Váci Mihály és a vers, ami sokak szívébe lopta be magát
Az irodalom mindig is képes volt az ember lelkét megérinteni és mélyen befolyásolni. Váci Mihály neve azok között a költők között ragyog, akiknek versei nem csupán szavak és sorok, hanem valódi érzelmek és gondolatok hordozói.
Mutatjuk Váci Mihály azon versét, ami sokak szívét lopta el.
„Végül” című alkotása nem csupán egy szavakból összeállított költemény, hanem egy utazás az érzelmek világába, aminek ereje és üzenete időtlen.
Hagydd, hogy Váci Mihály és „Végül” verse elvezessen téged a költészet és az emberi lélek misztikus világába.
Váci Mihály: Végül
Végül nem bán már az ember semmit, semmit,
csak szeressék!
Jaj! Úgy vágyik valakire, hogy eltűri azt is már,
hogy ne szeressék!
Úgy menekül, kapaszkodik! Csak az kell,
hogy legalább a szíve tessék!
Fél egyedül. Csak karolják!
– s már eltűri, hogy a szíve ne is tessék.
Megszelídül a magánytól,
s csak annyi kell végül már, hogy meg ne vessék.
Egyedül az éjszakákat?!
– Ó, nem, inkább eltűri, hogy meg is vessék.
Egyedül megérni itten betegséget, csapásokat,
ezüstös karácsonyestét?
Egyedül felérni ésszel a múlást,
azt, ami van, és azt, mi lesz még?!
Jaj, nem! Végül nem bán már az ember semmit, semmit,
– azt se, hogy szeressék.
Ó, végül már azért sír csak, hogy valakit szeressen még,
szeressen még.
Legyen aki megengedje: rágondolva tölthessen el
egy-egy estét.
