Ajánljuk:

  • in

    Vörösmarty Mihály: Ábránd

    Vörösmarty Mihály: Ábránd Szerelmedért Feldúlnám eszemet És annak minden gondolatját, S képzelmim édes tartományát; Eltépném lelkemet Szerelmedért. Szerelmedért Fa lennék bérc fején, Felölteném zöld lombozatját, Eltűrném villám s vész haragját, S meghalnék minden év telén Szerelmedért. Szerelmedért Lennék bérc-nyomta kő, Ott égnék földalatti lánggal, Kihalhatatlan fájdalommal, És némán szenvedő, Szerelmedért. Szerelmedért Eltépett lelkemet Istentől újra […] Olvass tovább

  • in

    Petőfi Sándor – Reszket a bokor, mert…

    Jöjjön Petőfi Sándor – Reszket a bokor, mert… verse. Reszket a bokor, mert Madárka szállott rá. Reszket a lelkem, mert Eszembe jutottál, Eszembe jutottál, Kicsiny kis leányka, Te a nagy világnak Legnagyobb gyémántja! Teli van a Duna, Tán még ki is szalad. Szivemben is alig Fér meg az indulat. Szeretsz, rózsaszálam? Én ugyan szeretlek, Apád-anyád […] Olvass tovább

  • in

    Radnóti Miklós: Tétova óda

    Radnóti Miklós feleségéhez írt szerelmes verse a Tétova óda, melyben megpróbálkozik a lehetetlennel, egyetlen képben bemutatni rendkívül összetett szerelmét, mely már-már egy megkövesült csigaházhoz hasonlóan biztossá szilárdult benne. A cím oximoron, hiszen egy óda műfaji sajátosságaiból adódóan nemigen lehet tétova: felesége iránt érzett szerelme megfoghatatlan számára. – áll a erettsegi.com anyagában. Radnóti Miklós: Tétova óda […] Olvass tovább

  • in

    Nemes Nagy Ágnes: A szomj

    Jöjjön Nemes Nagy Ágnes: A szomj című verse. Nemes Nagy Ágnes: A szomj Hogy mondjam el? A szó nem leli számat: kimondhatatlan szomj gyötör utánad. – Ha húsevő növény lehetne testem, belémszívódnál, illatomba esten. Enyém lehetne langyos, barna bőröd, kényes kezed, amivel magad őrzöd, s mely minden omló végső pillanatban elmondja: mégis, önmagam maradtam. Enyém karod, […] Olvass tovább

  • in

    Márai Sándor: Monológ

    Jöjjön Márai Sándor: Monológ verse. Akarok még hinni az életemben s a mások életében – akarom, hogy izmos és erős legyen karom s földaloljak egy lobogó ,,igen”-ben. Mert megbocsátottam mindenkinek s szeretném, hogy nekem is megbocsásson, ki tettenért a pózon és családon és ne vádoljon többé senki meg. A múltat én elhordozom magammal új életemre, […] Olvass tovább

  • in

    Ady Endre: Szakíts, feledj!

    Jöjjön Ady Endre: Szakíts, feledj! verse. Ha van lelked a szakításhoz, Ha van erőd a feledéshez: Szakíts, feledj!… Úgy sem volt az szerelmi mámor, Csak egy szeszély, mit szít a távol. – Isten veled!… Bolondság volt ez is, mint minden. Silányság volt ez is, mint minden, Álom csupán… S én, aki mindent elvesztettem, Hogy’ rohantam […] Olvass tovább

  • in

    Radnóti Miklós: Tél

    Jöjjön Radnóti Miklós: Tél verse. Hóbafagyott levelet kaparász dideregve a szellő. Duzzadt, mint tele zsák: hóval telik újra a felhő. Nincsen csillag, a fák feketéllő törzse hatalmas. Megfagy az őz nyoma is. Készül le a völgybe a farkas. Olvass tovább

  • in

    Szép Ernő: Én így szerettem volna élni

    Jöjjön Szép Ernő: Én így szerettem volna élni. Én úgy szerettem volna élni Minden halandóval beszélni Mindenkinek nevét kérdezni Mindenkinek szívét érezni A járdán osztani virágot Tegezni az egész világot Megsímogatni ami állat Érinteni minden fűszálat Imádni végtelen sereggel A napot ha fellángol reggel És énekszóval összejönni Az esti csillagnak köszönni S testvéri csókkal hazatérni […] Olvass tovább

  • in

    Weöres Sándor: Hold és felhő

    Weöres Sándor: Hold és felhő Árok mellett üszkös a fadereka, üszkös a fadereka, kikorhadt. Felhő-cápa úszik az egeken át, űzi a hegyeken át a holdat. Egyszer égig fölmásznék, mennyei cápát horgásznék. Föl ne mássz, mert üszkös a fadereka, üszkös a fadereka, kikorhadt. Olvass tovább

  • in

    Weöres Sándor: Kánikula

    Weöres Sándor: Kánikula Szikrázó az égbolt aranyfüst a lég, eltörpül láng-űrben a tarka vidék. Olvadtan a tarló hullámzik, remeg, domb fölött utaznak izzó gyöngyszemek. Ragyogó kékségen sötét pihe-szál: óriás magányban egy pacsirta száll. Legszebb nyári versek – íme 12 nagyszerű költemény a nyárról Olvass tovább

  • in

    Szuhanics Albert: Ballagni könnyekkel…

    Szuhanics Albert: Ballagni könnyekkel… Kezünkben virágok, szemünkben könnyek, nem rég még azt hittük, búcsúzni könnyebb. Ásít a tanterem, üresen áll majd, de most még hallgat egy bús ballagás-dalt. Bal kézben virágok, jobb kéz a vállon, míg láncban lépkedünk, az ének szálljon! Kedves tanáraink búcsúzunk végleg, tőletek mit kaptunk? Csak jót és szépet! Kicsinyke tarisznyánk jelképes […] Olvass tovább

  • in

    Arany János: Mátyás anyja

    Arany János: Mátyás anyja Szilágyi Örzsébet Levelét megirta; Szerelmes Könnyével Azt is telesirta. Fiának A levél, Prága városába, Örömhírt Viszen a Szomorú fogságba: „Gyermekem! Ne mozdulj Prága városából: Kiveszlek, Kiváltlak A nehéz rabságból. Arannyal, Ezüsttel Megfizetek érted; Szívemen Hordom én A te hazatérted. Ne mozdulj, Ne indulj, Én egyetlen árvám! Ki lesz az Én fiam […] Olvass tovább

Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.