A versek oldala
Jöjjön Ady Endre: Eltagadom verse. Eltagadom, hogyha kérdik: »Elmult minden, nem szeretlek!« Úgy fáj ez a képmutatás, Úgy fáj ez az én szivemnek. De mit tegyek? Hivalkodjam Bánatommal a világnak? Vagy lenézve, kinevetve Siránkozzam még utánad?… Rejtegetem szivem mélyén, Féltve, fájón a nagy titkot: Hogy feledni el nem tudlak, Hogy nem leszek soha boldog!… Olvass tovább
Jöjjön Juhász Gyula: Születésnapom verse. Mint nyárfák hárfázása nyári éjen, Olyan magányos és olyan talányos Elzengő ifjúságom, vert reményem. Ma fájón int felém sok régi város És távol táj, hol fiatal fehéren Az élet kacagó volt és világos. S egy húr ezüstje sír, a fája ében, A hold ma sírokon jár s hervadásos Az éjszaka. […] Olvass tovább
Jöjjön Kassák Lajos: A mérleg serpenyője verse. Bartók Béla Szóljunk valamit a zeneszerzőről is. Láthatod szárnyas kabátban a dobogón s az utcán, amint levett kalappal sétál a reggeli napsütésben. Olyan vékony, mint a halszálka olyan fehér, mint egy liliom de ha leül a zongorához, Sárkánnyá változik át csörömpöl, sír és néha ugat hogy elsötétül az […] Olvass tovább
Jöjjön Zelk Zoltán: Vers a két kis fókáról verse. Északsarki cukrászdába, ami éjjel-nappal zárva, minden reggel s délután beállít egy fókafiú és vele egy fókalány. Mit esznek a fókák? Jégből sütött tortát! Hóból főzött kakaót: az is csak a mindig zárva Északsarki cukrászdába kapható! Olvass tovább
Jöjjön Reviczky Gyula: Számlálgatom.. verse. Számlálgatom, találgatom, Hogy hány hetem vagy hány napom Van hátra még… Irgalmas ég, Esdek, ne légy fukar nagyon. Oh, hányszor hívtam a halált, Mihelyt a kedvem búsra vált. De most hogy itt Ólálkodik; Nem érzek mást, mint borzadályt. Meghaljak?… Oh, ne még, ne még, Agyam még eszme-tűzben ég. Forró szivem […] Olvass tovább
Jöjjön Túrmezei Erzsébet: Gyertya verse. Kis karácsonyfagyertya. Szép fehér. Felül törött. Talán semmit se ér. A belén észrevenni már, hogy égett. S én mégse dobom el mint semmiséget. Nézem, elémbe állítom, Majd a kezembe’ forgatom. A cirádáit, ferdeségét, törött voltát, sok betegségét mind tudom már, mind ismerem. Igénytelen, értéktelen. Szépsége, ékessége, ára nincs semmi. Mégse […] Olvass tovább
Csányi György: Télapó kincsei Télapó! Télapó! Hol van a te házad? Ki adta? Ki varrta báránybőr subádat? Meleg, jó szívednek honnan van a kincse? Zimankós hidegben van, ki melegítse?” Szánomat szélsebes három pejkó húzza, kucsmás fenyők között kanyarog az útja. Nagy piros szívemnek jóság a kilincse, s édesanyák mosolygása a legdrágább kincse. Hidegben nem fázom […] Olvass tovább
Jöjjön Radnóti Miklós – A bujdosó verse. Az ablakból egy hegyre látok, engem nem lát a hegy; búvok, tollamból vers szivárog, bár minden egyre megy; s látom de nem tudom mivégre e régimódi kegy: mint hajdan, hold leng most az égre s virágot bont a meggy. Olvass tovább
Jöjjön József Attila: Minden rendű emberi dolgokhoz verse. Van egy színház, végtelen és mibennünk lakik, Világtalan angyalaink játszogatnak itt, Nyugtalanok, szerepük egy megfojtott ima. És a dráma mindig mindig csak tragédia. És az ember, szegény ember csak lapul belül, Benn, magában s ezer arccal egymagában ül, Három láng nő homlokából, zengő, mély virág És zokognak, […] Olvass tovább
Jöjjön Kosztolányi Dezső: Februári óda verse. Jaj, mily gödörbe buktat e február, mily mély homályba? Csillagaim hunyó világa hamvad. Földre ver le szörnyü betegség. Sorsom, mely eddig tétova ködbe bújt egyszerre itt van, szőnyeges és meleg szobámba sétál, mint a farkas, rám vicsorogva. Ijedve futnék, ámde hová lehet? Nincsen menekvés, zörgetek esztelen, kemény kilincsen és […] Olvass tovább
Jöjjön Tóth Krisztina: A világ minden országa verse. Forgott a nyárfavatta, nem volt kitáblázva az égető, aztán feltűnt a műút végén a csavart kéményű pléhtető, és tudtam, hogy az az, valaki mobilozott az udvaron, a kapu tárva-nyitva állt, köszöntem, gondoltam, úgy hagyom, megállított egy férfi, kérdeztem, hogy jutok az irodába, szóval maga jött egyre, akkor […] Olvass tovább
Erdős Virág: Ezt is elviszem magammal… viszem a régen kihízott nacim viszem a kelet-német származású macim ezernyi véglet közül a köztest viszem a Csokonai Vitéz Mihály Összest ott lesz az ágyam ahova fekszem elviszem alvókának egy-két régi ex-em viszem a barnát viszem a szőkét viszem a felhalmozott kapcsolati tőkét viszem a tutit viszem a gagyit […] Olvass tovább