Ajánljuk:

  • in

    Zelk Zoltán: Varázskréta

    Mutatjuk Zelk Zoltán Varázskréta versét – ismered? Zelk Zoltán: Varázskréta Ismerek egy öregasszonyt, igazat mondok nem tréfát ― aki egyszer a tavasztól elkérte a varázskrétát. És azóta mint a tavasz, hegyre-dombra és mezőre, ő is virágokat rajzol kemencére, terítőre. Lehet ősz is, jöhet tél is, olyan csudát tud e kréta, szarkaláb és gólyahír nő, sárgállik […] Olvass tovább

  • in

    Zelk Zoltán: Varjúnóta

    Jöjjön Zelk Zoltán: Varjúnóta verse. Elmúlt a nyár, Kár érte, kár. Sárgul a táj, Kár érte, kár. Repülni kél nagyszárnyú szél, messzire száll e csúg madár. A hegy mögül felhő röpül- meg-megered, már csepereg. Ősz eső, fát verdeső,- fázik a táj, kár érte, kár. Köszönjük, hogy elolvastad Zelk Zoltán költeményét. Mi a véleményed a Varjúnóta írásról? […] Olvass tovább

  • in

    Sokak szerint ez Zelk Zoltán legszebb verse

    Sokak szerint ez Zelk Zoltán legszebb verse – íme a csodás költemény. Vak szemgödör. Halott sirály. Kiholt a tenger: medre már vak szemgödör. Halott sirály lelke vijjogva visszaszáll. Megyek az utcán sehova. Megyek se ide, se oda. De jön talán a villamos, mely téged végre visszahoz. Hát állok itt, hát várlak itt. Nyitja, becsukja szárnyait […] Olvass tovább

  • in

    Zelk Zoltán – Én tudlak téged

    Jöjjön Zelk Zoltán – Én tudlak téged verse. Nem rejtőzhetsz el már előlem, nem menekülhetsz. Fogva tartalak. Rab vagy. S megalvadt bánatomban már csak rabságod vigasztalhat. S hogy még gonosznak sem kell lennem: ha futni vágysz, én futni hagylak. S milyen könnyű szívvel! hisz tudom már: emlékeimtől visszakaplak. Egy mozdulat, egy szó, tekintet… bennem, köröttem […] Olvass tovább

  • in

    Zelk Zoltán: Sirály

    Jöjjön Zelk Zoltán: Sirály című verse. Zelk Zoltán: Sirály Vak szemgödör. Halott sirály. Kiholt a tenger: medre már vak szemgödör. Halott sirály lelke vijjogva visszaszáll. Megyek az utcán sehova. Megyek se ide, se oda. De jön talán a villamos, mely téged végre visszahoz. Hát állok itt, hát várlak itt. Nyitja, becsukja szárnyait a tél, a […] Olvass tovább

  • in

    Zelk Zoltán: A három nyúl

    Jöjjön Zelk Zoltán: A három nyúl verse. Egyszer régen, nagyon régen, zúgó erdő közelében, három nyulak összegyűltek, selyemfűre települtek, ottan se ültek sokáig, talán csak egy fél óráig, amikor felkerekedtek, hogy már végre hazamennek, egy szarka felettük szállott s felkiáltott: -Mit csináltok? Mit csináltok, három nyulak? Úgy ültök ott, mint az urak — – Úgy, úgy […] Olvass tovább

  • in

    Zelk Zoltán: Csak téged

    Jöjjön Zelk Zoltán: Csak téged verse. Zelk Zoltán: Csak téged Úgy mondom néked, mint egy leckét, mert szeretném, hogy megtanuljad, ha felelnem kell egyszer érted, akkor te is, már vélem tudjad, hogy én csak tégedet szeretlek : meglestem a szomorúságot, nem magamért, de temiattad szövi-fonja körém e hálót. És szívemet is rajtakaptam, engem elárult, a […] Olvass tovább

  • in

    Zelk Zoltán – Ákombákom

    Jöjjön Zelk Zoltán Ákombákom verse. Egyszer régen az irkámon, született egy ákombákom. Hát egyszer csak látom, látom: két lábra az irkámon, úgy indul el ákombákom. Azt hittem, már sose látom, oly messze ment ákombákom, de mikor az erdőt járom, ül az ágon ákombákom, s rajta van a nagykabátom. Szólok hozzá: “Ákombákom, mért vitted el a […] Olvass tovább

  • in

    Zelk Zoltán: Október

    Jöjjön Zelk Zoltán Október verse. Kisöccsétől, Szeptembertől búcsút vesz és útra kél, paripája sűrű felhő, a hintója őszi szél. Sárga levél hull eléje, amerre vágtatva jár, félve nézi erdő, liget, de ő vágtat, meg se áll. Hová, hová oly sietve, felhőlovas szélszekér? Azt hiszed tán, aki siet, aki vágtat, messze ér? Dehogy hiszi, dehogy hiszi […] Olvass tovább

  • in

    Zelk Zoltán: Apa, anya hazajöttek

    Jöjjön Zelk Zoltán: Apa, anya hazajöttek verse. Anya, apa hazajöttek, fáradtak, mert este van. Azt kérdezik: féltél, fáztál idehaza, kisfiam? Anya simogat és csókol, kérdezgeti: hogy vagyok? Én meg mondom: hogyha megint elmentek, hát meghalok… De ha mégis tovább élek, és én is felnőtt leszek, hogyha én is gyárba járok keresni a kenyeret: magamhoz veszem […] Olvass tovább

  • in

    Zelk Zoltán: Ibolya

    Jöjjön Zelk Zoltán: Ibolya című verse. Ibolya, ibolya, virítsz már a réten, gyönyörködsz este a víg tücsökzenében. Tücsökzene ringat este elalvásra, hajnalban megfürdesz az ég harmatába’. Napfény az ebéded, szellők simogatnak: így élsz szép vidáman, hírnöke tavasznak! Köszönjük, hogy elolvastad Zelk Zoltán versét! Mi a véleményed az Ibolya írásról? Írd meg kommentbe! Olvass tovább

Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.