Ajánljuk:

  • Jöjjön Ady Endre: Jobb nem vagyok... verse.
    in

    Ady Endre: Jobb nem vagyok…

    Jöjjön Ady Endre: Jobb nem vagyok… verse. Jobb nem vagyok… Jobb nem vagyok, mint annyi sok más, Egy beteg kornak dalosa. Vergődöm az ellentétek közt, De irányt nem lelek soha. Magas, dicső eszmék hevítnek, De elkap a tömegnek árja: Bennem van a kornak erénye S bennem van minden léhasága… De néha, lázas éjszakákon Lehull előttem a […] Olvass tovább

  • in

    Balla Zsófia – Ölelés

    Balla Zsófia – Ölelés A kaptatón, a zápor lélegzet. Az érintés szertevágtató piros higanygömbjei. A nem-lét apró ütése, mely az óceánban eltalál. Vörös robaj. Szétolvadt ráspoly. Ezernyi porhó. Élen, hegygerincen. A lejtős iramban. Az a törékeny szünet. Az az önfeledt halálka. Olvass tovább

  • in

    Reményik Sándor – Szerenád oda túlra

    Reményik Sándor – Szerenád oda túlra Ezen az első őszi reggelen Jobban fáj, hogy már nem lehetsz velem. Most lehetnék hozzád figyelmesebb: Az ősz, tudod, mindíg megenyhített. Beteg lelkemen most pattan a zár, Pattintgatja a búcsúzó sugár. Most nyílnak bennem fátyolos egek, Most félve, én is föltekinthetek. Most írhatnék Neked sokat, sokat, Míg szólnál: “Fiam, […] Olvass tovább

  • in

    Dsida Jenő: Közeleg az emberfia

    Jöjjön Dsida Jenő: Közeleg az emberfia verse. Tudom, hogy közeleg már a jó ember fia, aki nem tőlem és nem tőled kap életet. Néhány pásztornak, akik sohasem öltek nyulat, nem hordoznak emberölő szerszámot, megjelenik az angyal és megjelenik a csillag és tele lesz dallal a decemberi hegyoldal. Csak ránézünk a kisdedre és tudni fogjuk, hogy […] Olvass tovább

  • in

    Ady Endre – A Tűz csiholója

    Ady Endre – A Tűz csiholója Csak akkor születtek nagy dolgok, Ha bátrak voltak, akik mertek S ha százszor tudtak bátrak lenni, Százszor bátrak és viharvertek. Az első emberi bátorság Áldassék: a Tűz csiholója, Aki az ismeretlen lángra Úgy nézett, mint jogos adóra. Mint egy Isten, hóban vacogva Fogadta szent munkája bérét: Még ma is […] Olvass tovább

  • in

    Petőfi Sándor: A nép nevében

    Jöjjön Petőfi Sándor: A nép nevében verse. Még kér a nép, most adjatok neki! Vagy nem tudjátok, mily szörnyű a nép, Ha fölkel és nem kér, de vesz, ragad? Nem hallottátok Dózsa György hirét? Izzó vastrónon őt elégetétek, De szellemét a tűz nem égeté meg, Mert az maga tűz; ugy vigyázzatok: Ismét pusztíthat e láng […] Olvass tovább

  • in

    Dsida Jenő: Tavalyi szerelem

    Jöjjön Dsida Jenő: Tavalyi szerelem verse. Emléke visszacsillog s olykor arcomra tűz, arcomra, mely fakó s elmúlt évekbe néz. Fényes volt, mint a csillag, forró volt, mint a tűz, fehér volt, mint a hó s édes volt, mint a méz. Még néha visszacsillog, de már nem bánt, nem űz, enyhén simogató, mint hűs, testvéri kéz: Lehullott, […] Olvass tovább

  • in

    Weöres Sándor: Dob és tánc

    Jöjjön Weöres Sándor: Dob és tánc verse. csönd béke csönd béke fény csönd fénye béke csöndje fény békéje csönd fényes csönd béke csönd béke fény béke csöndes fénye fény csöndje csönd csöndje fény fénye béke csönd fény lombban kő csönd köve kövön fény csöndje kőben csönd béke kő békéje béke köve lombban csönd fényes béke […] Olvass tovább

  • in

    Sík Sándor: Októberi rózsák

    Jöjjön Sík Sándor: Októberi rózsák verse. Piroslanak az októberi rózsák, Széltől, madártól zsongnak a fakó fák, A szökőkút csorog, akár a jóság. Bennem is, bennem is, félénk dallamok Borzolgatják a lomha őszi prózát. Elálldogálok egy árvácska-ágynál. Mondd, árva szívem, merre, mire vágynál? Mi az a dallam, ami benned vájkál? Messze van, messze van, minden messze […] Olvass tovább

  • in

    Juhász Gyula: A végeken

    Jöjjön Juhász Gyula: A végeken verse. I Vörös függöny mögött a ködös éjben Csak isznak ők s a mély pohárba néznek, Melyben vörös bor csillog tompa fényben, Bora búnak, vigasznak és veszélynek. Ez a határ és itt kell elterülni A sáros hóban szárnynak és reménynek, Ez a határ, az élet hegedűi Itt gyanta híján fásultan […] Olvass tovább

  • in

    Radnóti Miklós: Béke, borzalom

    Jöjjön Radnóti Miklós: Béke, borzalom verse. Béke, borzalom Mikor kiléptem a kapun, tíz óra volt, fénylő keréken pék suhant és énekelt, gép dongott fenn, a nap sütött, tíz óra volt, halott néném jutott eszembe s már repült felettem mind, akit szerettem és nem él, sötéten szállt egész seregnyi néma holt s egy árnyék dőlt el […] Olvass tovább

  • in

    Aranyosi Ervin: Üzenet egy kamasznak

    Jöjjön az Aranyosi Ervin: Üzenet egy kamasznak vers. . Nyughatatlan vagy és gyermeklelked lázad, nem tudod becsülni drága, jó anyádat? Azt sem veszed észre, javadat akarja, teérted dolgozik a szíve, a karja. . Mások szemüvegén nézel a szívébe, nem érted, mért gyűlik annyi könny szemébe? Utad egyengetné, ahogy tőle telik, tudom, a kamaszok, ezt nagyon […] Olvass tovább

Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.