Tag Archives: Weöres Sándor

Weöres Sándor: Boldogság

Jöjjön Weöres Sándor vers a boldogságról. `A férfi` Szeretem ernyős szemedet, etető puha kezedet, mellém simuló testedet, csókolnám minden részedet. Ha minket földbe letesznek, Ott is majd téged szeretlek, őszi záporral mosdatlak, vadszőlő-lombbal csókollak. `A nő` Hidd el, ha egyszer meghalunk, föl a felhőbe suhanunk. Vének leszünk és ráncosak, de szívünkben virágosak. Nagy felhő-hintánk csupa láng, alattunk sürög a világ, ...

Read More »

Weöres Sándor: Örök pillanat

Jöjjön Weöres Sándor: Örök pillanat verse. Szatén kabát a széken. A hold frissen vert érem. Csak holnap lesz kerek. A kobalt fény az égen elfedte a hegyek csúcsát a messzeségben. A rétre társzekérrel hozzák most a homályt. A fenyők közt az éjben az út opál fonál, de elszakadt a vége. A vízesés fehéren lóg. Azt hiszem, hogy áll. Szatén kabát ...

Read More »

Weöres Sándor: A medve töprengése

Jöjjön Weöres Sándor: A medve töprengése verse. Jön a tavasz, megy a tél, barna medve üldögél, kibújás vagy bebújás? Ez a gondom, óriás! Barlangból kinézzek-e? Fák közt szétfürkésszek-e? Lesz-e málna, odú-méz? Ez a kérdés, de nehéz. Köszönjük, hogy elolvastad Weöres Sándor: A medve töprengése költeményét. Mi a véleményed Weöres Sándor: A medve töprengése írásáról? Írd meg kommentbe!

Read More »

Weöres Sándor: Ars Poetica

Jöjjön Weöres Sándor: Ars Poetica verse. Öröklétet dalodnak emlékezet nem adhat. Ne folyton-változótól reméld a dicsőséget: bár csillog, néki sincsen, hát honnan adna néked? Dalod az öröklétből tán egy üszköt lobogtat s aki feléje fordul, egy percig benne éghet. Az okosak ajánlják: legyen egyéniséged. Jó; de ha többre vágyol, legyél egyén-fölötti: vesd le nagy-költőséged, ormótlan sárcipődet, szolgálj a géniusznak, add ...

Read More »

Weöres Sándor: Fű, fa, füst

Jöjjön Weöres Sándor: Fű, fa, füst verse. Özönvíz-táj ez, tág és széditő, a kőkorszaknál ősibb az idő, emlékezés sem kísér az uton – Ekkép mesélték, csak innen tudom: mikor pelenkám volt még és dadám s a Hold kezemnél ült az almafán, az «ee-ee» és «papa-mama» után az első, amit kimondott a szám: «fü, fa, füst». Ugy tűnik, mintha látnám-hallanám: fölöttem süt ...

Read More »