Weöres Sándor: ABC

Hirdetés

Jöjjön Weöres Sándor: ABC verse.

A
Alma alva ring az ágon,
alma álma áhitat,
se érzés, se gondolat,
tiszta fény az alma-álom.
B
Benn a belső boltozatban,
bánatban és borúlatban
születik a szerelem ,
hogy egy s kettő: sok legyen.
C
A gyerek cinkosa cukor,
a lány csábítója csokor.
Mai gyerek fanyart kíván,
ál-kincstől kábul mai lány.
D
Jól szólni dísz, derék dolog,
de a dísztelen csak dadog.
Ámbár dadogni dísztelen,
olykor dicsőbb, mint díszesen.
E
Ez éppen elme-
séli, hogy elme-
gyünk végül elme-
rülni. Nagy elme!
F
Mai fickó fanyart kíván,
ál-fényhez fordul mai lány:
fehérség és feketeség
felcserélve, fordítva ég.
G
Gége, gúnár-gége,
honnan a gőgöd?
Fennen gőgicsélve
a gyászt legyőzöd.
H
Hogyha hó hull,
havas a hegy s a ház.
Huhog a hegy s a ház:
tanul hóul.
I
Itt és így: egyenes,
igazi és istenes.
Ott és úgy: kanyarúl,
igen könnyen mélybe hull.
J
Jajgatás és jutalom:
míly kétféle jel!
Jég játéka az úton:
hoz, visz, dönt, emel.
K
Kétely kelti a tudást,
kétely űzi a hitet.
Kételyt kelt a gondolat,
kételyt űz a szeretet.
L
Áll a láb a lomha földön,
leng a madár a felhőben,
peng a lant a levegőben,
száll a lehellet örökkön.
M
Mikor vízbefúlót mentek,
ha ti más mezőre mentek,
nem vagytok közönytől mentek,
mind csak afféle jött-mentek.
N
Az N a Név, az N a Nem,
az állítás, a tagadás,
semmiben villám-hasadás,
a férfinem s a nőinem.
O
Ó!
Oltalmazó, áldást osztó!
Ölelő, övező!
Oldó, oltó!
P
Próféta, pythia, poéta
a titok nyitját megleli.
Pojáca, praktikus, pocséta
a titok nyitját elnyeli.
Q
Queretaróban lövés durran,
a Quarneróban cápa surran,
s a vészről szelíd álmodó
ír éles gúnydalt: Quevedo.
R
Rázd a rongyot, míg ropogás
repeszt, ront, villám-ropogás!
Rontsd a rezet, zöld rozsda rágja,
a rózsa ritkább ragyogás.
S
Születik a szerelem ,
hogy egy s kettő: sok legyen,
szerte kígyó-sziszegésben,
sebes sirály-szárnyverésben.
T
Tőr a tüske, a tövis,
és te is.
Tested teljes tömlöcében
tálat és tányért teríts.
U
Út, ütés: kanyarúl,
igen könnyen bajba fúl.
Úgy utazz az úton,
ne uraljon unalom.
V
A világ, a virág
világít és virít,
valameddig vakít,
valamikor veszít.
X
A szomszéd házban X lakik.
Falak veszik körül.
Most lámpát gyújt. Nem alhatik.
Szenved-e vagy örül?
GY LY TY NY
Az Ypszilon a szerelem
és alázat a magyar nyelvben:
a G, az L, a T, az N
megkéri, hogy mögötte menjen.
Z
Zúgj, zivatar!
Zengés, zene!
De a lét minden kelleme
távolról: zárka, zűrzavar.

Várjuk a kommenteket

Gyulai Pál: Szüreti lakomán

Tóth Árpád: Szeptember