Jöjjön Vas István: Határozók és kötőszavak verse.
Jóllehet ez és jóllehet az és jóllehet garmadával,
Mindazonáltal, jaj, mindazonáltal az egész is mindazonáltal,
Feltéve ha és feltéve hogy és feltéve azt, amit,
Ennélfogva és immár az úgyse, a mégse aligha segít,
Mert bõven van itt a mivel, a miáltal, a minekutána,
Nyilvánvalóan terjed a továbbá komor hiánya,
Hiába itt a noha, sõt hátha, a talán, a még,
Tudvalevõen elégtelen itt az elég meg a sosem elég,
Hovatovább, ha ezért, ha azért, ha akárhogy, mindenesetre,
Elvégre, végre és végül is mindegy már, elkezdve vagy berekesztve,
Tehát és pedig és hahogy és sehogy és valahogy mégis,
És ha egyúttal, akár beleértve, azonban azért is,
Mert a fõnevek, igék, a képek is egyszersmind kihullanak,
Marad a közbeszéd maltere, csikorgó, ügyetlen vivõanyag,
De ha elárasztanak az esetlen határozók, a kopár kötõszavak,
Végeredményben nem fontos más, csak a csak meg a csak meg a csak.
Köszönjük, hogy elolvastad Vas István: Határozók és kötőszavak versét!
Mi a véleményed Vas István: Határozók és kötőszavak költeményéről?
Írd meg kommentbe!
