in

Weöres Sándor: Tündérszerelem

Hirdetés

Jöjjön Weöres Sándor: Tündérszerelem verse.

Árnyad voltam, nedves moha közt bujdokoltam,
fölém-simuló tótükörben mindenem fájt,
sások éle összevagdalt,
bocsáss be, bocsáss be!
Ott a felhő puha ágya,
selyem holdfény borul rája,
ne gyere az én szobámba.

Lángod voltam, forróságodat sírva hordtam,
kopár égen meddő szívemtől perzselődtem,
mégis fáztak a virágok,
bocsáss be, bocsáss be!
Ott a felhő puha ágya,
bársony holdfény borul rája,
ne gyere az én szobámba.

Lelked voltam, lelketlenek közt bandukoltam,
fakó vízben merev-szemű halakat láttam,
s fáradt bivalyt bámulni a hídról,
bocsáss be, bocsáss be!
Legyél újra kezem árnya,
legyél újra szemem lángja,
ne gyere az én szobámba.

Árnyad voltam, lángod voltam, lelked voltam,
bocsáss be, bocsáss be!

Köszönjük, hogy elolvastad Weöres Sándor költeményét.

Mi a véleményed Tündérszerelem írásáról?

Írd meg kommentbe!

Várjuk a kommenteket

Zelk Zoltán: Egy vöröskatona sírjánál

Csokonai Vitéz Mihály: A boldogság