Zelk Zoltán: Testvérszavak

Jöjjön Zelk Zoltán: Testvérszavak verse.

Egy ember szól hozzátok, ki a keserűség fáiról
szakajtotta nehéz szavait,
ki a kenyértelenség átokvert útján jött közétek:
s most itt áll előttetek
s szemének fakó lángjai pajtástüzeket keresnek
szemetekben.

Egy ember szól hozzátok, ki fölégette maga-
mögött az utakat,
miken a céltalanság karavánjai poroszkálnak:
ki a csüggedés oktalan napjait eljövendő
harcok tüzébe vetette!

Találkozás ez, testvérek találkozása, szavaim
megtalált célja:
szavaimé, mik már nem enmagam keservét,
de kifosztott sorsotok, ajtó elé vert éltetek
beszélik!

S a kiáltás, az egyetlen égő kiáltás,
miben majd újra föllobognak elhamvadt
szavaim: –
a ti számtalan kiáltástok seregét hajtja, kiáltástok
számtalan pörölyét hajtja
a börtönök falai felé!

Egy ember szól hozzátok, ki a keserűség
földjéből tépte nehéz szavait
s ki feledve elbitangolt sorsát, testvéreit, ím,
megtalálta.

Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!

Osvát Erzsébet: Az égi pék

Gyurkovics Tibor: Anyám-apám szerelme