Jöjjön Tamkó Sirató Károly: Tengerecki hazaszáll verse.
Szil
szál
szalmaszál!
Merre járt a Pál?
Merre járt a
messzivágyó
jéghegyjáró
felhőszálló
Tengerecki Pál?
Ment, amerre
szeme látott…
Bebolyongta
a világot
– s belefáradt
már.
Lova üget…
Gépe dörög…
Magában ő
így füstölög:
Mért is menjek Tangerbe
– fulladni a tengerbe!
Gyötörjön a zsába
– nyirkos Kambodzsába?!
Nagy melegbe, nagy hidegbe
– izzadjak-fázzak Tibetbe?!
Sürgönyözhet Jereván:
-Tengerecki, gyere mán!
Üzenheti Bábel:
– engem ne hibázz el!
Suttoghatja Nápoly:
– engem holtig ápolj!
Zúg a Gangesz… Mindhiába
– nem indulok Indiába!
Hogyha mennék Asszíroszba:
– a Sors tönkremasszírozna!
Az a cudar Kalkutta
– béremet lealkutta!
Mind befagyott Bangkokba
– betétem a bankokba!
Kérhet-várhat Hawaii
– kedvem nem a tavalyi!
Mit érdekel Raratonga
– fürdök én a Balatonba!
Hazaszállok, mint az álom
– a hoppla-hopp-szalmaszálon!!!
Itt maradok veled én
– itt a Tisza peremén…
Így kiáltok: Tengerecki,
– a földgömböt itt hegyezd ki!
Kacagnak a nyári egek…
– itt dalol majd tiveletek
Szil
szál
szalmaszál…
itt lesz boldog közöttetek
ecki
becki
tengerecki
engerecki
vengerecki
Tengerecki Pál!
