in

Weöres Sándor: Vonuló vadludak

Weöres Sándor: Vonuló vadludak

Hótalan a tél,
barnazöld a rét,
a szürke égen
vadlibák sötét
gyöngysora lendül –

Lassan ringatják
íves szárnyukat,
nyújtják nyakukat –
Nézd az árnyukat:
ott fut a lápon –

Meszes kékségbe
mártják csőrüket,
tág ürbe lengő
vadliba-sereg
gágog az égen –

Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!

Ady Endre: A fiaim sorsa

Vörösmarty Mihály: A látogatók