in

Zelk Zoltán: Tizennégy sor

Jöjjön Zelk Zoltán: Tizennégy sor verse.

Hogy ifju tested átsüt a halálon,
másfélezer magányos éjszakámon,
hogy vakmerőn és jogtalan szeretlek,
hogy árvaságom ablakát beverted,
hogy lelkem fölvérzi a hulló ablak,
hogy a temetők rám ujjal mutatnak,
hogy vén szememben nincs egyéb dicsőség,
nincs más erény már, csak az ifju szépség,
hogy gyüretlen hasad, tündöklő térded
napkeltét lesik a didergő éjek,
hogy nyitott szemmel alszom, mint a holtak,
mert arcod fénye nem szünik fölöttem,
s kiver a boldogság, mint a verejték –
oly gyönyörű! oly elviselhetetlen!

Köszönjük, hogy elolvastad Zelk Zoltán költeményét.
Mi a véleményed a Tizennégy sor írásról?

Írd meg kommentbe!

Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!

Dsida Jenő: Miért vagyok kedvetlen?

Jankovich Ferenc: Anyák napján