Zelk Zoltán: Egyszer én a kirakatban

Hirdetés

Jöjjön Zelk Zoltán: Egyszer én a kirakatban verse.

Egyszer én a kirakatban
olyan almát láttam:
mikor néztem, rám nevetett
pirosan és bátran.

Van nekem is egy kis almám,
szomorú, nem bátor,
mint a kicsi kutya, hogyha
elviszik anyjától.

Lehet, hogy csak gyerekalma,
s vágyik még a fára:
ringatgassa, altatgassa
édesanyja ága.

Szél fürössze, nap törölje,
s hogy ne fázzon éjjel:
szálljon hozzá egy jó csillag,
s takarja be fénnyel.

Alma, alma, bárcsak mostan
olyan csuda esne:
az én almám nem is alma,
piros labda lenne!

Fölhajítanám a plafonra,
a falakra szállna –
bárcsak olyan alma volna,
hogy labdává válna!

De ha aztán megint alma
lenne, azt szeretném:
előbb játszadoznék véle,
azután megenném!

Köszönjük, hogy elolvastad Zelk Zoltán: Egyszer én a kirakatban költeményét.

Mi a véleményed Zelk Zoltán: Egyszer én a kirakatban írásáról?

Írd meg kommentbe!

Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!

Zelk Zoltán: Ez már az ősz

Zelk Zoltán: Csilingel a gyöngyvirág