Szabó Lőrinc szerelmes versei
Még több
Ajánljuk:
-
in VERSEKSzabó Lőrinc: Szakítás
Jöjjön Szabó Lőrinc: Szakítás verse. Tudod mit? Nem védekezem. Nincs rád időm. Hazudj, ravaszkodj, őrjöngj. Mit tegyek? Átnézek rajtad, mint a levegőn. Elég volt annyi éven át remélni és várni kiméletesen; már nem kiméllek: nem is figyelek rád. Vállallak, és léted megszüntetem. Ha barát akarsz lenni, elfogadlak, de kibírlak, mint bármi mást: úgy néztelek, mint […] Olvass tovább
-
in VERSEKSzabó Lőrinc: Kaland
Jöjjön Szabó Lőrinc: Kaland verse. Ahogy kiléptem a kapun, nyakamhoz simult valami, hátulról, puhán, melegen, mint egy szerető karjai, mint egy jókedvű szerető, aki, ha van is rá tanu, megölel és megcsókol és azt mondja: ne légy szomorú! Valaki megcsókolt, s noha biztosra vettem, hogy kacér támadóm csak a szél lehet, a bolond áprilisi szél, […] Olvass tovább
-
in VERSEKSzabó Lőrinc: Erdei szerelem
Jöjjön Szabó Lőrinc : Erdei szerelem verse. Sötétedik… láthatatlan tücskök ültek ki kunyhónk elé és elhallgattak a távol zuhogó fejszék. Ma az utak is összebújnak az erdő bozontos mellén és lélegzetét visszafojtva hallgatózik a meztelen levegő. Érzed az esti virágok izgató simogatását? (Most lehellik lelkünkbe illatos testüket a rétek.) Kezünkben a szerelem édessége csókolózik, mikor ujjaink véletlenül […] Olvass tovább