Ajánljuk:

  • in

    Móra Ferenc: A patkó

    Móra Ferenc: A patkó Bánata van Lacikának, panaszolja fűnek-fának: nem ül többet hintalóra, mit ér az, ha nincs patkója? Nagyapóka azt ajánlja: ezüstpatkót veret rája. De csak tovább sír-rí Lackó, nem kell neki ezüstpatkó. “Aranypatkó kell a lóra!” Nyugtatgatja nagyanyóka, de csak tovább sír-rí Lackó, nem kell neki aranypatkó. “Gyémántpatkó legyen rajta!” Édesapa cirógatja. De […] Olvass tovább

  • in

    Gyurkovics Tibor: Ország

    Gyurkovics Tibor: Ország Csak megalázó helyzetekben alakul ki a szív a jellem és így majd egyszer összefog a magyar és a magyarok talán majd összeesküszik ha a bajokban áll szügyig addig dalol – jól szól a nóta – dalol dalol az idióta Kossuthokért Széchenyikért és ki tudja hogy még kikért ellengősen és fellengősen dalolja hogy […] Olvass tovább

  • in

    Váci Mihály: Szelíden, mint a szél

    Jöjjön Váci Mihály: Szelíden, mint a szél verse. Szőkén, szelíden, mint a szél, feltámadtam a világ ellen, dúdolva szálltam, ténferegtem, nem álltam meg – nem is siettem, port rúgtam, ragyogtam a mennyben, cirógatott minden levél. Szőkén, szelíden, mint a szél, minden levéllel paroláztam; utamba álltak annyi százan fák, erdők, velük nem vitáztam: – fölényesen, legyintve […] Olvass tovább

  • in

    Márai Sándor: Mennyből az angyal

    Jöjjön Márai Sándor: Mennyből az angyal  verse. MENNYBŐL AZ ANGYAL – MENJ SIETVE Az üszkös, fagyos Budapestre. Oda, ahol az orosz tankok Között hallgatnak a harangok. Ahol nem csillog a karácsony. Nincsen aranydió a fákon, Nincs más, csak fagy, didergés, éhség. Mondd el nekik, úgy, hogy megértsék. Szólj hangosan az éjszakából: Angyal, vigyél hírt a […] Olvass tovább

  • in

    Szabó Magda: Madár

    Jöjjön Szabó Magda: Madár verse. Azt kérdezed, hogy ki vagyok, micsoda kis lélek vagyok, ki ablakodon kopogok, és mint a gránát, tüzelek, és lengek-ingok-libegek, és hámba fogom a szelet, és hintálom a levelet, összekuszálom a leget, s azt a suhogó szövetet, amit a hajnal tereget, min villogás az erezet? Vagyok az élő suhanás, vagyok az […] Olvass tovább

  • in

    Baranyi Ferenc: Magyarságvizsga

    Baranyi Ferenc: Magyarságvizsga I. Ki itt a jó magyar? A szájtépő, a másságot leszóló, a mellverő, de vész elől kilógó – az lenne jó magyar? Ki udvaroncból szökkent népvezérré, de “honféltése” népét sem kímélné – az lenne jó magyar? Ki eladná az országot egy lóért s a lovat, nemzetének, milliókért – az lenne jó magyar? […] Olvass tovább

  • in

    Dsida Jenő: Az öreg óra énekel

    Jöjjön Dsida Jenő: Az öreg óra énekel verse. Csak úgy hivnak: az öreg óra. Rokkant vagyok már, vén legény, Egyformán tétlen rosszra, jóra, Ülök a szekrény tetején. Jelzem meggörbült mutatóval A jövő-menő perceket, Sorsom nagy, álmos, untató dal: Csak ketyegek, csak ketyegek. Lefüggönyözve áll az ablak. Pihen a nap már nyugaton, Sugarai meg nem zavarnak… Itt […] Olvass tovább

  • in

    Petőfi Sándor: A természet vadvirága

    Petőfi Sándor: A természet vadvirága Mit ugattok, mit haraptok Engemet, hitvány ebek! Torkotokba, hogy megfúltok, Oly kemény koncot vetek. Nyirbáljatok üvegházak Satnya sarjadékain; A korláttalan természet Vadvirága vagyok én. Nem verték belém tanítók Bottal a költészetet, Iskolai szabályoknak Lelkem sosem engedett. Támaszkodjék szabályokra, Ki szabadban félve mén. A korláttalan természet Vadvirága vagyok én. Nem virítok […] Olvass tovább

  • in

    Weöres Sándor: Öregek

    Jöjjön Weöres Sándor: Öregek verse. Kodály Zoltán mesternek Oly árvák ők mind, az öregek. Az ablakból néha elnézem őket, hogy vacogó szélben, gallyal hátukon mint cipekednek hazafelé – vagy tikkadt nyárban, a tornácon hogy üldögélnek a napsugárban – vagy téli estén, kályha mellett hogyan alusznak jóizüen – nyujtott tenyérrel a templom előtt úgy állanak búsan, […] Olvass tovább

  • in

    Gyurcsó István: Európában

    Gyurcsó István: Európában Szálka a kedvem, Bot a haragom: lehetne szálfa, szép rezgő nyárfa a kedvem, hajlékony pálca, zöld pálma ága a haragom. Mennyi lehetőség sírra, halálra, és mégis élünk: Mennyi alkalom, hogy szót értsünk végre, és nem beszélünk. Apánk és anyánk szívében élünk csak, de nyelvünk béna: töredéksorsunk micsoda rendszernek torz maradéka? Képzelet bomlik: […] Olvass tovább