Weöres Sándor: Levél Szegedre
Ahol a Maros a Tiszába
úgy lép, hogy lábát sás megvágja,
él Szegeden százezer ember;
teli álmokkal, szerelemmel.
Adnék az álmokért, ha volna,
teher-gépkocsit foglalóba,
akkor is, ha nem teljesülnek,
hogy a folyók mentén csücsüljek.
A szerelemért adtam régen
birkanyájat, de csak az égen
egy egész uszály bárányfelhőt
és pásztorát, a déli szellőt.
S a sokszáz-éves torony csúcsán
lebeg egy szép rác halárus-lány,
hogy kísértettől megriadva
fussunk habokba, sás-fonatba.
Jó barátom, Ilia Miska,
a sás-fonásnak mi a titka?
A tápai szatyorért hála,
édesanyád keze munkája.
Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!
