A versek oldala
Jöjjön Ady Endre: Bujdosó kuruc rigmusa verse. Tíz jó évig a halálban, Egy rossz karddal száz csatában, Soha-soha hites vágyban, Soha-soha vetett ágyban. Kergettem a labanc-hordát, Sirattam a szivem sorsát, Mégsem fordult felém orcád, Rossz csillagú Magyarország. Sirattalak, nem sirattál, Pártoltalak, veszni hagytál, Mindent adtam, mit sem adtál, Ha eldőltem, nem biztattál. Hullasztottam meleg vérem, […] Olvass tovább
Babits Mihály: Az elbocsátott vad Nem hiszek az Elrendelésben, mert van szivemben akarat, s tán ha kezem máskép legyintem, a világ másfelé halad. Mégis érzem, valaki néz rám, visz, őriz, ezer baj között, de nem hagy nyugton, bajt idéz rám, mihelyt gőgömben renyhülök. Ez a valaki tán az Isten akitől bujni hasztalan. Nem hiszek az […] Olvass tovább
Jöjjön Babits Mihály: Hiszekegy verse. Nem hiszek én egy istenben, mert bárhova nézek, istent látok, ezert, s nem szomorú a világ. Egyike gyilkos, a másika áldott, másika részeg, Egyike zengő ég, másika néma virág. Mind hatalom, de nem egyenlők az erőre; ha egy int Gyakran a másik fut; gyakran a másika fél. Egyike fényes, a […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Búcsú Siker-asszonytól verse. Nem kellek. Jól van. Jöjjön, aki kell. Lantot, hitet vígan szegre akasztok. Kicsit pirulok. Én és a Siker? Jöjjenek a tilinkós álparasztok, Jöjjenek a nyafogó ifju-vének, Jöjjenek a finom kultúrlegények. Nem is tudom, hogy mi történt velem, Hát sokat érne itt a győzelem? S én száz arcban is kínáltam […] Olvass tovább
Rab Zsuzsa: Kívüled élek Órák, napok jéghártyás ablaküvegét lehelgetem, hogy megláthassalak. Gyönyörű arcod tanulom utcán, sínek között, örök életveszélyben, nem tudom hova tartó villamosokon. Kívüled élek, olyan bátran, hogy abban már megláthatnád a vacogást, ha egyszer közelről szemügyre vennéd. De nem is ismersz. Én vagyok az, aki meg tudom szelidíteni szemöldököd egymást-maró kígyóit, aki nem […] Olvass tovább
Jöjjön Rab Zsuzsa: Parafrázis verse. Rab Zsuzsa: Parafrázis Nem szoktam, nem szoktam kalickában hálni, de szoktam, de szoktam szerte széjjel szállni. Valahol leszállni, magamra találni, mindent odaadni, tollam ragyogtatni. Szárnyammal rácsaim szálig lekaszálni, szoktam én, szoktam én földön is kószálni, százfelé osztatni, tollam szikráztatni. Nem is szikráztatni : halált halasztgatni. Szerelem, szerelem, jaj, velem mit […] Olvass tovább
Rab Zsuzsa: LEHET Hát még lehet? Mégis lehet? Lehet? Virágos isten küldött tégedet! Megint veled? veled, veled, veled? Az ócska sláger-dallam is nevet, sajnos, a vénkisasszony is nevet, mi tagadás, a bácsi is nevet nevet, nevet, hogy lehet, hogy veled, megint veled, hogy azértis, lehet, hogy tiporjuk vakon az éveket, külön-külön, mégis veled, veled, a […] Olvass tovább
Ady Endre – A fekete zongora Bolond hangszer: sír, nyerít és búg. Fusson, akinek nincs bora, Ez a fekete zongora. Vak mestere tépi, cibálja, Ez az Élet melódiája. Ez a fekete zongora. Fejem zúgása, szemem könnye, Tornázó vágyaim tora, Ez mind, mind: ez a zongora. Boros, bolond szívemnek vére Kiömlik az ő ütemére, Ez a […] Olvass tovább
Jöjjön Berzsenyi Dániel: Levéltöredék barátnémhoz verse. Ne kérdezd, barátném! mint töltöm időmet, S távolléted alatt kedvem miben lelem? Tudod, elvesztettem édes enyelgőmet, Tudod, magam vagyok, mert te nem vagy velem. Lefestem szüretem estvéli óráit, Ha már cselédimet nyugodni eresztem, És csak alig hallom a vígság lármáit, Agg diófám alatt tüzemet gerjesztem. Leplembe burkolva könyökömre dűlök, […] Olvass tovább
Szabó T. Anna: Hópihe December van, ünnep-hónap: itt az ideje a hónak! Pár pihe is elég lenne, ide hullna tenyerembe. Rövid a fény, gyorsan halad, későn kel fel reggel a nap, paplanomba gömbölyödök, szuszmorászni, mint a sünök, burkolózni jó melegbe, fütyülni a fergetegre, akarva vagy nem akarva jót aludni betakarva. Úgy vágyódom csupa jóra, mint […] Olvass tovább
Fodor Ákos: Axióma A szeretésen kívül minden emberi tett: romépítés. Olvass tovább
Juhász Gyula: Betlehemes ének Ó, emberek, gondoljatok ma rá, Ki Betlehemben született ez este A jászol almán, kis hajléktalan, Szelíd barmok közt, kedves bambinó, Ó, emberek, gondoljatok ma rá: Hogy anyja az Úr szolgáló leánya És apja ács volt, dolgozó szegény S az istállóban várt födél reájuk. Ó, emberek, gondoljatok ma rá, A betlehemi kisded […] Olvass tovább