A versek oldala
Jöjjön áci Mihály: A cigánylány című vers Latinovits Zoltán előadásában. Egy rég elhamvadt nyáron láttam a cséplések arany porában. Ment fel a porszínű mennybe, szalmafelhővel görnyedezve. Az ostorrá font sugaraktól a bőre ki-kicsattan olykor. Ment fel a szőke kazalra, ő, a szomorú barna. Olvasd el a teljes verset ITT! Olvass tovább
Jöjjön Váci Mihály: Két szívdobbanás verse. Eldőlt, ki mer szemünkbe nézni, ki emeli fel ránk fejét bátran, velünk nevetve és mi kinek szorítsuk meg kezét; kinek hajlik hozzánk a válla, ha feszíteni kell az izmokat, míg – mint gyermeki indulat, – átjár melegen a munka láza; ki harcol a mi fegyverünkkel, ki az , ki […] Olvass tovább
Váci Mihály: Pipacsok a búzamezőben Búza, búzakalász! véle szél hadonász: hajlik, lengedezik, amíg cseperedik. Búza, búzakalász. Színe még nem arany: mint a fű, csak olyan. Szerte búzamező zöld színben repeső, – színe még nem arany. Amíg érik a mag, lassan, jó nap alatt, – könnyű kis pipacsok szirma, lángja lobog, amíg érik a mag. Messze […] Olvass tovább
Váci Mihály: Virág Hajamban mennyi csók illata fészkel, mint rozs tövén a fürj-sírású szél, szememben szomjas vágyak nyája térdel szerelmed kóborló vizeinél. Állad remegve fogom kezembe, és arcodat, mint lámpát fordítom a homlokomra: – Láss! És mondd, szeretsz-e, mikor szeretni magam nem tudom. De jó is lenne még dúdolva-sírva átcsavarogni néhány éjszakát, s nézni, mikor […] Olvass tovább
Jöjjön Váci Mihály: Csak ezt az utat el ne hagyjam verse. A jegenye-fasoron által az út velem a Napba szárnyal, a Napba, mely az útnak végén vörös tűzben vár a hegy élén. A jegenyesor kivont szárnnyal emel, repít a tájon által, vörös Napba, mely a hegyélen vár reám, hogy tüzét elérjem. A jegenyék rajongó lázban […] Olvass tovább
Jöjjön Váci Mihály: Valami nincs sehol verse. Süvítnek napjaink, a forró sortüzek, – valamit mindennap elmulasztunk. Robotolunk lélekszakadva, jóttevőn, – s valamit minden tettben elmulasztunk. Áldozódunk a szerelemben egy életen át, – s valamit minden csókban elmulasztunk. Mert valami hiányzik minden ölelésből, – minden csókból hiányzik valami. Hiába alkotjuk meg s vívunk érte naponta, – […] Olvass tovább
Jöjjön Váci Mihály: Százhuszat verő szív vers. Már összeroskadsz, – végre mondd: mit is akarsz hát, te bolond? Ki biztatott e sorsra itt, hogy szívedet rohamra vidd, és kitárt mellel odaállj, hol a veszély szíven talál? Honnan vetted rá a jogot, ki volt, ki felhatalmazott, hogy érte és a neviben egy szót is szóljál? – […] Olvass tovább
Jöjjön Váci Mihály Balatoni félrevezető verse. A Balaton az egy kéklő nagy víz. Van körötte hegy, ménkő nagy, vagy tíz! A Balaton az vízből áll meg partból – A part a vízből kiáll és attól – kezdve van a magyar tenger. Átlábolhatod száraz sereggel. 2. Milyen magas hullám dördül! Ezt úgy hoztuk be – külföldről! […] Olvass tovább