A versek oldala
Weöres Sándor: Nem szándékom Nem szándékom, hogy kérjelek a jóra. Perzselő szomjat kelteni a jóra: ezért jöttem. Nem szándékom, hogy hívjalak a jóra. Korgó éhet kelteni a jóra: ezért jöttem. Nem szándékom, hogy kérjelek és hívjalak. Ha nem iszol meg engem: torkod lángot vet. Beled összefacsarodik, ha nem eszel meg engem. Nem kérdem: akarsz-e követni. […] Olvass tovább
Weöres Sándor: Mély erdőn ibolya-virág Mély erdőn Ibolya-virág, Elrejt jól A boróka-ág. Minek is rejt az az ág, Gyere, tágas a világ, Mély erdőn Ibolya-virág. Olvass tovább
Jöjjön Weöres Sándor: Kazamatában verse. Úristen, fekszem a nyüves veremben s tudom, hogy meg nem szabadítasz engem. Egy életen át hordoztam neved s elpusztítasz mint ellenségedet. Falusi kovácsra emlékezem, kisfiát agyonverte részegen: kalapács zuhogott, csont recsegett, kormos véres gubanc hörgött:”vizet!” Mert nem volt senki más bizalmasa a meggyilkoltnak, csak a gyilkosa, vékony karját annak nyakába […] Olvass tovább
Jöjjön Weöres Sándor: Ballada három falevélről verse Halász Judit előadásában. Lehullott három falevél észrevétlen az őszi ágról. És jött a szél, a messzi szél, egy messzi, másik, új világból.- Elröpült három falevél. Az egyik magasba vágyott: talált a felhők közt új világot, emelte, emelte a szél. A másik rohanni vágyott: magasba hágott és mélybe szállott, […] Olvass tovább
Weöres Sándor:Égi csikón léptet a nyár Égi csikón léptet a nyár, tarka idő ünnepe jár, táncra való, fürdeni jó, nagy hegy alatt hűsöl a tó. Hogyha kijössz, messzire mégy, hogyha maradsz, csípdes a légy. Habzik az ég, mint tele-tál, tarka idő szőttese száll. Olvass tovább
Jöjjön Weöres Sándor: Örök pillanat verse. Szatén kabát a széken. A hold frissen vert érem. Csak holnap lesz kerek. A kobalt fény az égen elfedte a hegyek csúcsát a messzeségben. A rétre társzekérrel hozzák most a homályt. A fenyők közt az éjben az út opál fonál, de elszakadt a vége. A vízesés fehéren lóg. Azt […] Olvass tovább
Jöjjön Weöres Sándor – Szép a fenyő verse. Szép a fenyő télen-nyáron, sose lepi dermedt álom: míg az ágán jég szikrázik, üde zöldje csak pompázik. Nagykarácsony immár eljő, érkezik az újesztendő. Míg a mező dermed, fázik, a zöld fenyves csak pompázik. Olvass tovább
Jöjjön Weöres Sándor: Rock and roll verse. a taxi a praxi a gyerünk zabálni a füstölgő tüzes Cotopaxi a jöhet akármi Lóri ma kiköpöm a zagyvelőm fölakasztom a hátgerincem fazékba kilugozom a tüdőm de a tollas bőrödet is kimosom a csinos ing meg a nyakke- a nyakke- beleidet én ma kitaposom meg a bádogminták is […] Olvass tovább
Weöres Sándor: A boldogságról A kis jércét nem irígylem én, amikor kapar az udvar szemetén. Irígylem a kotlóst: lázban, egyedül az áthevülő tojásokon ül s a változás titka körülkerengi. A boldogság útszéli szemét, szedhet eleget, ki lenyújtja kezét, az érlelő kínt kell megérdemelni. A gondolat itt, ott, mindenütt élő szövetet bont és sebet üt. Ha […] Olvass tovább
Weöres Sándor: Himnusz a Naphoz Lassú tűzzel guruló Nap, gabonával vemhes hónap templomában áldozópap! Mit tudsz a tünő örömről, ami a rügyön dörömböl, hőt-hűst váltó légbe bömböl? Vasárnap van: ládd, a réten lányok kergülnek középen, mint a hattyúk, habfehéren. Kebelükben lángok laknak. Hogy mit kapnak, hogy mit adnak, meg se kérdik. Így mulatnak. Áldd meg […] Olvass tovább
Jöjjön Weöres Sándor: A kísértet dala verse. Zúg az öreg erdő, száll a fehér felhő, összebújnak a vadak. Itt benn a szívemben mért üldözöl engem? sohase bántottalak. Jeges éjszakában őz tiporja hátam, cinke tépi a fülem, bodzabokor-ágról csorog rám a zápor, nem adnak szállást nekem. Hát ide vigyázzál, ha te áznál fáznál én nem küldenélek […] Olvass tovább
Weöres Sándor: Tavaszi dal Ti rengeteg fényben remegő vidékek, ti hallgatag erdők, hintái az égnek, ti párolgó rétek, kedvemet kék labdaként magasba-vigyétek! Te szinarany torony, tavaszi szerelem! halavány százszorszép, mondd meg, mi lesz velem? kedvedet mint tegyem? hánykolódom éjszaka, nem lelem a helyem. Ime, a madarak ismét dalba fognak, a százlábuak a kő alatt mozognak, […] Olvass tovább