Ajánljuk:

  • in

    Bujtor István verset mond – Vajda János: Nádas tavon

    Jöjjön Vajda János: Nádas tavon verse Bujtor István előadásában. Fönn az égen ragyogó nap. Csillanó tükrén a tónak, Mint az árnyék, leng a csónak. Mint az árnyék, olyan halkan, Észrevétlen, mondhatatlan Andalító hangulatban. A vad alszik a berekben. Fegyveremmel az ölemben Ringatózom önfeledten. A teljes verset iTT olvashatod. Olvass tovább

  • in

    Vajda János: Napi rend

    Vajda János: Napi rend A nap legszebb része bizonnyal a reggel, Régi mondás, hogy ki korán kel, kincset lel. De hogy ember ezt a szabályt követhesse, Szükséges, hogy jókor feküdjék le este. Éjfél előtt egy-egy jó órai álom Bizony majd annyi, mint éjfél után három. Hogy pedig alvásból mennyi elegendő, Az életkor szerint különböztetendő. Legtöbbre […] Olvass tovább

  • in

    Vajda János: Húsz év múlva

    Jöjjön Vajda János: Húsz év múlva verse. (Gina emlékkönyvébe) Mint a Montblanc csucsán a jég, Minek nem árt se nap, se szél, Csöndes szívem, többé nem ég; Nem bántja újabb szenvedély. Körültem csillagmiriád Versenyt kacérkodik, ragyog, Fejemre szórja sugarát; Azért még föl nem olvadok. De néha csöndes éjszakán Elálmodozva, egyedül – Mult ifjuság tündér taván […] Olvass tovább

  • in

    Vajda János: Boldog szerelem

    Jöjjön Vajda János: Boldog szerelem verse. Kedvesem, gyönyörüségem, Könyörülj már rajtam, kérlek; Én kimondhatatlanom, hogy Nem tudok eltelni véled! Nézlek, bámullak, csodállak; Szemeim kéjtelve úsznak Bájaid fényözönében, Amíg végre belefúlnak. Mert hiszen ki tudna nézni Hosszasan a fényes napra? Megvakulok így hát én is Egy pár percre, pillanatra. Szépségednek örvényétől Elkapatva, fuldokolva El-elmerülök, azonban Fölvet […] Olvass tovább

  • in

    Vajda János: Csillagok

    Jöjjön Vajda János: Csillagok verse. Ha illatos, ábrándos éjen Elnézem a sok csillagot; Merengve a végetlenségen, Elgondolom, döbbenve érzem, Mi semmiség, parány vagyok! E ragyogó napok fényteste Mily óriási, szertelen. Nagyságuk titkait keresve, Hogy rémül el kétségbeesve A legmerészebb képzelem! Csigává törpülök ijedten; Féreggé őrl a gondolat: Mi ez a lét, mi maga itten E […] Olvass tovább

  • in

    Vajda János: A sírból

    Jöjjön Vajda János: A sírból verse. Élő virágom, oh, szerelmesem, Immár én alszom nyugton csöndesen. – Hogy nem tudod te, milyen édesen. Oh hogyha tudnád (mért nem mondhatom!), Mindig csak rólad s egyet álmodom; Mindig csak egyet, jaj, de szép nagyon! Csöndes vidék ez; hallom, mit a szél Fölöttem a virágokkal beszél; A fű is […] Olvass tovább

  • Vajda János: Szerelem édene

    Jöjjön Vajda János: Szerelem édene verse. I Eszemadta kisleánya, gyöngyalak, Hej, mióta téged én megláttalak! Talán egyet fordult vélem a világ, Hej azóta nekem áll a boldogság. Szebb a világ, de hogy is szebb ne volna! Szép szemed világol minden bokorba; Minden ágon víg madár dalol nekem, Mennyországgá változott az életem. Huzhatd cigány azt a […] Olvass tovább

  • Vajda János: Se földem, se hazám

    Jöjjön Vajda János: Se földem, se hazám verse. Se földem, se házam nincsen, Egy pár kéz a tőkepénzem; Majd a szabadság harcában Egy öles föld lesz jutalmam; Ejh, elég lesz az nékem! Mit nevettek, ti gazdagok? Tán a honért csak ti haltok? Önző volt és lesz az ember, Haszon nélkül halni sem mer. S a halál […] Olvass tovább

  • in

    Bud Spencer verset mond

    Bud Spencer verset mond – Vajda János: Nádas tavon (Magyar hangja Bujtor István). Fönn az égen ragyogó nap. Csillanó tükrén a tónak, Mint az árnyék, leng a csónak. Mint az árnyék, olyan halkan, Észrevétlen, mondhatatlan Andalító hangulatban. A vad alszik a berekben. Fegyveremmel az ölemben Ringatózom önfeledten. A teljes verset iTT olvashatod. Olvass tovább