Ajánljuk:

  • in

    Váci Mihály: Ha érdemes – ha nem

    Jöjjön Váci Mihály: Ha érdemes – ha nem verse. Ma sem volt könnyű élni. Nem lesz könnyű sosem. De érdemes volt! – s mindig Érdemes lesz, – hiszem. Nehéz – s el kell fogadni ki szemben áll velünk, s azokat elviselni, kikkel menetelünk. Ütésük úgy eltűrni, hogy meg se tántorodj; – a túloldal ne lássa […] Olvass tovább

  • in

    Váci Mihály – Még nem elég

    Jöjjön Váci Mihály – Még nem elég verse. Még nem elég Nem elég megborzongni, De lelkesedni kell! Nem elég fellobogni, De mindig égni kell! És nem elég csak égni: Fagyot is bírni kell, Ki acél akar lenni, Suhogni élivel. Nem elég álmodozni! Egy nagy-nagy álom kell! Nem elég megérezni, de felismerni kell, Nem elég sejteni, […] Olvass tovább

  • in

    Váci Mihály: Valami nincsen sehol

    Jöjjön Váci Mihály: Valami nincsen sehol verse. Váci Mihály: Valami nincsen sehol Süvítnek napjaink, a forró sortüzek, – valamit mindennap elmulasztunk. Robotolunk lélekszakadva, jóttevőn, – s valamit minden tettben elmulasztunk. Áldozódunk a szerelemben egy életen át, – s valamit minden csókban elmulasztunk. Mert valami hiányzik minden ölelésből, – minden csókból hiányzik valami. Hiába alkotjuk meg […] Olvass tovább

  • in

    Váci Mihály: Gyalog szerettem volna jönni

    Váci Mihály: Gyalog szerettem volna jönni Gyalog szerettem volna jönni a porral lepett füveken, mezítláb, hogy frissen érezzem, ha felmelegszik a szülőföld pora, mikor megérkezem. Gyalog szerettem volna jönni, hogy érezzem: – a telt kalász, a rét sok térdeplő füve elém borul, el nem eresztve, s lábam kérve kulcsolja át. Gyalog szerettem volna jönni át […] Olvass tovább

  • in

    Váci Mihály: Csak ezt az utat el ne hagyjam

    Jöjjön Váci Mihály: Csak ezt az utat el ne hagyjam verse. A jegenye-fasoron által az út velem a Napba szárnyal, a Napba, mely az útnak végén vörös tűzben vár a hegy élén. A jegenyesor kivont szárnnyal emel, repít a tájon által, vörös Napba, mely a hegyélen vár reám, hogy tüzét elérjem. A jegenyék rajongó lázban […] Olvass tovább

  • in

    Váci Mihály: A cigánylány

    Jöjjön Váci Mihály: A cigánylány verse. Egy rég elhamvadt nyáron láttam a cséplések arany porában. Ment fel a porszínű mennybe, szalmafelhővel görnyedezve. Az ostorrá font sugaraktól a bőre ki-kicsattan olykor. Ment fel a szőke kazalra, ő, a szomorú barna. Szipogva táncolt a törekben, térdét hűs vödrökkel törette. A pelyvahordó nyele két sebbé csókolta tenyerét. Ha […] Olvass tovább

  • in

    Váci Mihály: Valami nincs sehol

    Jöjjön Váci Mihály: Valami nincs sehol verse. Süvítnek napjaink, a forró sortüzek, – valamit mindennap elmulasztunk. Robotolunk lélekszakadva, jóttevőn, – s valamit minden tettben elmulasztunk. Áldozódunk a szerelemben egy életen át, – s valamit minden csókban elmulasztunk. Mert valami hiányzik minden ölelésből, – minden csókból hiányzik valami. Hiába alkotjuk meg s vívunk érte naponta, – […] Olvass tovább

  • in

    Váci Mihály: Százhuszat verő szív

    Jöjjön Váci Mihály: Százhuszat verő szív vers. Már összeroskadsz, – végre mondd: mit is akarsz hát, te bolond? Ki biztatott e sorsra itt, hogy szívedet rohamra vidd, és kitárt mellel odaállj, hol a veszély szíven talál? Honnan vetted rá a jogot, ki volt, ki felhatalmazott, hogy érte és a neviben egy szót is szóljál? – […] Olvass tovább