A versek oldala
Jöjjön Ady Endre: Léda szíve verse. Boszorkák dobáltak meg A bús csodáknak ligetében. Én nem féltem. Én sose féltem. De a szeretőm elszaladt. Szép szeretőm, az ifjú Mosoly. Sírtak és nevettek a boszorkák Köd volt és a gyászos, vak éjben, A bús csodáknak ligetében Zuhogva hulltak a szívek S én elfödtem arcomat. Szíveket dobtak a […] Olvass tovább
Jöjjön Petőfi Sándor: Betegségemben verse. Megmondtam úgye?: térj eszedre! S te nem fogadtad szavamat; Tovább üzéd eszeveszetten Az ostobáskodásokat. Most szépen vagy, szépen… de úgy kell Az ilyen szeleverdinek! Hanem mit prédikálok? késő Eső után a köpönyeg. Amint van, úgy van; most a dolgon Már változtatni nem lehet, És legjobb, amit tehetek, ha Előveszem türelmemet. […] Olvass tovább
Jöjjön Kölcsey Ferenc: Elfojtódás verse. Ó sírni, sírni, sírni, Mint nem sírt senki még Az elsűlyedt boldogság után, Mint nem sírt senki még Legfelső pontján fájdalmának, Ki tud? ki tud? Ah, fájdalom – Lángoló, mint az enyém, csapongó, s mély, Nincsen több, nincs sehol! S mért nem forr könyű szememben? S mért hogy szívem nem […] Olvass tovább
Jöjjön Dsida Jenő: Sírfelirat verse. Megtettem mindent, amit megtehettem, kinek tartoztam, mindent megfizettem. Elengedem mindenki tartozását, felejtsd el arcom romló földi mását. Olvass tovább
Jöjjön Szabó Lőrinc: Mindenütt ott vagy verse. Mindenütt ott vagy, ahol valaha tudtalak, láttalak, szerettelek: út orom, erdő veled integet, falu és város, nappal s éjszaka folyton idéz, őszi hegy s tél hava, vízpart s vonatfütty, s mindenben ott remeg az első vágy s a tartó őrület huszonöt kigyúlt tavasza, nyara. Mindenütt megvagy: mint virágözön […] Olvass tovább
Jöjjön Pilinszky János: A mélypont ünnepélye verse. Az ólak véres melegében ki mer olvasni? És ki mer a lemenő nap szálkamezejében, az ég dagálya és a föld apálya idején útrakelni, akárhová? Ki mer csukott szemmel megállani ama mélyponton, ott, ahol mindíg akad egy utolsó legyintés, háztető, gyönyörü arc, vagy akár egyetlen kéz, fejbólintás, kézmozdulat? Ki […] Olvass tovább
Jöjjön Áprily Lajos: Ajánlás verse. Ne haragudj. A rét deres volt, a havasok nagyon lilák, s az erdő óriás vörös folt, ne haragudj: nem volt virág. De puszta kézzel mégse jöttem: hol a halál nagyon zenél, sziromtalan csokrot kötöttem, piros bogyó, piros levél. S most add a lelked: karcsu váza, mely őrzi még a nyár borát […] Olvass tovább
Jöjjön Varró Dániel: Szeszélyeskedő verse. Hétfőn hú, nagy az én haragom azt, aki bosszant, megharapom. Kedden a kedvem pont közepes, se jó, se rossz, mint a krumplileves. Szerdán szépen szót fogadok, intelligensen bólogatok. Csütörtökönként úgy alakul, hogy csínyeket csinálok csintalanul. Pénteken egy pukkancs vagyok én, dacosabb, mint a saját kisöcsém. Szombaton szeppent vagyok és szende, […] Olvass tovább
Jöjjön Pilinszky János: Egy szép napon verse. Mindíg az elhányt bádogkanalat, a nyomorúság lim-lom tájait kerestem, remélve, hogy egy szép napon elönt a sírás, visszafogad szeliden a régi udvar, otthonunk borostyán csöndje, susogása. Mindíg, mindíg is hazavágytam. Olvass tovább
Jöjjön József Attila: Én nem tudtam verse. Én úgy hallgattam mindig, mint mesét a bűnről szóló tanitást. Utána nevettem is – mily ostoba beszéd! Bűnről fecseg, ki cselekedni gyáva! Én nem tudtam, hogy annyi szörnyüség barlangja szivem. Azt hittem, mamája ringatja úgy elalvó gyermekét, ahogy dobogva álmait kinálja. Most már tudom. E rebbentő igazság nagy […] Olvass tovább
Jöjjön Vörösmarty Mihály: Szabad sajtó verse. Kelj föl rab-ágyad kőpárnáiról, Beteg, megzsibbadt gondolat! Kiálts fel érzés! mely nyögél Elfojtott, vérző szív alatt. Oh, jőjetek ki, láncra vert rabok, Lássátok a boldog, dicső napot, S a honra, mely soká tűrt veletek, Derűt, vigaszt és áldást hozzatok. Olvass tovább
Jöjjön Petőfi Sándor: A csillagos ég verse. Fekszem hanyatt a föld sötétzöld szőnyegén, És merengve nézem a sötétkék eget; Száll reám aranyos, ezüstös csillagfény És koszorú gyanánt övezi fejemet. Megfürösztém lelkem e sugárözönben, Lemosott magáról minden földi szennyet, S most ujjászületve a magasba röppen, S keresi a mennyet; Alszik az egész föld; mély és csendes […] Olvass tovább