A versek oldala
Jöjjön Falu Tamás: Névtelen katona verse. Nem a dicső hadvezért zengem, Ki tervezte a háborút, Kinek nevét örök hír őrzi, Kitől a világ lángra gyúlt. Én az egyszerű embert zengem, Kit mozgósított a plakát, Akit a riadt állomásra Sírva kísért a család. Kit géppuska várt s lövészárok, S figyelte röpülők neszét, Kit bomba ért egy […] Olvass tovább
Jöjjön Tóth Árpád: Miért? verse. Miért? Ó, szitkozódva s könnyesen s borongva, Mindenhogy: árván, tépetten, sután, Csak ez az egy kérdés, e kínos, tompa, Leseng a világban. Halljátok? A nagy, Örök, hatalmas, vén kristályharang, Az ősharang, a kék menny, Ezt kongatja az őrült csenden át: Miért? Olvass tovább
Jöjjön Nagy László: Elfogynak a fák verse. Elfogynak a fák a parton éjszakánként lassan, lassan, amikor az Isten szeme jéggé fagy a kék magasban. Ilyenkor az éhes fűrész nem énekel, mert nem szabad. Ilyenkor az éhes ember nem nyöszörög, bár megszakad. Fáért nem kár, lesz helyette, hisz tavasz jön, új ültetés, de a nyomor parancsol […] Olvass tovább
Jöjjön Weöres Sándor: Marasztaló című verse. MARASZTALÓ Ó ne vidd el két szemeddel a napsugarat! Ne menj, várj még: mert e tájék sötétben marad. Ág nem himbál, fecske nem száll, béres nem arat. Ó ne vidd el két szemeddel a napsugarat! Olvass tovább
Sík Sándor: A legszebb művészet A legszebb művészet tudod mi, Derült szívvel megöregedni. Pihenni, hol tenni vágyol, Szó nélkül tűrni, ha van, ki vádol. Nem lenni bús, reményevesztett, Csendben viselni el a keresztet, Irigység nélkül nézni végig Mások erős, tevékeny éltit. Kezed letenni ölbe S hagyni, hogy gondod más viselje. Ahol segíteni tudtál régen, Bevallani […] Olvass tovább
Jöjjön Tarbay Ede: Dagadj, dunna verse. Dagadj, dunna, kis paplan, csíkos, pöttyös huzatban! puffadj, párna, pufóka, várjatok a lakókra! Most mosdanak, víz csobog, papucskájuk nyiszorog. Suttogó két kislányok, virágforma zsiványok, Jó éjszakát kívánok! Olvass tovább
Jöjjön Csukás István – Esti dal verse. Cirrog a tücsök este, kinyílnak az estikék. Ülök tömör ég alatt, mint a vízben buborék. Röpködnék a fák fölött, de az este visszaránt, mint emléked rám veti bűvölő szembogarát. Olvass tovább
Jöjjön Bella István: Fénylik a nyár verse. Nyár van, hogy zúg a nyár, a nyár, harangok konganak a nyárban, de fehér törzsén már sír a bogár, s a fűrész foga fölsír a fában. Ifjúságom, szerelmeim, mind, mit föléltem én magamtól, játszik, susog – hányféle szín – az ezer tükrű, szájú falombon. Csobban és lassan gyűrűzik […] Olvass tovább
Várnai Zseni: Őrzi egy néma óriás… Nem nyithatom fel koponyád, nem vághatom föl szivedet, mit gondolsz, és mit érezel soha megtudnom nem lehet. Titokzatos burokban élsz, akár a lepke télen át, amit belőled láthatok, gubóba szőtt külső ruhád. Mit tudhatom, ki vagy, mi vagy? Mit forralsz titkon ellenem, nem ismerhetlek semmikép, nem ismerem a gyerekem. […] Olvass tovább
Jöjjön Radnóti Miklós: Szerelmes vers Boldogasszony napján költeménye. Fázol? várj, betakarlak az éggel, hajadra épül a hímzett csillagok csokra és holdat lehellek a szemed fölé. Már nem húz madarak búbos szerelme, csak házak tárják lámpás ölüket a szélnek és hangtalan fákon ring a szerelem. Valamikor az asszonyom leszel és átkozott költők rettentő téli danákkal valahol […] Olvass tovább
Jöjjön Petri György: Hogy elérjek a napsütötte sávig verse. Szokványos nyári éjszakának indult. Sétáltam kocsmáról kocsmára. Talán éppen a Nylonban ittam, a HÉV-végállomás mellett, a Margit hídnál (vagy azt akkor már lebontották?). Nem tudom, lehet, hogy a Boráros téren. Ezek a séták mindig reggelig vagy épp két napig tartottak, és akárhová vezettek. Mindenesetre, valahol ültem, […] Olvass tovább
Andrássy Réka: Lehetetlen bakancslista Szeretnék indián lenni egy évre, szeretnék házakat festeni kékre. Szeretnék éjszaka úszni egy tóban, szeretnék hinni az örökké szóban. Virágos busszal világot járni. sohasem fáradni, sohasem fájni. Szeretném ha bokáig érne a hajam, szeretném jobban szeretni magam. Szeretnék egy évre szerzetesnek állni, sötét kis szobában csendben meditálni és amikor ültem kis […] Olvass tovább