Versek felső tagozatosoknak
Még több
Ajánljuk:
-
in VERSEKKányádi Sándor: Örmény sírkövek
Kányádi Sándor: Örmény sírkövek vannak vidékek hova már utat csak romos templom s régi név mutat örmény-kert zsidó-sor magyar-telek örmények zsidók lakták székelyek s akad még itt-ott ki a néhai honosokról tud ezt-azt mondani vannak vidékek ahol csak a hant tudhatja már hogy ki nyugszik alant régen kikorhadt fejtől a kereszt a zsidók hamvát meg […] Olvass tovább
-
in VERSEKSzalai Borbála: Nyelvbuktató
Szalai Borbála: Nyelvbuktató Egy reggelen Kelemen Helmecre ment szekeren. Megy Kelemen szekere, hegyen megyen felfele… Szenderegne Kelemen hegynek menet szekeren, szenderegne keveset – ette fene! – nem lehet!… Szedtevette szekere! Nyekereg egy kereke! Nyekeregve tekereg – tengelyszege elveszett… Nem messze megy Benedek… Hej, nehezen meneget! – Gyere velem szekeren! – kedveskedett Kelemen. – Telepedj fel, […] Olvass tovább
-
in VERSEKB. Radó Lili: Tanítónk
B. Radó Lili: Tanítónk Kézen fogott, és megmutatta hogy milyen szép a mi világunk. Az ő szemével kezdtünk nézni s ma már a magunkéval látunk. Látjuk hazánkat, életünket, s hogy mit tud tenni egy-egy ember, de e tengernyi tarka képet ő töltötte meg értelemmel. Ezt megköszönni gyűltünk össze, s amit mondunk, nem üres szólam, a […] Olvass tovább
-
in VERSEKTakáts Gyula: Mit apám tanított
Takáts Gyula: Mit apám tanított Nevelt vagy tízezer fiút és mindig tiszta lánggal. Örökké ellenzéki volt. Nem alkudott meg a királlyal. Nem engedett a negyvennyolcból. Tízezret eképpen nevelt. Szava kiszállt az iskolából. Falun, pusztán életre kelt. S lett tízezer édes fia – így szólított, ez volt szava -, kit mind a szabadságra oktatott tüzes akarata. […] Olvass tovább
-
in VERSEKPetőfi Sándor: Isten csodája
Jöjjön Petőfi Sándor: Isten csodája verse. Ameddig a történet csillaga Röpíti a multakba sugarát: A szem saját kezünkben mindenütt Saját szivünkre célzó gyilkot lát, S ez öngyilkos kéz hányszor szálla ránk!… Isten csodája, hogy még áll hazánk. Igy hordozunk sok százados sebet, Keblünk soha be nem gyógyúlhatott; Mérget kellett mindenkor innia, Ki sebeinkre önte balzsamot. […] Olvass tovább
-
in VERSEKSzabó Lőrinc – Madarak
Szabó Lőrinc – Madarak Hogy lármáznak! milyen szemtelenek! Tetszenek és megszégyenítenek s úgy magyarázzák az igazukat, hogy meg kell értenem a szavukat, madár szavukat, hogy ez nem elég és adjak, még, és még, és újra még. Mit tehetek? Nevetek és adok, szalonnabort, kölest és tökmagot, ami akad… Míg kint teszek-veszek, messzirol lesik az erkélyemet, s […] Olvass tovább
-
in VERSEKPetőfi Sándor: A szerelem országa
Jöjjön Petőfi Sándor: A szerelem országa verse. Álmodtam a minap… Már nem tudom, hogy ébren-e vagy alva? Csak azt tudom, hogy álmodám. Ah, milyen szép álom vala! Most amidőn leírom, Kezem még most is reszket… a gyönyörtől! Ballagva mentem hosszu úton, Azaz, hogy nem ballagva, Sőt inkább sebesen, Mert puszta volt a táj, amerre jártam, […] Olvass tovább
-
in VERSEKRónay György: Verebek
Rónay György: Verebek Tizennyolc-húsz fokos hideg volt idefönt a hegyvidéken. Már azt hittem, ezen a télen kipusztulnak a verebek. Napok óta egyet se láttam. S mi történt tegnapelőtt? Ebéd után egy kevés maradék volt még a tálban, csak pár falat, de mégis étek: eltenni kevés, kidobni vétek. A cica kényes, nem eszi meg. “No, majd […] Olvass tovább
-
in VERSEKBaranyi Ferenc: A kérdések folytatása
Baranyi Ferenc: A kérdések folytatása “S mondd, mit érlel annak a sorsa, ki költő s fél és így dalol” (József Attila: Mondd, mit érlel) És annak a sorsa mit érlel, aki már mindent feladott, kiegyezett a szenvedéssel s szíve megtörve sem sajog? Már azt se bánja, ha reményét vesztegetik a Halleron, egyetlen kincse a szegénység […] Olvass tovább
-
in VERSEKOrbán Ottó: A magyar népdalhoz
Orbán Ottó: A magyar népdalhoz Most, mikor sok senki mellén ki vagy tűzve, mint a jelvény, nekem maradj, aki voltál, nem babona, nem is oltár, de maga a láthatatlan, ahogy látlak száz alakban, véletlennel habart végzet, több s kevesebb, mint művészet, dallamív, mely melizmáit hajlítgatva szinte világít – mintha öreg paraszt lenne, maga az idő […] Olvass tovább
-
in VERSEKMóra Ferenc: A patkó
Móra Ferenc: A patkó Bánata van Lacikának, panaszolja fűnek-fának: nem ül többet hintalóra, mit ér az, ha nincs patkója? Nagyapóka azt ajánlja: ezüstpatkót veret rája. De csak tovább sír-rí Lackó, nem kell neki ezüstpatkó. “Aranypatkó kell a lóra!” Nyugtatgatja nagyanyóka, de csak tovább sír-rí Lackó, nem kell neki aranypatkó. “Gyémántpatkó legyen rajta!” Édesapa cirógatja. De […] Olvass tovább
-
in VERSEKGyurkovics Tibor: Ország
Gyurkovics Tibor: Ország Csak megalázó helyzetekben alakul ki a szív a jellem és így majd egyszer összefog a magyar és a magyarok talán majd összeesküszik ha a bajokban áll szügyig addig dalol – jól szól a nóta – dalol dalol az idióta Kossuthokért Széchenyikért és ki tudja hogy még kikért ellengősen és fellengősen dalolja hogy […] Olvass tovább
Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.