Ajánljuk:

  • in

    Weöres Sándor – Ha vihar jő a magasból

    Jöjjön Weöres Sándor – Ha vihar jő a magasból verse. A vers 1946-ban megjelent első változatában a cinke helyett még az angyal szó szerepelt: Ha vihar jő a magasból, ne bocsáss el kicsi bátyám! Ha falomb közt telihold lép, kicsi néném, te vigyázz rám! Falu végén van a házunk, a bozótból ki se látszik, de az angyal, ha leröppen, […] Olvass tovább

  • in

    Weöres Sándor – Futózápor

    Jöjjön Weöres Sándor – Futózápor verse. Csillog a bozót, Ága-boga ázik… Nem jutok szárazon Addig a házig. Vízben, sárban Cuppogva járok… Majd ha bozót leszek, Esőt kívánok. Ázott ingemet Tűz mellé terítik, Fázó testemet Gyorsan melegítik. Majd ha virág leszek, Esőre nyílok… Ázik a bozót, Csillog-villog. Köszönjük, hogy elolvastad Weöres Sándor költeményét. Mi a véleményed […] Olvass tovább

  • in

    Weöres Sándor: Buba éneke

    Jöjjön Weöres Sándor: Buba éneke verse. Ó, ha cinke volnék, útra kelnék, hömpölygő sugárban énekelnék – Minden este morzsára, búzára visszaszállnék anyám ablakára. Ó, ha szellő volnék, mindig fújnék, minden bő kabátba belebújnék – nyári éjen, fehér holdsütésben, elcsitulnék, jó anyám ölében. Ó, ha csillag volnék, kerek égen, csorogna a földre, sárga fényem – Jaj, […] Olvass tovább

  • in

    Weöres Sándor: 66

    Jöjjön Weöres Sándor: 66 című verse. Most vagyok hatvanhat éves. Csak azért nem járok óvodába, mert köhö- gést kapnék. Csak azért élek, mert még nem hal- tam meg. Nem leszek öngyilkos, kivárom életem végét. Közeleg amaz idő, mikor az ember a szemétől nem lát, a fülétől nem hall, a lábától nem jár, a kezétől nem […] Olvass tovább

  • in

    Weöres Sándor: Valse triste

    Jöjjön Weöres Sándor: Valse triste verse. Hűvös és öreg az este. Remeg a venyige teste. Elhull a szüreti ének. Kuckóba bújnak a vének. Ködben a templom dombja, villog a torony gombja, gyors záporok sötéten szaladnak át a réten. Elhull a nyári ének, elbújnak már a vének, hüvös az árny, az este, csörög a cserje teste. Az […] Olvass tovább

  • in

    Weöres Sándor: Örök pillanat

    Jöjjön Weöres Sándor: Örök pillanat verse. Szatén kabát a széken. A hold frissen vert érem. Csak holnap lesz kerek. A kobalt fény az égen elfedte a hegyek csúcsát a messzeségben. A rétre társzekérrel hozzák most a homályt. A fenyők közt az éjben az út opál fonál, de elszakadt a vége. A vízesés fehéren lóg. Azt […] Olvass tovább

  • in

    Weöres Sándor: Önarckép

    Jöjjön Weöres Sándor: Önarckép verse. Barátom, ki azt mondod, ismersz engem, nézd meg szobámat: nincsenek benne díszek, miket magam választottam; nyisd szekrényemet: benn semmi jellemzőt sem találsz. Kedvesem és kutyám ismeri simogatásom, de engem egyik sem ismer. Ócska hangszerem rég megszokta kezem dombját-völgyét, de ő sem tud mesélni rólam. Pedig nem rejtőzöm — csak igazában nem […] Olvass tovább

  • in

    Weöres Sándor: Tavaszköszöntő

    Jöjjön Weöres Sándor: Tavaszköszöntő verse. Sándor napján megszakad a tél, József napján eltünik a szél, zsákban Benedek hoz majd meleget, nincs több fázás, boldog aki él. Már közhírré szétdoboltatik: minden kislány férjhez adatik, szőkék legelébb, aztán feketék, végül barnák és a maradék. Köszönjük, hogy elolvastad Weöres Sándor versét! Mi a véleményed a Tavaszköszöntő írásról? Írd […] Olvass tovább

  • in

    Weöres Sándor gyerekversek

    Jöjjön Weöres Sándor gyerekversek összeállításunk. KACSA-ÚSZTATÓ Tó vize, tó vize csupa nádszál, Egy kacsa, két kacsa oda-császkál. Sárban ezer kacsa bogarászik, Reszket a tó vize, ki se látszik. A GALAGONYA Őszi éjjel izzik a galagonya, Izzik a galagonya ruhája. Zúg a tüske, szél szalad ide-oda, Reszket a galagonya magába. Hogyha a Hold rá fátylat ereszt: […] Olvass tovább

  • in

    Weöres Sándor – Anyámnak

    Jöjjön Weöres Sándor – Anyámnak verse. Termõ ékes ág, te, jó anya, életemnek elsõ asszonya, nagy meleg virág-ágy, párna-hely, hajnal harmatával telt kehely, benned kaptam elsõ fészkemet, szivem a sziveddel lüktetett, én s nem-én közt nem volt mesgye-hegy, benned a világgal voltam egy. Álmom öbleidbe újra visszatér – álmom öbleidbe újra visszatér! Alabástrom bálvány, jó anya, […] Olvass tovább

  • in

    Weöres Sándor: Tündérszerelem

    Jöjjön Weöres Sándor: Tündérszerelem verse. Árnyad voltam, nedves moha közt bujdokoltam, fölém-simuló tótükörben mindenem fájt, sások éle összevagdalt, bocsáss be, bocsáss be! Ott a felhő puha ágya, selyem holdfény borul rája, ne gyere az én szobámba. Lángod voltam, forróságodat sírva hordtam, kopár égen meddő szívemtől perzselődtem, mégis fáztak a virágok, bocsáss be, bocsáss be! Ott […] Olvass tovább

  • in

    Weöres Sándor: A tündér

    Jöjjön Weöres Sándor: A tündér verse. Bóbita Bóbita táncol, körben az angyalok ülnek, béka-hadak fuvoláznak, sáska-hadak hegedülnek. Bóbita, Bóbita játszik, szárnyat igéz a malacra, ráül, ígér neki csókot, röpteti és kikacagja. Bóbita, Bóbita épít, hajnali köd-fal a vára, termeiben sok a vendég, törpe-király fia-lánya. Bóbita Bóbita álmos, elpihen őszi levélen, két csiga őrzi az álmát, […] Olvass tovább

Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.