A versek oldala
Benedek Elek: Testvérek Egyszer volt, hol nem volt, De valahol csak volt: Két fiú s egy kislány, Ismeritek is tán. Hárman voltak, hárman Hat puszta határban Nem akadott párjok: Így mondá mamájok. Mama, ha szerette, Nem hiába tette, Sosem búsították, Búban vidították. Akármibe fogtak: Tanultak, játszottak, Öröm volt azt látni, Megnézhette bárki. Mikor nem tanultak, […] Olvass tovább
Jöjjön Kányádi Sándor: Ballada verse. H. Gy. érdemes művésznek olykor meg-megcsillan valami vékonyka fénysugár káprázni kezd a szemünk lassacskán belénk bizsereg annak a reménye hogy talán mégis valami emberségesebb emberarcúbb hogyismondjukra lesz kilátás aztán kiderül csak a porkoláb fiacskája játszadozik ajándékba kapott kis zsebtükrével vagy éppen az őrtorony valamelyik őre pásztázza végig önszorgalomból vagy puszta […] Olvass tovább
Benedek Elek: Az anya Hiába gyönge, fáradt asszony, vézna, Belőle nőtt testünk acélos izma. Hiába félénk, reszkető a lelke, A pompás lángot belénk Ő lehelte. Ő is volt láng, kerengő víg madárka, Ábránd mezőket dallal Ő is járta. S talán csöndes estén szívedbe dobban, Hogy arany faja lángolt víg dalokban. Hiába félénk, reszkető már lelke, […] Olvass tovább
Jöjjön Tompa Mihály: Három a daru verse. Jó előre óvást tészek, Hogy amit most elbeszélek, Nem én költöm…! Ez megtörtént az alföldön, Annak egyik falujában, Valójában! Idején a nyájas estnek, Férj s feleség beszélgettek; S az ablakba könyökölvén: A természet nyílott könyvén, Mely tudomány- s bájjal gazdag, Lélek és szem elmulattak. A nap már-már hunyni […] Olvass tovább
Kiss József: Az anyaszív – Ófrancia dal Egyszer egy legény az eszét vesztette, – Hallga csak, hallga! – Egyszer egy legény az eszét vesztette, Szeretett egy asszonyt, de az nem szerette. Küldte az asszony: Menj, öld meg anyádat: – Hallga csak, hallga! – Küldte az asszony: Menj, öld meg anyádat: És hozd el a szívét […] Olvass tovább
Vas István: Mikor a rózsák nyílni kezdtek Emlékszel? amikor a rózsák nyílni kezdtek, Már nem voltunk fiatalok – Házunk körül virágzó sírkeresztek, Szívünkben sok friss halott. Tudtuk, hogy a boldogság lopott jószág, Akkor is, ha férj-feleség Nézi, hogy bomlanak bokron a babarózsák, Fogják egymás kezét. Sok hajszálad lett ősz éppen abban az évben – Emlékszel? […] Olvass tovább
Jöjjön Kálnoky László: Bordaműtét verse. Gonosz fogókkal hét bordám kitörték, hallottam megreccsenni csontomat. Holtsárga fényt szitáltak szét a körték, a műtőasztal szállt, mint a vonat. A morfium elringatott, hideg mámorba, jégfalú mélységbe estem, és olykor egy-egy átvágott ideg, mint villanyáram, rázkódtatta testem. Ha akkor láttad volna azt a tálat, melybe vérem folyt! Micsoda utálat: csupa […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: A mi gyermekünk verse. Bús szerelmünkből nem fakad Szomorú lényünknek a mása, Másokra száll a gyermekünk, Ki lesz a vígak Messiása, Ki majd miértünk is örül. Ha jönnek az új istenek, Ha jönnek a nem sejtett órák, Valamikor, valamikor Kipattannak a tubarózsák S elcsattan hosszú csoda-csók. Mások lesznek és mink leszünk: Egy […] Olvass tovább
Jöjjön Tóth Árpád: Elkoptam verse. Ó, ifjan hányszor lestelek, Vígan, bízón kerestelek. Bordáim rácsos lugasán A szívem úgy izzott feléd, Mint a tavaszi lugasok Rácsa közt piros lampion… És lehúnyt szemmel híttalak, Te testtelen és drága füst, Hányszor mellemre szíttalak, Te…….. és drága szél, Mellem remegő függönye Hányszor dagadt… Éji mámorban lestelek, Hűs erdőkben kerestelek, […] Olvass tovább
Jöjjön Gyóni Géza: Kicsi kerted verse. Kicsi kerted, látom én jól, Kicsi kerted puszta már. Falombja közt, tudom én jól, Nem dalol már a madár. A kis erdő ködruhában Gyászol, gyászol valakit. Aki benne bokrétába Vadszegfűt már nem szakít. Hogyha abból, ami elmúlt, Megtérne egy pillanat, Hogyha újra összejönnénk Visszalopnánk a nyarat! Kicsi kerted kivirítna, […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Halottak napján verse. Halottja van mindannyiunknak, hisz percről-percre temetünk, vesztett remény mindenik percünk és gyászmenet az életünk. Sírhantolunk, gyászolunk mindig, temetkező szolgák vagyunk! – Dobjuk el a tettető álcát: ma gyásznap van, ma sírhatunk! Annyi nyomor, annyi szenny, vétek undorít meg e sárgolyón… Hulló levélt hányszor feledtet a megváltó, a gyilkos ón!… […] Olvass tovább
Jöjjön Arany János: Sejtelem verse. Életem hatvanhatodik évébe Köt engemet a jó Isten kévébe, Betakarít régi rakott csűrébe, Vet helyemre más gabonát cserébe. Olvass tovább