Weöres Sándor
Még több
Ajánljuk:
-
in VERSEKWeöres Sándor – Hazatérés
Weöres Sándor – Hazatérés Anyám szemében kapzsi féltés. Apám szemében görbe vád – hogy megjöttem, fölhozta mégis a legvénebb üveg borát. Kutyánk bőrbeteg és öreg már, csupa csont… nézni siralom. Nemsokára, tudom, elássák a lucernás domboldalon. Vacsorázunk. Pár szó – és csönd lesz. És az a csönd úgy kiabál. Mintha az étel sótlan volna, mikor […] Olvass tovább
-
in VERSEKWeöres Sándor: Ha nézem a világot
Jöjjön Weöres Sándor: Ha nézem a világot verse. Ha nézem a világot a világ visszanéz azt mondom, összevisszaság ő feleli, teljes egész. Azt mondom, csupa valótlan a semmiség ragyog ő feleli, nézz meg jobban a valóság én vagyok. Azt mondom, merő idegenség sok átsuhanó tünemény ő feleli, nézz a tükörbe amit ott látsz, az vagyok […] Olvass tovább
-
in VERSEKWeöres Sándor: Boldogság
Jöjjön Weöres Sándor vers a boldogságról. `A férfi` Szeretem ernyős szemedet, etető puha kezedet, mellém simuló testedet, csókolnám minden részedet. Ha minket földbe letesznek, Ott is majd téged szeretlek, őszi záporral mosdatlak, vadszőlő-lombbal csókollak. `A nő` Hidd el, ha egyszer meghalunk, föl a felhőbe suhanunk. Vének leszünk és ráncosak, de szívünkben virágosak. Nagy felhő-hintánk csupa […] Olvass tovább
-
in VERSEK
Weöres Sándor: Paripám csodaszép pejkó
Weöres Sándor: Paripám csodaszép pejkó Paripám csodaszép pejkó, ide lép, oda lép, hejhó! Hegyen át, vizen át vágtat, nem adom, ha igérsz százat. Amikor paripám ballag, odanéz valahány csillag. Amikor paripám táncol, odanéz a nap is százszor. Olvass tovább
-
in VERSEK
Weöres Sándor: Tavaszköszöntő
Jöjjön Weöres Sándor: Tavaszköszöntő verse. Sándor napján megszakad a tél, József napján eltünik a szél, zsákban Benedek hoz majd meleget, nincs több fázás, boldog aki él. Már közhírré szétdoboltatik: minden kislány férjhez adatik, szőkék legelébb, aztán feketék, végül barnák és a maradék. Olvass tovább
-
in VERSEK
Weöres Sándor: Bodri
Weöres Sándor: Bodri Bodri kutya sétál, füle-farka szétáll, itatója kicsi kút, etetője mély tál. Kőkerítés szélinél tarka macska üldögél, észreveszi a kutyát, megmássza a szilvafát. Olvass tovább
-
in VERSEK
Weöres Sándor – Anyámnak
Jöjjön Weöres Sándor – Anyámnak verse. Termõ ékes ág, te, jó anya, életemnek elsõ asszonya, nagy meleg virág-ágy, párna-hely, hajnal harmatával telt kehely, benned kaptam elsõ fészkemet, szivem a sziveddel lüktetett, én s nem-én közt nem volt mesgye-hegy, benned a világgal voltam egy. Álmom öbleidbe újra visszatér – álmom öbleidbe újra visszatér! Alabástrom bálvány, jó anya, […] Olvass tovább
-
in VERSEK
Weöres Sándor: 66
Jöjjön Weöres Sándor: 66 című verse. Most vagyok hatvanhat éves. Csak azért nem járok óvodába, mert köhö- gést kapnék. Csak azért élek, mert még nem hal- tam meg. Nem leszek öngyilkos, kivárom életem végét. Közeleg amaz idő, mikor az ember a szemétől nem lát, a fülétől nem hall, a lábától nem jár, a kezétől nem […] Olvass tovább
-
in VERSEK
Weöres Sándor: Biztatás
Weöres Sándor: Biztatás Hét-pupu zivatar, felássuk a kertet. Ki dolgozni nem akar, gyümölcsöt se nyelhet. Hét-karu zivatar felmossuk a konyhát. Ki dolgozni nem akar, meghúzzuk a kontyát. Hét-fejü zivatar tanuljuk a leckét. Ki tanulni nem akar, vegyen más fejecskét. Olvass tovább
-
in VERSEK
Weöres Sándor: Fű, fa, füst
Jöjjön Weöres Sándor: Fű, fa, füst verse. Özönvíz-táj ez, tág és széditő, a kőkorszaknál ősibb az idő, emlékezés sem kísér az uton – Ekkép mesélték, csak innen tudom: mikor pelenkám volt még és dadám s a Hold kezemnél ült az almafán, az «ee-ee» és «papa-mama» után az első, amit kimondott a szám: «fü, fa, füst». Ugy […] Olvass tovább
-
in VERSEK
Weöres Sándor: Ébrenlét és alvás között
Weöres Sándor: Ébrenlét és alvás között A félálom mint láp terül ébrenlét és alvás között. Benn ellazulnak lassudan a gondolkodás pántjai. Hegyi tájak suhannak át és titkos, ajtótlan falak és kanyargó, zárt udvarok, menni csak cél nélkül lehet. Szók ötlenek fel, mondatok, egy más világ rendje szerint. Lámpát gyujtok, hogy leirom, de mint szitán át, […] Olvass tovább
-
in VERSEKWeöres Sándor: Vonuló vadludak
Weöres Sándor: Vonuló vadludak Hótalan a tél, barnazöld a rét, a szürke égen vadlibák sötét gyöngysora lendül – Lassan ringatják íves szárnyukat, nyújtják nyakukat – Nézd az árnyukat: ott fut a lápon – Meszes kékségbe mártják csőrüket, tág ürbe lengő vadliba-sereg gágog az égen – Olvass tovább
Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.