A versek oldala
Jöjjön Tóth Árpád Isten oltó-kése verse. Pénzt, egészséget és sikert Másoknak, Uram, többet adtál, Nem kezdek érte mégse pert, És nem mondom, hogy adósom maradtál. Nem én vagyok az első mostohád; Bordáim közt próbáid éles kését Megáldom, s mosolygom az ostobák Dühödt jaját és hiú mellverését. Tudom és érzem, hogy szeretsz: Próbáid áldott oltó-kése bennem […] Olvass tovább
Jöjjenek Tóth Árpád legismertebb versei összeállításaink. A ranglisták oldalunk látogatottsági adatai alapján készül – rendszeresen. Ezek voltak a legkedveltebb Tóth Árpád versek 2019-05-17 és 2019-06-17 között. Tóth Árpád: Esti sugárkoszorú Tóth Árpád: Lélektől lélekig Tóth Árpád: Körúti hajnal Tóth Árpád: Meddő órán Tóth Árpád: Elkoptam Tóth Árpád: Jó éjszakát Tóth Árpád: A Hortobágy Tóth Árpád: […] Olvass tovább
Jöjjenek Tóth Árpád 10 legnépszerűbb verse összeállításaink. A ranglisták oldalunk látogatottsági adatai alapján készül – rendszeresen. Ezek voltak a legkedveltebb Tóth Árpád versek 2019-05-17 és 2019-06-17 között. Tóth Árpád: Esti sugárkoszorú Tóth Árpád: Lélektől lélekig Tóth Árpád: Körúti hajnal Tóth Árpád: Meddő órán Tóth Árpád: Elkoptam Tóth Árpád: Jó éjszakát Tóth Árpád: A Hortobágy Tóth […] Olvass tovább
A nap Tóth Árpád verse rovatunkban, minden nap más és más költeményt ajánlunk a népszerű költőtől. Jöjjön a mai ajánlatunk. Figyelem! Rovatunk naponta frissül, tehát érdemes visszatérni később is. Jó szórakozást kívánunk Tóth Árpád soraihoz! 2021.04.17. OLYKOR ÉJJEL… Olykor éjjel… szívem hogy zakatol! Az ágyon ujjam tévedezve jár, S nagyon közel, mellettem valahol Halkan megkoccan a vizespohár… S nem […] Olvass tovább
Tóth Árpád – Elmondom Elmondom az égnek, elmondom miért nem látom kéknek, tengerek tükrének kristályos csalfa képét, megcsillanó hegyek ormainak hófödte bércét… Elmondom mert hallgatnom tovább nem szabad, szívem dobogja ajkamra a szavakat, míg lelkem hall távoli angyali hívó hangokat… Mennem kell, s merek-e lépni vissza nem vágyó lépteket, hisz tudom csak a távol vár, […] Olvass tovább
Jöjjön Tóth Árpád: Intérieur verse. Olykor az élet szép csodákat sejtet, S ujjaim boldogan s jólesve nyúlnak, Mint lyány keze, ha kéjelegve bújhat Langy víz alá, vagy simit drága selymet. Karszékemet tárt ablakomhoz húzom, S az egyszerű utcát csodálva nézem, A satnya fák ragyognak künn merészen, S mily lágy vonal feszül sok olcsó blúzon… Meghitt […] Olvass tovább
Jöjjön Tóth Árpád: Harangvirág verse. Harangvirág, harangozz, hallgatom. Szeretnék boldog lenni egyszer. Boldog lenni, nagyon, nagyon. És nem leszek, ha nem igyekszel. Most süt a nap, kék csoda vagy, Harangvirág, illat s zene a kelyhed, Ha van, őrjítő titkodat Most fúdd rám, reszkesd el, most énekeljed. Jaj neked, ha most legurul a nap, És kék […] Olvass tovább
Jöjjön Tóth Árpád Őszi kérdés verse. Jártál-e mostanában a csendes tarlón este, Mikor csillaggal ékes a roppant, tiszta tér, S nagy, lassú szekerek ballagnak haza, messze, S róluk a szénaillat meghalni visszatér? És fájt-e, amíg nézted a nyárfást révedezve, Hogy reszket agg fejük, az ezüstösfehér, S hogy édes életednek újra egy éve veszve, Mert viszi […] Olvass tovább
Tóth Árpád kvíz – hány jó választ adsz? Jöjjenek a kérdések. Íme a Tóth Árpád kvíz. Olvass tovább
Jöjjön Tóth Árpád A vén ligetben verse. A vén ligetben jártunk mi ketten, Aludt a tölgy, a hárs, a nyár; Hozzám simult félőn, ijedten, S éreztem: nem a régi már. Sebten suhantunk, halk volt a hangunk, S csendes volt a szivünk nagyon, És mégis csókba forrt az ajkunk Azon a sápadt alkonyon. Kezéből a fűre, […] Olvass tovább
Mutatjuk a Tóth Árpád vers összeállítást. Az elégia a líra műfajának az ókor óta ismert műneme: a szomorúság emelkedett hangú kifejezése, a bánat költészete. A XX. század legnagyobb magyar elégiaköltője Tóth Árpád. A szomorúság olyan egyértelműen jelenik meg költészete nagyobbik részében, mint keveseknél. Ez a bánat azonban pompás, zeneien zengő, gondosan csiszolt formában nyer megfogalmazást. Tóth […] Olvass tovább
Jöjjön Tóth Árpád: Amíg a csókot megtaláltam verse. Forró és száraz volt az este, Zengő üvegből volt a teste, S a törleszkedő, illatos fák Lágy lombja csupa villamosság. Ideges, szikrás alkonyatban Állottam ifjan és riadtan. És hallgattam, mintha zuhogva Valami vak malom zokogna. Égő agyam alatt a mélyben A szívem zakatolt az éjben. A vérem […] Olvass tovább