Ajánljuk:

  • in

    Latinovits Zoltán verset mond: Vörösmarty Mihály: A vén cigány

    Jöjjön Vörösmarty Mihály: A vén cigány vers Latinovits Zoltán előadásában. Húzd rá cigány, megittad az árát, Ne lógasd a lábadat hiába; Mit ér a gond kenyéren és vízen? Tölts hozzá bort a rideg kupába. Mindig így volt e világi élet, Egyszer fázott, másszor lánggal égett. Húzd, ki tudja, meddig húzhatod, Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot, […] Olvass tovább

  • in

    Vörösmarty Mihály: A látogatók

    Vörösmarty Mihály: A látogatók Lányka! ha lassu dobajt hallasz s ajtódon az álmak Tűnedezése között szellemi hármas ütést, Meg ne ijedj: mi vagyunk: a hív éj, hív szeretőd én, S aki vezérem volt s őröm is, a szerelem. Olvass tovább

  • in

    Vörösmarty Mihály: A Guttenberg-albumba

    Jöjjön Vörösmarty Mihály: A Guttenberg-albumba verse. Érdekesség: “Még 1839-ben írta Vörösmarty a A Guttenberg-albumba című költeményét, amely valójában alkalmi vers. Gutenberg János tiszteletére Németországban kiadtak egy díszes albumot, mellyel a könyvnyomtatás négyszázadik évét ünnepelték. Ebben a kiadványban szerepelt Vörösmarty költeménye, magyarul és német fordításban.” Majd ha kifárad az éj s hazug álmok papjai szűnnek S […] Olvass tovább

  • in

    Vörösmarty Mihály: Éj és csillag

    Vörösmarty Mihály: Éj és csillag Éj vagyok, te csillag, Fényes és hideg, Én setét a bútól S vágy miatt beteg. Általad homályom Fájva összereng, Míg fölötte arcod Istensége leng. Szép sugáraidtól El nem alhatom, Mégis éber kínnal Hozzád álmodom; Fel kivánom vinni Amit rejt a hit, A föld gyermekének Édes titkait, Mit nem esküdött szó, […] Olvass tovább

  • Mutatjuk a Vörösmarty Mihály összeállítást.
    in

    10 Vörösmarty Mihály vers, amit ma érdemes elolvasnod

    Mutatjuk a Vörösmarty Mihály verseiből készült összeállítást. Vörösmarty Mihály a magyar romantika egyik legnagyobb alakja. Töprengő, kételkedő alkat, de „a benne égő tett- és haladásvágy akkor is áttöri végül e tragikus történelemszemlélet burkát, amikor minden érték megkérdőjelezésével, vagy éppen pusztulásával kell szembenéznie” (Fenyő István) Vörösmarty a magyar irodalom egyik nagy mítoszteremtője. Felhasznál régieket is (például a Zalán […] Olvass tovább

  • in

    Vörösmarty Mihály: A szegény asszony könyve

    Jöjjön Vörösmarty Mihály: A szegény asszony könyve verse. Egy szegény nő, Isten látja, nincs a földön egy barátja, agg, szegény és gyámoltalan, ül magán a csendes lakban. Gyásza nincsen, gyásza rég volt, még midőn jó férje megholt; de ruhája mégis gyászol: szíve fél a tarkaságtól. Dolga nincs, hogy’ volna dolga? Kis ebédhez nem kell szolga, […] Olvass tovább

  • in

    Vörösmarty Mihály: Előszó

    Jöjjön Vörösmarty Mihály Előszó verse. Midőn ezt írtam, tiszta volt az ég. Zöld ág virított a föld ormain. Munkában élt az ember mint a hangya: Küzdött a kéz, a szellem működött, Lángolt a gondos ész, a szív remélt, S a béke izzadt homlokát törölvén Meghozni készült a legszebb jutalmat, Az emberüdvöt, melyért fáradott. Ünnepre fordúlt a […] Olvass tovább

  • in

    Bessenyei Ferenc verset mond: Vörösmarty Mihály: A vén cigány

    Jöjjön Vörösmarty Mihály: A vén cigány vers Bessenyei Ferenc előadásában. Húzd rá cigány, megittad az árát, Ne lógasd a lábadat hiába; Mit ér a gond kenyéren és vízen? Tölts hozzá bort a rideg kupába. Mindig így volt e világi élet, Egyszer fázott, másszor lánggal égett. Húzd, ki tudja, meddig húzhatod, Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot, […] Olvass tovább

  • in

    Vörösmarty Mihály: A vén cigány

    Jöjjön Vörösmarty Mihály: A vén cigány verse. Húzd rá cigány, megittad az árát, Ne lógasd a lábadat hiába; Mit ér a gond kenyéren és vizen, Tölts hozzá bort a rideg kupába. Mindig igy volt e világi élet, Egyszer fázott, másszor lánggal égett; Húzd, ki tudja meddig húzhatod, Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot, Sziv és […] Olvass tovább

  • in

    Vörösmarty Mihály: Az emberek

    Jöjjön Vörösmarty Mihály: Az emberek verse. 1 Hallgassatok, ne szóljon a dal, Most a világ beszél, S megfagynak forró szárnyaikkal A zápor és a szél, Könyzápor, melyet bánat hajt, Szél, melyet emberszív sohajt. Hiába minden: szellem, bűn, erény; Nincsen remény! 2 Hallátok a mesét: a népnek Atyái voltanak, S amint atyáik vétkezének, Ők úgy hullottanak: […] Olvass tovább

  • in

    Vörösmarty Mihály: Gondolatok a könyvtárban

    Jöjjön Vörösmarty Mihály: Gondolatok a könyvtárban verse. Hová lépsz most, gondold meg, oh tudós, Az emberiségnek elhányt rongyain Komor betűkkel, mint a téli éj, Leírva áll a rettentő tanulság: “Hogy míg nyomorra milliók születnek, Néhány ezernek jutna üdv a földön, Ha istenésszel, angyal érzelemmel Használni tudnák éltök napjait.” Miért e lom? hogy mint juh a […] Olvass tovább

  • in

    Szilágyi Tibor verset mond – Vörösmarty Mihály: Szózat

    Jöjjön Vörösmarty Mihály: Szózat Szilágyi Tibor előadásában. Hazádnak rendületlenûl Légy híve, oh magyar; Bölcsõd az s majdan sírod is, mely ápol s eltakar. A nagy világon e kivûl Nincsen számodra hely; Áldjon vagy verjen sors keze: Itt élned, halnod kell. Ez a föld, melyen annyiszor Apáid vére folyt; Ez, melyhez minden szent nevet Egy ezredév […] Olvass tovább

Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.