in

Zelk Zoltán: Némaság

Hirdetés

Jöjjön Zelk Zoltán: Némaság verse.

Mint víz színén a fölcsapó halak,
verdesve szállnának a hold alatt,
de ejti őket már a pillanat
s a megbontott víz dühvel összecsap –
s a légen csöppnyi karcolás marad:

így villannak föl olykor a szavak,
csak röptük látod s már lehullanak.
Nyomukban zúgva fodroz a harag,
majd elsimul. És állasz egymagad –
s a mi titok volt, az titok marad.

Köszönjük, hogy elolvastad Zelk Zoltán versét!

Mi a véleményed a Némaság írásról?

Írd meg kommentbe!

Várjuk a kommenteket

Zelk Zoltán: Vers a lehetről és a nemlehetről

Juhász Gyula – Köszönet a nőknek