VERSEK

Sohonyai Attila – Most, és azonnal Nem tudok már várni, nincs időm. Gyere ide tegnapra, hozzám, s maradj örök holnap utánig. Nincs már pazarolható órám, se percem; légy, légy te a jelen, s a megszépítő, végtelen múlás. Elfogytak kezeim közül a titkok, s létemből a töprengés; azt szeretném, hogy az óramutató fáradása légy. Minden szép, […] Olvass tovább

Sohonyai Attila – Minden este Emlékszem mennyien mondták: ez nem lehet, ez nem megy. S mennyi fejtörést okoztál, mert először a másoknak hittem… Emlékszem mennyi gáncs érte bokánk, s vérhorzsoltan mosolyogtunk. Míg mások létünknek akarták szabni gátját, néztük saját életük zuhanását. Hogy mennyit volt ez másoknak keserű, és el nem fogadott, harag: egymásért mennyin mentünk […] Olvass tovább

Sohonyai Attila – Leszünk Lesznek még hullócsillagos vacsorák, szemet perzselő szemek, éjjeli buja lakomák: lesznek. Lesznek még kacajnevetések, gyermeteg játékkockák a pléden, csillámporos zúgások, selyem érintések: lesznek. Lesznek vad gondolatok, s durva sérelmek, ádáz civódások, meg nem értettségek: lesznek. Lesznek utálások, gyűlöletek, törő szép porcelánok, hasadt ígéretek: lesznek. Lesznek dalos napok, lesznek zivataros éjek. Lesz, […] Olvass tovább

Sohonyai Attila: Tenni mit kell Erősnek kell lenned! – hallottam elégszer, s voltam is, bár a hegy is porlik, ahogyan telnek az évek. Én nem vettem mérleget, hogy máséval méricskéljem; kinek nagyobb. E játékra csak annak van ideje, kire a jótól kiburjánzott az unalom. Sokszor mondták: csendben bírd! S esküszöm nem kiabáltam… ha sebekkel is, […] Olvass tovább

Sohonyai Attila – Ha beléd esek Ha megtörténik, ott ne legyek. Mikor már beszélik, legyek süket. Mikor az utcán elhaladva lépteidre utcafetrengőn sóvárgok, le ne hajolj értem, mert nyomban beléd halok. …azért nem jó, ha beléd esek, mert fontosabb leszel, mint ahogyan a többiben hittem, és ez elsőre szép lehet, de valójában borzalmas. Hisz ha […] Olvass tovább

Sohonyai Attila – El kell lökjelek magamtól El kell löknöm magamtól téged, mielőtt a veled töltött szépet megmérgezik a hétköznapokká fakuló, most még forró együttlétek. Meg is kell bántsalak: fájón, vörösen, hogy a múlásban se tudjak megszépülni lényed magányos viszketésében. El kell hagyjalak, hisz másként mindez a szép mi most nélkülözhetetlen, egyszer csak sima közönségesség, […] Olvass tovább

Sohonyai Attila: Levél a Kedvesnek Sok már ez a távollét, sok már. Hiányzik a csókod, s hiányzik még sok más. Lehetnél itt, azért, hogy én is lehessek: beletenném vad gondolataimba szent szemedből sugárzott rendedet. Sok már ez a távolság, messzi nagyon. A várakozás mi öl, a hiányod. S ki nem gondolná e távolságot messzinek, ahogyan […] Olvass tovább

Sohonyai Attila: Légy az enyém Légy az enyém, hogy a tiéd lehessek, ahhoz, hogy jó legyen, adj egy kis édeset. Ne takarj be, hisz tüze van a vágynak, de ha ezt akarod, hát testeddel hűsítsd itt e katlan-lázat. Légy az enyém, hogy a tiéd lehessek, hogy szép legyen, tegyél egy kis kedveset. Nem áltatás, és […] Olvass tovább

Sohonyai Attila – Ha az állapotom érdekel A házban lépdelek, ami itt él, ami nem, minden velem együtt recseg; már a csend is így jelez, szinte sérti a fület. S ha fotelre ülök, vagy a kanapén a mámor képeket szül, te vagy az italban lévő múzsa, a cigaretta végi füst. S ha találkozunk, vagy épp […] Olvass tovább