Vörösmarty Mihály
Ajánljuk:
-
in VerselőadásLatinovits Zoltán verset mond: Vörösmarty Mihály: A vén cigány
Jöjjön Vörösmarty Mihály: A vén cigány vers Latinovits Zoltán előadásában. Húzd rá cigány, megittad az árát, Ne lógasd a lábadat hiába; Mit ér a gond kenyéren és vízen? Tölts hozzá bort a rideg kupába. Mindig így volt e világi élet, Egyszer fázott, másszor lánggal égett. Húzd, ki tudja, meddig húzhatod, Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot, […] Olvass tovább
-
in VERSEKVörösmarty Mihály: Ábránd
Vörösmarty Mihály: Ábránd Szerelmedért Feldúlnám eszemet És annak minden gondolatját, S képzelmim édes tartományát; Eltépném lelkemet Szerelmedért. Szerelmedért Fa lennék bérc fején, Felölteném zöld lombozatját, Eltűrném villám s vész haragját, S meghalnék minden év telén Szerelmedért. Szerelmedért Lennék bérc-nyomta kő, Ott égnék földalatti lánggal, Kihalhatatlan fájdalommal, És némán szenvedő, Szerelmedért. Szerelmedért Eltépett lelkemet Istentől újra […] Olvass tovább
-
in VERSEKVörösmarty Mihály: Az emberek
Jöjjön Vörösmarty Mihály: Az emberek verse. 1 Hallgassatok, ne szóljon a dal, Most a világ beszél, S megfagynak forró szárnyaikkal A zápor és a szél, Könyzápor, melyet bánat hajt, Szél, melyet emberszív sohajt. Hiába minden: szellem, bűn, erény; Nincsen remény! 2 Hallátok a mesét: a népnek Atyái voltanak, S amint atyáik vétkezének, Ők úgy hullottanak: […] Olvass tovább
-
in VERSEKVörösmarty Mihály: Gondolatok a könyvtárban
Jöjjön Vörösmarty Mihály: Gondolatok a könyvtárban verse. Hová lépsz most, gondold meg, oh tudós, Az emberiségnek elhányt rongyain Komor betűkkel, mint a téli éj, Leírva áll a rettentő tanulság: “Hogy míg nyomorra milliók születnek, Néhány ezernek jutna üdv a földön, Ha istenésszel, angyal érzelemmel Használni tudnák éltök napjait.” Miért e lom? hogy mint juh a […] Olvass tovább
-
in VerselőadásSzilágyi Tibor verset mond – Vörösmarty Mihály: Szózat
Jöjjön Vörösmarty Mihály: Szózat Szilágyi Tibor előadásában. Hazádnak rendületlenûl Légy híve, oh magyar; Bölcsõd az s majdan sírod is, mely ápol s eltakar. A nagy világon e kivûl Nincsen számodra hely; Áldjon vagy verjen sors keze: Itt élned, halnod kell. Ez a föld, melyen annyiszor Apáid vére folyt; Ez, melyhez minden szent nevet Egy ezredév […] Olvass tovább
-
in VERSEKVörösmarty Mihály: Csalogány
Jöjjön Vörösmarty Mihály: Csalogány verse. Elhervadt a virág, a fák koszorúi lehulltak; Sárga levélkéken nyargal az őszi vihar. A csalogány hallgat. Hol erő, mely visszaidézze Lengő bokrait és mennyei hangu dalát? A tavasz eljő még; erdő, bokor újra virítand: Nem fog-e a csalogány halva fekünni alant? Olvass tovább
-
in VerselőadásSzabó Gyula verset mond – Vörösmarty Mihály: Szózat
Jöjjön Vörösmarty Mihály: Szózat Szabó Gyula előadásában. Hazádnak rendületlenûl Légy híve, oh magyar; Bölcsõd az s majdan sírod is, mely ápol s eltakar. A nagy világon e kivûl Nincsen számodra hely; Áldjon vagy verjen sors keze: Itt élned, halnod kell. Ez a föld, melyen annyiszor Apáid vére folyt; Ez, melyhez minden szent nevet Egy ezredév […] Olvass tovább
-
in VERSEKVörösmarty Mihály: Az élet időről
Jöjjön Vörösmarty Mihály: Az élet időről verse. Mulnak az esztendők szomorú folyamattal azonban, Még nyög az emberi nem élete terhe alatt. Igy mulik el gyengébb éltünk zsengéje valóban, Amikor emberi kort érni kivánna szivünk. Ezt el is éri ugyan, mégis keseregve tekinti Zsengésebb üdeit hátra nyomulni pedig. Hát mikor a vénség beteg ágyra szorítja, reménség […] Olvass tovább
-
in VERSEKVörösmarty Mihály: Kék szem
Jöjjön Vörösmarty Mihály: Kék szem verse. Szép a fekete szem, Én azt is szeretem; De még szebb a kék szem, Kék szemű szerelem. Az én szeretőmnek Ilyen kék a szeme; Valahányszor nyílik, Ibolya kél benne. S hejh mikor benézek Mélyen közepébe, Látom a szerelmet Mulatozni benne; Akkor azt gondolom, Kedvem nagy voltában: Nincs több boldog […] Olvass tovább
-
in VERSEKVörösmarty Mihály: Késő vágy
Jöjjön Vörösmarty Mihály: Késő vágy költeménye.. Vörösmarty Mihály: Késő vágy Túl ifjuságomon, Túl égő vágyimon, Melyeknek mostohán Keserv nyilt nyomdokán; Túl a reményeken, Melyekre hidegen Éjszínű szemfedőt Csalódás ujja szőtt; Túl a szív életén Nyugottan éldelém, Mit sors s az ész adott, Az őszi szép napot. De hogy megláttalak, Szép napvilágomat, Kivántam újolag Már eltünt […] Olvass tovább
-
in VERSEKVörösmarty Mihály: Szózat
Jöjjön Vörösmarty Mihály: Szózat verse. Hazádnak rendületlenûl Légy híve, oh magyar; Bölcsõd az s majdan sírod is, mely ápol s eltakar. A nagy világon e kivûl Nincsen számodra hely; Áldjon vagy verjen sors keze: Itt élned, halnod kell. Ez a föld, melyen annyiszor Apáid vére folyt; Ez, melyhez minden szent nevet Egy ezredév csatolt. Itt […] Olvass tovább
-
in VerselőadásGábor Miklós verset mond: Vörösmarty Mihály: A vén cigány
Gábor Miklós verset mond: Vörösmarty Mihály: A vén cigány. Húzd rá cigány, megittad az árát, Ne lógasd a lábadat hiába; Mit ér a gond kenyéren és vízen? Tölts hozzá bort a rideg kupába. Mindig így volt e világi élet, Egyszer fázott, másszor lánggal égett. Húzd, ki tudja, meddig húzhatod, Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot, […] Olvass tovább
Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.