in

Wass Albert: Anyám meg én

Hirdetés

Jöjjön Wass Albert: Anyám meg én verse.

Sok kis fekete koporsóban
sok temetetlen , szép halott vággyal:
úgy szeretnék találkozni
egyszer az anyámmal.

Rongyolt hitemmel leborítva, valamennyit a lába elé tenném
jaj, de nagy szótlan vallomássá fájna
a csend azon az estén.

„Anyám, anyám, túlságosan szépek,
nagyszerűek, dacosak voltak,
anyám, anyám, vedd vissza őket:
nem voltak jók ember-örömnek,
nem voltak jók, csak búnak, gondnak.”

Ő belenézne a szívembe
és könny reszketne a szemén,
aztán úgy mennénk fel az égbe:
ketten,
az anyám meg én.

Köszönjük, hogy elolvastad Wass Albert költeményét.

Mi a véleményed az Anyám meg én írásról?

Írd meg kommentbe!

Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!

Szabó Lőrinc: Májusi éjszaka

Csokonai Vitéz Mihály: A Magánossághoz