság gyötrő álom Lenne nékem nálad nélkül! Ha szememnek könyje csordul: Elveszesz te bánatombul! Megkönnyíted a keresztet, Melyet a […] Olvass tovább

  • Tompa Mihály: A madár, fiaihoz

    Jöjjön Tompa Mihály: A madár, fiaihoz. Száraz ágon, hallgató ajakkal Meddig űltök, csüggedt madarak? Nincs talán még elfeledve a dal, Melyre egykor tanítottalak?! Vagy ha elmúlt s többé vissza nem jő A víg ének s régi kedvetek: Legyen a dal fájdalmas, merengő, Fiaim, csak énekeljetek! Nagy vihar volt. Feldult berkeinken Enyhe, árnyas rejtek nem fogad; S […] Olvass tovább

  • Tompa Mihály: A gólyához

    Jöjjön Tompa Mihály: A gólyához verse. Megenyhült a lég, vidul a határ, S te újra itt vagy, jó gólyamadár! Az ócska fészket megigazgatod, Hogy ott kikölthesd pelyhes magzatod. Csak vissza, vissza! meg ne csaljanak Csalárd napsugár és síró patak; Csak vissza, vissza! nincs itt kikelet, Az élet fagyva van, s megdermedett. Ne járj a mezőn, […] Olvass tovább

  • in

    Tompa Mihály: Tapasztalás

    Jöjjön Tompa Mihály: Tapasztalás verse. Láttam a világon bölcset és bolondot, Mindkettő agyában eszme-raj tolongott, Ki-kizúgva ajkuk rohamos beszédén … Mindkettőt csudáltam, – egyiket sem értém; Vala jártas a bölcs fellengős tanokban: S éltét a bolondnál nem folytatta jobban. Láttam a szegényt s a gazdagot, – e íme Átkuk egy s azon volt, más csupán […] Olvass tovább

  • Tompa Mihály – Első szerelmem

    Jöjjön Tompa Mihály – Első szerelmem verse. Emlékszem még, emlékszem reája, Ifjuságom boldog szép korára! Fényes napja s könnyü fellegével, Azt az időt hogy felejteném el? Rengő habján játszva vitt az élet, Azt sem tudtam: melyik partra nézzek? Vigan mentem, mint a könnyü csolnak, – Örvény és szirt eltakarva voltak. Suttogó lomb, csattogó madárdal Boldogságnak […] Olvass tovább

  • in

    Tompa Mihály – Tavaszdal

    Jöjjön Tompa Mihály – Tavaszdal verse. Darvak röpülnek át Kinyilt folyók felett, Hirdetve hangosan A várt kikeletet; És bár a föld kopár, Szinetlen a vidék, Kéken sugárosan Mosolyg alá az ég. A földben élni kezd Ezer mag és csira, S kibúni vágy a nap Meleg sugárira; Lombos lesz a liget, Virágos a mező, S ezer […] Olvass tovább

  • in

    Tompa Mihály: 1848

    Jöjjön Tompa Mihály: 1848 verse. Betűk és ajkak fennen hirdetik: Hogy a világ órjásilag halad; Mondják: az ember, ez erkölcsi lény, Tökélyesebb lesz minden perc alatt. Az új időknek nagy története E fontos tanból szép leckét adott; És megtaníta: hogy nincsen nagy ok Lenézni az oktalan állatot. Az állatok közt önszülötteit Csak a legalábbvaló falja […] Olvass tovább

  • in

    Tompa Mihály – A vándor könyvébe

    Jöjjön Tompa Mihály – A vándor könyvébe verse. Kit változó kép csalogat tovább, S nagy messze földek tájain ragad, Ki jársz hullámon, havas bérceken: Megáldja Isten! vándor, útadat! Eszedbe jusson, ha a vágy veled Egy helyről másra nyugtalan siet: Egész világé hogy mégsem lehetsz, Egész világ nem lehet a tied! S hogy lelked egykor lész fáradt […] Olvass tovább

  • in

    Tompa Mihály: Fördőben.

    Jöjjön Tompa Mihály: Fördőben. verse. Az erdő útain Járkálok egyedűl; Szememben a könyű Váratlan egybegyűl. A hullt szirmot, mit a Multban felszedeget, Lábamhoz hinti a Játszó emlékezet. Minden mint egykoron: Táj, lomb, virág … de nem! … Akkor kezed fogám, Most nem vagy itt velem! Nincs a varázs, mely a Zöld fák árnyába vont, S […] Olvass tovább

  • in

    Tompa Mihály: Karácsony estéjén

    Jöjjön Tompa Mihály: Karácsony estéjén verse. Nem hallod-e? Kopogtat valaki… Told hátra, édes anyjok, a reteszt! Setét van künn, s erősen fú, esik… Ereszd be a szegény utast, ereszd! Boldogtalan, kinek ma útja van, S ott éri a szent est, hol idegen! Csak erre, erre! bátran egyenest, – A szó elég jókor lesz ide benn! […] Olvass tovább

  • in

    Tompa Mihály – Gyógyulás

    Jöjjön Tompa Mihály – Gyógyulás verse. Megsebheté s földúlta szívem Sok veszteség, sok fájdalom; Az élet is gyötrelmes, únott Teherré lőn már vállamon. Ohajtozám: boldog, ki nyugszik…! De késve jő a csendes est, – Mi tart, hogy önként menj eléje? Hogy ami nyom, terhel: levesd? Készen valék, s im hallom a szót: Hajítsd el a […] Olvass tovább

  • in

    Tompa Mihály: A vén harangozó

    Jöjjön Tompa Mihály: A vén harangozó verse. Olyan szép az este, Mihály gazda jőjön, Forduljunk itt egyet a temető-kertben! Ugy sem sokáig lesz már kelmed a földön! Amint mondja, – s benne volna szivesebben. Fogja meg a karom, ballagjunk csendesen, Jól esik arcára néznem s ősz fejére! Azt gondolom: maga ösmerteti velem Gyász kertét, e […] Olvass tovább

Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.