Ajánljuk:

  • in

    Csoóri Sándor – Emlékezés 1956 novemberére

    Jöjjön Csoóri Sándor – Emlékezés 1956 novemberére verse. Ősz volt, ősz, napok, hetek, vagy talán évek óta: karhatalmista ősz. Szél igazoltatott minden hazátlanul kószáló falevelet az utcasarkon, minden rohamsisakos gesztenyét. És szél igazoltatott engemet is. Vékony, tavaszi felöltőben dideregtem a Boráros tér közelében, mint dércsípte, pokrócos menekülők a határsávban. Fegyver nem volt nálam, zászló se, […] Olvass tovább

  • in

    Váci Mihály: Valami nincs sehol

    Jöjjön Váci Mihály: Valami nincs sehol verse. Süvítnek napjaink, a forró sortüzek, – valamit mindennap elmulasztunk. Robotolunk lélekszakadva, jóttevőn, – s valamit minden tettben elmulasztunk. Áldozódunk a szerelemben egy életen át, – s valamit minden csókban elmulasztunk. Mert valami hiányzik minden ölelésből, – minden csókból hiányzik valami. Hiába alkotjuk meg s vívunk érte naponta, – […] Olvass tovább

  • in

    József Attila: Levegőt!

    Jöjjön József Attila: Levegőt verse. Ki tiltja meg, hogy elmondjam, mi bántott hazafelé menet? A gyepre éppen langy sötétség szállott, mint bársony-permeteg és lábom alatt álmatlan forogtak, ütött gyermekként csendesen morogtak a sovány levelek. Fürkészve, körben guggoltak a bokrok a város peremén. Az őszi szél köztük vigyázva botlott. A hűvös televény a lámpák felé lesett […] Olvass tovább

  • in

    József Attila: Anyám

    József Attila: Anyám verse 1931. január 6-án született és a Döntsd a tőkét, ne siránkozz kötetben jelent meg. József Attila: Anyám A bögrét két kezébe fogta, úgy estefelé egy vasárnap csöndesen elmosolyodott s ült egy kicsit a félhomályban – – Kis lábaskában hazahozta kegyelmeséktől vacsoráját, lefeküdtünk és eltünődtem, hogy ők egész fazékkal esznek – – […] Olvass tovább

  • in

    József Attila: Favágó

    Jöjjön József Attila: Favágó verse. Vágom a fát hűvös halomba, fényesül a görcse sikongva, zúzmara hull szárnyas hajamra, csiklándani benyúl nyakamba – bársonyon futnak perceim. Fönn, fönn a fagy baltája villog, szikrádzik föld, ég, szem, a homlok, hajnal suhint, forgács-fény röppen – amott is vág egy s dörmög közben: tövit töröm s a gallya jut. […] Olvass tovább

  • in

    József Attila: Mikor az uccán átment a kedves

    Jöjjön József Attila: Mikor az uccán átment a kedves verse. Mikor az uccán átment a kedves, Galambok ültek a verebekhez. Mikor gyöngéden járdára lépett, Bokája messze, sugárral fénylett. Mikor a válla picikét rándult, Egy kis fiucska utána bámult. Mikor befordult s táncolt a kis bluz, Kinyujtózott a sarkon a koldus. Mindenki nézte, senki se bánta, […] Olvass tovább

  • in

    József Attila: Ringató

    Jöjjön József Attila: Ringató verse. Holott náddal ringat, holott csobogással, kékellő derűvel, tavi csókolással. Lehet, hogy szerelme földerül majd mással, de az is ringassa ilyen ringatással. Köszönjük, hogy elolvastad József Attila költeményét. Mi a véleményed a Ringató irásról? Írd meg kommentbe!   Olvass tovább

  • in

    József Attila: Aki szegény, az a legszegényebb

    Jöjjön József Attila: Aki szegény, az a legszegényebb verse. Ha az Isten íródiák volna S éjjel nappal mozogna a tolla, Úgy se győzné, ő se, följegyezni, Mennyit kell a szegénynek szenvedni. Aki szegény, az a legszegényebb, Fázósságát odadja a télnek, Melegét meg odadja a nyárnak, Üres kedvét a puszta határnak. Köznapokon ott van a dologba, Várt […] Olvass tovább

  • in

    József Attila – Szeretném, ha vadalmafa lennék!

    Jöjjön József Attila – Szeretném, ha vadalmafa lennék! verse. Szeretném, ha vadalmafa lennék! Terebélyes vadalmafa; S hogy testemből jóllakhatna Minden éhező kis gyermek Árnyaimmal betakarva. Szeretném, ha vadalmafa lennék S minden egyes árva gyermek, Ha keserű könnye pereg, Felkeresné s könnyeivel Öntözné meg a tövemet. Szeretném, ha vadalmafa lennék, Mi ha majd egykor kiszárad És […] Olvass tovább

  • in

    József Attila – Szegényember balladája

    Jöjjön József Attila – Szegényember balladája verse. – Szegényember, hogy adod a bölcsőt? – Csöpp a gyerek, hogy adnám a bölcsőt? – Király vagyok, bírok nagy erővel, Ha nem adod, elveszem erővel. Szegényember, hejh, csak egyet szólna – A király már katonákért szólna. De a bölcsőt a tóba hajítja, Csöpp gyerekét utána hajítja. Szegényember sír-rí […] Olvass tovább

  • in

    József Attila: Lopók között szegényember

    Jöjjön József Attila: Lopók között szegényember verse. Lopók között szegényember, Szegényember sose fél, Minek félne, szíve, lelke Erősebb a többinél. Lopók között szegényember, A Jóisten megsegél! Nincs tehene a szegénynek, De ha van is elvetél. Lopók között szegényember, Szegényember kapanyél. A világot megkapálni, Szegényember annak él. Köszönjük, hogy elolvastad József Attila versét! Mi a véleményed […] Olvass tovább

  • in

    Juhász Gyula: A szent szarvas

    Jöjjön Juhász Gyula: A szent szarvas verse. Vác fölött, vén erdők alján, Vesztett harcok alkonyatján, Arany gyertya sebzett szarván, Megjelent komor mogorván. Halvány volt a gyertya fénye, Szép pogányság bús reménye, Sápadó arany vak éjbe, Eltűnt erdők sűrüjébe. Látta László, aki szent lett, Látta Géza s elmerengett, Látta Sólom, aki vesztett, Látta igric s könnye […] Olvass tovább

Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.