A versek oldala
Jöjjön Zelk Zoltán: Este jó, este jó verse. Este jó, este jó este mégis jó. Apa mosdik, anya főz, együtt lenni jó. Ég a tűz, a fazék víznótát fütyül bogárkarika forog a lámpa körül. A táncuk karikás, mint a koszorú, meg is ha egy kis bogár: mégse szomorú. Lassú tánc, lassú tánc táncol a plafon, […] Olvass tovább
Zelk Zoltán: Mese a legokosabb nyúlról Egyszer volt, hol nem volt, túl a hegyen, túl a réten, egy kis erdő közepében, az erdőben egy tisztáson, fűszálakból vetett ágyon, ott, ahol sosem járt ember, s egy farkas a polgármester, ahol ezer róka túr, ott lakott egy kicsi nyúl. A kis nyúlnak háza nem volt, szeme kettő, […] Olvass tovább
Jöjjön Zelk Zoltán: Tizennégy sor verse. Hogy ifju tested átsüt a halálon, másfélezer magányos éjszakámon, hogy vakmerőn és jogtalan szeretlek, hogy árvaságom ablakát beverted, hogy lelkem fölvérzi a hulló ablak, hogy a temetők rám ujjal mutatnak, hogy vén szememben nincs egyéb dicsőség, nincs más erény már, csak az ifju szépség, hogy gyüretlen hasad, tündöklő térded […] Olvass tovább
Jöjjön Zelk Zoltán: Májusi ébredés verse. Alig pislog már lámpánk kormos szeme s födetlen asztalra bukik homlokom, homlokom, amelynek ráncaiban a szomorúság éhes madarai élnek. Még ébren vagyok és hallom, hogy csipegetik maradék morzsám, búgó hangjuk, mint az anyák zokogása: kiktől elmarta gyermekük a falánk nyomorúság. Ők az én tanuim, ők tudják szenvedésem s éjfélkor […] Olvass tovább
Jöjjön Zelk Zoltán – Én tudlak téged verse. Nem rejtőzhetsz el már előlem, nem menekülhetsz. Fogva tartalak. Rab vagy. S megalvadt bánatomban már csak rabságod vigasztalhat. S hogy még gonosznak sem kell lennem: ha futni vágysz, én futni hagylak. S milyen könnyű szívvel! hisz tudom már: emlékeimtől visszakaplak. Egy mozdulat, egy szó, tekintet… bennem, köröttem […] Olvass tovább
Zelk Zoltán: Őzek, nyulak, szarvasok Őzek, nyulak, szarvasok, hideg már az erdő, szelet hoz még az éjszaka, havat hoz a felhő. Őzek, nyulak, szarvasok, mi lesz ma ebédre? Havon pirult fűszál, jégen fűtött falevélke. Őzek, nyulak, szarvasok, mit isztok utána? Három patak jön mihozzánk ma ebéd utánra. Őzek, nyulak, szarvasok, hol alusztok éjjel? Betakar minket […] Olvass tovább
Zelk Zoltán: Ha kérdik egyszer Kertben szerettem volna ülni, így álmodtam én őszömet, nagy csend fényében elmerülni, míg lassún hulló levelek vállig, homlokig borítnának, szépen halni megtanítnának – az elmerengő képzelet esztendeim kemény szálából ily lánynak szőtte őszömet. Szerettem volna ülni lócán alkonyidőn, a ház előtt hallgatni utak csobogását, köszönteni az elmenőt. így lettem volna […] Olvass tovább
Jöjjön Zelk Zoltán Ákombákom verse. Egyszer régen az irkámon, született egy ákombákom. Hát egyszer csak látom, látom: két lábra az irkámon, úgy indul el ákombákom. Azt hittem, már sose látom, oly messze ment ákombákom, de mikor az erdőt járom, ül az ágon ákombákom, s rajta van a nagykabátom. Szólok hozzá: „Ákombákom, mért vitted el a […] Olvass tovább
Jöjjön Zelk Zoltán: Télapó és a hóember verse. Én egy csókától hallottam, csóka a toronytól, a torony meg tavaly télen hallotta a Holdtól, ha igazat mondanak a csókák és a tornyok, akkor én is tinéktek most színigazat mondok. Így kezdte a Hold, a torony, a csóka is így szólt: az udvaron egy hóember mit gondolt, […] Olvass tovább
Jöjjön Zelk Zoltán: Halország verse. Falu végén, hegy alatt csörgedezik egy patak, ficánkoló víg halak játszanak a víz alatt. Talán még házuk is van víz alatt, a homokban, fényes kavicsból rakták: ott töltik az éjszakát. Reggel vígan ébrednek, eleségért sietnek, szitakötő, vizipók, halreggelire valók. Később ebéd is kerül s ha fönn az ég kiderül: a […] Olvass tovább
Jöjjön Zelk Zoltán: Testvérszavak verse. Egy ember szól hozzátok, ki a keserűség fáiról szakajtotta nehéz szavait, ki a kenyértelenség átokvert útján jött közétek: s most itt áll előttetek s szemének fakó lángjai pajtástüzeket keresnek szemetekben. Egy ember szól hozzátok, ki fölégette maga- mögött az utakat, miken a céltalanság karavánjai poroszkálnak: ki a csüggedés oktalan napjait […] Olvass tovább
Jöjjön Zelk Zoltán: Egyszer én a kirakatban verse. Egyszer én a kirakatban olyan almát láttam: mikor néztem, rám nevetett pirosan és bátran. Van nekem is egy kis almám, szomorú, nem bátor, mint a kicsi kutya, hogyha elviszik anyjától. Lehet, hogy csak gyerekalma, s vágyik még a fára: ringatgassa, altatgassa édesanyja ága. Szél fürössze, nap törölje, […] Olvass tovább