Zelk Zoltán
Még több
Ajánljuk:
-
in VERSEKZelk Zoltán: Az okos tücsök
Jöjjön Zelk Zoltán: Az okos tücsök verse. “Tücsök, húzd az én nótámat!” – szól a margaréta. “Azt húzzad, hogy virág vagyok és nem sárgarépa…” “Tücsök, az enyémet húzzad!” – piros pipacs mondja. “Az enyémet! Az enyémet!” – kiáltozzák sorba… Szegény tücsök látja már, hogy a fele sem tréfa: a végén még hajba kapnak pipacs, margaréta. Ezért […] Olvass tovább
-
in VERSEKZelk Zoltán: Vers a lehetről és a nemlehetről
Jöjjön Zelk Zoltán: Vers a lehetről és a nemlehetről verse. Zelk Zoltán nevét gyermekversei kapcsán emlegetjük legtöbbször, noha szépirodalmi munkásságának csak egy szeletét jelentik ezek a művek. A Nyugat harmadik nemzedékének képviselőjeként éppúgy csalódott az őt körülvevő politikai és kulturális rendszerben, mint önmagában. Finom öngúnnyal és humorral átszőtt világa a lehetről és a nem lehetről […] Olvass tovább
-
in VERSEKZelk Zoltán: A három nyúl
Jöjjön Zelk Zoltán: A három nyúl verse. Egyszer régen, nagyon régen, zúgó erdő közelében, három nyulak összegyűltek, selyemfűre települtek, ottan se ültek sokáig, talán csak egy fél óráig, amikor felkerekedtek, hogy már végre hazamennek, egy szarka felettük szállott s felkiáltott: -Mit csináltok? Mit csináltok, három nyulak? Úgy ültök ott, mint az urak — – Úgy, úgy […] Olvass tovább
-
in VERSEKZelk Zoltán: Számadás
Jöjjön Zelk Zoltán: Számadás verse. Amit csak szemmel érsz el: Próbáld letépni kézzel, Ami elérhetetlen, Azt megleled szivedben. Amit közel vélsz: messze, Amit soknak tudsz: egy se. Nincsen más, csak káprázat: Hazád az, földed, házad. A légben verj hát sátrat, A semmiben törj ágat – Ha földön gyújtasz lángot: Vaknak gyújtasz világot. Amit lélekkel érsz […] Olvass tovább
-
in VERSEKZelk Zoltán – Görögdinnye kenyérrel
Jöjjön Zelk Zoltán – Görögdinnye kenyérrel verse. Nem úgy, miként a fejedelmet, vagy éppen úgy, ha igazán az, úgy és olyannak láttam őt bezúzhatatlan magányában mintha ülne hívek körében, szavuk színét kutatva szótlan vagy mintha állna sereg élén levert csaták győztes vezére—— se reg? csata? miket beszélek! mert hol láttam mikor először boldog-döbbenve ráocsudtam, hogy […] Olvass tovább
-
in VERSEKZelk Zoltán: Hóvirágok, ibolyák
Jöjjön Zelk Zoltán: Hóvirágok, ibolyák verse. “Jó reggelt, Nap, ég, hegyek, aludtunk egy éven át..” Így köszönnek a kibújó hóvirágok, ibolyák. “Jó reggelt, szél, fellegek, jó reggelt, te szép világ!” Bólogat a kék ibolya, nevetgél a hóvirág. “Jó reggelt, fa, kis bogár, mikor hajt rügyet az ág? Mikor lesz az ágon levél, levelek közt száz virág?” […] Olvass tovább
-
in VERSEKZelk Zoltán: Egy vöröskatona sírjánál
Jöjjön Zelk Zoltán: Egy vöröskatona sírjánál verse. E rémület-kavarta téren – künn Zuglóban, a városszélen -, miként a Bizalom, úgy áll hamvadt házak tövében, didergő pocsolyák körében egy vörös sírhalom. Állok előtte némán, nézem, cirill betűit meg nem értem, csupán találgatom: Szibéria, Krím volt hazája? Lermontov, Puskin unokája? A sírt így faggatom ,.. S ki […] Olvass tovább
-
in VERSEKZelk Zoltán: Csak téged
Jöjjön Zelk Zoltán: Csak téged verse. Zelk Zoltán: Csak téged Úgy mondom néked, mint egy leckét, mert szeretném, hogy megtanuljad, ha felelnem kell egyszer érted, akkor te is, már vélem tudjad, hogy én csak tégedet szeretlek : meglestem a szomorúságot, nem magamért, de temiattad szövi-fonja körém e hálót. És szívemet is rajtakaptam, engem elárult, a […] Olvass tovább
-
in VERSEKZelk Zoltán: Némaság
Jöjjön Zelk Zoltán: Némaság verse. Mint víz színén a fölcsapó halak, verdesve szállnának a hold alatt, de ejti őket már a pillanat s a megbontott víz dühvel összecsap – s a légen csöppnyi karcolás marad: így villannak föl olykor a szavak, csak röptük látod s már lehullanak. Nyomukban zúgva fodroz a harag, majd elsimul. És […] Olvass tovább
-
in VERSEKZelk Zoltán – Én tudlak téged
Jöjjön Zelk Zoltán – Én tudlak téged verse. Nem rejtőzhetsz el már előlem, nem menekülhetsz. Fogva tartalak. Rab vagy. S megalvadt bánatomban már csak rabságod vigasztalhat. S hogy még gonosznak sem kell lennem: ha futni vágysz, én futni hagylak. S milyen könnyű szívvel! hisz tudom már: emlékeimtől visszakaplak. Egy mozdulat, egy szó, tekintet… bennem, köröttem […] Olvass tovább
-
in VERSEKZelk Zoltán: Tizennégy sor
Jöjjön Zelk Zoltán: Tizennégy sor verse. Hogy ifju tested átsüt a halálon, másfélezer magányos éjszakámon, hogy vakmerőn és jogtalan szeretlek, hogy árvaságom ablakát beverted, hogy lelkem fölvérzi a hulló ablak, hogy a temetők rám ujjal mutatnak, hogy vén szememben nincs egyéb dicsőség, nincs más erény már, csak az ifju szépség, hogy gyüretlen hasad, tündöklő térded […] Olvass tovább
-
Zelk Zoltán: Ákombákom (Előadja: Halász Judit)
Jöjjön Zelk Zoltán Ákombákom verse Halász Judit előadásában. Egyszer régen az irkámon, született egy ákombákom. Hát egyszer csak látom, látom: két lábra az irkámon, úgy indul el ákombákom. Azt hittem, már sose látom, oly messze ment ákombákom, de mikor az erdőt járom, ül az ágon ákombákom, s rajta van a nagykabátom. A teljes versért klikk Olvass tovább
Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.