Ajánljuk:

  • in

    Weöres Sándor – Hazatérés

    Weöres Sándor – Hazatérés Anyám szemében kapzsi féltés. Apám szemében görbe vád – hogy megjöttem, fölhozta mégis a legvénebb üveg borát. Kutyánk bőrbeteg és öreg már, csupa csont… nézni siralom. Nemsokára, tudom, elássák a lucernás domboldalon. Vacsorázunk. Pár szó – és csönd lesz. És az a csönd úgy kiabál. Mintha az étel sótlan volna, mikor […] Olvass tovább

  • in

    Weöres Sándor: Boldogság

    Jöjjön Weöres Sándor vers a boldogságról. `A férfi` Szeretem ernyős szemedet, etető puha kezedet, mellém simuló testedet, csókolnám minden részedet. Ha minket földbe letesznek, Ott is majd téged szeretlek, őszi záporral mosdatlak, vadszőlő-lombbal csókollak. `A nő` Hidd el, ha egyszer meghalunk, föl a felhőbe suhanunk. Vének leszünk és ráncosak, de szívünkben virágosak. Nagy felhő-hintánk csupa […] Olvass tovább

  • in

    Weöres Sándor: A medve töprengése

    Jöjjön Weöres Sándor: A medve töprengése verse. Jön a tavasz, megy a tél, barna medve üldögél, kibújás vagy bebújás? Ez a gondom, óriás! Barlangból kinézzek-e? Fák közt szétfürkésszek-e? Lesz-e málna, odú-méz? Ez a kérdés, de nehéz. Köszönjük, hogy elolvastad Weöres Sándor költeményét. Mi a véleményed A medve töprengése írásról? Írd meg kommentbe! Olvass tovább

  • in

    Weöres Sándor: Önarckép

    Jöjjön Weöres Sándor: Önarckép verse. Barátom, ki azt mondod, ismersz engem, nézd meg szobámat: nincsenek benne díszek, miket magam választottam; nyisd szekrényemet: benn semmi jellemzőt sem találsz. Kedvesem és kutyám ismeri simogatásom, de engem egyik sem ismer. Ócska hangszerem rég megszokta kezem dombját-völgyét, de ő sem tud mesélni rólam. Pedig nem rejtőzöm — csak igazában nem […] Olvass tovább

  • in

    Weöres Sándor: Bodri

    Jöjjön Weöres Sándor: Bodri verse. Bodri kutya sétál, füle-farka szétáll, itatója kicsi kút, etetője mély tál. Kőkerítés szélinél tarka macska üldögél, észreveszi a kutyát, megmássza a szilvafát. Köszönjük, hogy elolvastad Weöres Sándor költeményt. Mi a véleményed a Bodri írásról? Írd meg kommentbe! Olvass tovább

  • in

    Weöres Sándor: A tündér

    Jöjjön Weöres Sándor: A tündér verse. Bóbita Bóbita táncol, körben az angyalok ülnek, béka-hadak fuvoláznak, sáska-hadak hegedülnek. Bóbita, Bóbita játszik, szárnyat igéz a malacra, ráül, ígér neki csókot, röpteti és kikacagja. Bóbita, Bóbita épít, hajnali köd-fal a vára, termeiben sok a vendég, törpe-király fia-lánya. Bóbita Bóbita álmos, elpihen őszi levélen, két csiga őrzi az álmát, […] Olvass tovább

  • in

    Weöres Sándor: Hold és felhő

    Jöjjön Weöres Sándor: Hold és felhő verse. Árok mellett üszkös a fadereka, üszkös a fadereka, kikorhadt. Felhő-cápa úszik az egeken át, űzi a hegyeken át a holdat. Egyszer égig fölmásznék, mennyei cápát horgásznék. Föl ne mássz, mert üszkös a fadereka, üszkös a fadereka, kikorhadt. Köszönjük, hogy elolvastad Weöres Sándor költeményét. Mi a véleményed a Hold […] Olvass tovább

  • in

    Weöres Sándor: Ars Poetica

    Jöjjön Weöres Sándor: Ars Poetica verse. Öröklétet dalodnak emlékezet nem adhat. Ne folyton-változótól reméld a dicsőséget: bár csillog, néki sincsen, hát honnan adna néked? Dalod az öröklétből tán egy üszköt lobogtat s aki feléje fordul, egy percig benne éghet. Az okosak ajánlják: legyen egyéniséged. Jó; de ha többre vágyol, legyél egyén-fölötti: vesd le nagy-költőséged, ormótlan […] Olvass tovább

  • in

    Weöres Sándor: Himnusz a Naphoz

    Weöres Sándor: Himnusz a Naphoz Lassú tűzzel guruló Nap, gabonával vemhes hónap templomában áldozópap! Mit tudsz a tünő örömről, ami a rügyön dörömböl, hőt-hűst váltó légbe bömböl? Vasárnap van: ládd, a réten lányok kergülnek középen, mint a hattyúk, habfehéren. Kebelükben lángok laknak. Hogy mit kapnak, hogy mit adnak, meg se kérdik. Így mulatnak. Áldd meg […] Olvass tovább

  • in

    Weöres Sándor: Nől a dér, álom jár

    Jöjjön Weöres Sándor: Nől a dér, álom jár verse. Nől a dér, álom jár, hó kering az ág közt. Karácsonynak ünnepe lépeget a fák közt. Én is, ládd, én is, ládd, hóban lépegetnék, ha a jeges táj fölött karácsony lehetnék. Hó fölött, ég alatt nagy könyvből dalolnék fehér ingben, mezítláb, ha karácsony volnék. Viasz-szín, kén-sárga […] Olvass tovább

  • in

    Weöres Sándor – Szép a fenyő

    Jöjjön Weöres Sándor – Szép a fenyő verse. Szép a fenyő télen-nyáron, sose lepi dermedt álom: míg az ágán jég szikrázik, üde zöldje csak pompázik. Nagykarácsony immár eljő, érkezik az újesztendő. Míg a mező dermed, fázik, a zöld fenyves csak pompázik. Köszönjük, hogy elolvastad Weöres Sándor  költeményt. Mi a véleményed a Szép a fenyő írásról? […] Olvass tovább

  • in

    Weöres Sándor: Canzone

    Jöjjön Weöres Sándor: Canzone verse. Feleségemnek Még nem tudom, hogy mennyi vagy nekem, ó, hallgat még felőled benn a lélek, mely fátylat von köréd, szerelmesem, s még nem tudom, hogy néked mennyit érek, jósorsodat hozom, vagy tán halálom, arany s gyémánt díszét, még nem tudom: új, mézes fájdalom indái közt nehéz utat találnom. Csak azt tudom, […] Olvass tovább

Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.