A versek oldala
Kun Magdolna: Hiányzik valaki Lassan itt a Karácsony, gyertyát gyújtunk szépen, s vacsorához ülünk meghitt békességben. Arcunkról majd eltűnnek a könnyek nyomai, bárhogy fájja szívünket, hogy hiányzik valaki. Valaki, aki nem ül többé közénk, nem mosolyog ránk, s ki nem tölti be melegséggel a meghitt kis szobát. Lassan itt lesznek az ünnepek, s mi arra […] Olvass tovább
Jöjjön Reményik Sándor – Vissza verse. Én nem tudom: hova. Én nem tudom: mire. Én nem tudom, hogy ki után. Csak vágyom, vágyom – – Talán egykor élt életem, Talán sosem élt életem után. Vágyom, vágyom – És nem tudom, e vágy Előre néz, vagy vissza: A reménység, vagy az emlékezet Felbuzgó talajvizét issza. Vágyom, […] Olvass tovább
Jöjjön Várnai Zseni: Katonafiamnak verse. Én magzatom, szép katona fiam, Szíve vérével ír neked anyád, Mióta a császár kenyerét eszed Vörösbe fordult itthon a világ. Most készülünk a döntő nagy csatára, S ti lesztek ellenünk majd a sereg, Ha ráuszítanak önnön véreidre: Ne lőj, fiam, mert én is ott leszek. Az anyaföldnek most zsendül a […] Olvass tovább
Jöjjön Reményik Sándor: Álomhalász verse. Ma hold borong a végtelen felett. Álomhalász – sajkám eloldom, – S kivetem nyűtt hálómat: lelkemet. Ma hold borong a végtelen felett. A végtelen nekem mit tartogat? Ezüsthalakat, aranyhalakat? Örvénylő mélye mit ígér nekem? Magam maradtam künn a tengeren. A hold borong, a háló mintha telne És mintha megfeszülne hangtalan’, – […] Olvass tovább
Jöjjön Kosztolányi Dezső: Mint aki a sínek közé esett… verse. Mint aki a sínek közé esett… És általérzi tűnő életét, míg zúgva kattog a forró kerék, cikázva lobban sok-sok ferde kép és lát, ahogy nem látott sose még: Mint aki a sínek közé esett… a végtelent, a távol életet búcsúztatom, mert messze mese lett, mint […] Olvass tovább
Jöjjön Horváth Krisztina Tina: Emlékvers apámnak vers. Apu, hol vagy? Hol lehetsz? Hiába kereslek… Hiába kiáltom százszor a neved. Te, aki mindig itt voltál, Vigasztaltál, segítettél, most valahová nagyon messzire mentél. Apu, mondd, csak egyszer mondd még hogy szeretsz. Hogy nem fáj már semmi, Hogy most már boldog lehetsz. Elengednélek, ha tudnám hogy így van, […] Olvass tovább
Jöjjön Kosztolányi Dezső: Ilona verse. Lenge lány, aki sző, holdvilág mosolya: ezt mondja a neved, Ilona, Ilona. Lelkembe hallgatag dalolom, lallala, dajkálom a neved lallázva, Ilona. Minthogyha a fülem szellőket hallana, sellőket, lelkeket lengeni, Ilona. Müezzin zümmög így: “La illah il’ Allah”, mint ahogy zengem én, Ilona, Ilona. Arra, hol feltűn és eltűn a fény […] Olvass tovább
Gárdonyi Géza: Mi a boldogság? Mi a boldogság, mondd meg nagy király! Az élet néked csak rózsát kínál. A földgolyóból tiéd egy darab. A koronát viseled egymagad. A gyönyör szolgád és vágyad lesi. Füled a nem szót nem is ösmeri. Mi hát a boldogság: a hatalom? a dicsőség? vagy csak a nyugalom? Melyik a jó, […] Olvass tovább
Jöjjön Kisfaludy György Óda a kedveshez verse. Írom a betűket, szavakat, szépeket. Hozzád hasonlítom a tavaszi kék eget. Leírom a ruhád, a szemed, a szád, Hiába, Nem te vagy, Nem te vagy! Homályosan vetít az agy. Milyen is vagy? Milyen is vagy?? Nekem szép, jó, De kevés a szó, Ha melled ívét írom, még nem […] Olvass tovább
Jöjjön Szabolcsi Erzsébet: Sóhajokba kapaszkodva verse. …mert az élet repül velünk, ha szárnyalunk, vagy csak megyünk, andalogva, kézen fogva, emlékeket felkarolva, sóhajokba kapaszkodva, összebújva vagy széthullva, illatokkal, illanókkal tele tarisznyánk a jóval, hamubasült fájdalommal, friss idővel, vagy a múlttal, ezerarcú szép titokkal… Olvass tovább
Jöjjön Nagy László: Kinek fáj, emberek? verse. Csontkráterekkel a hold, hófuvatokkal a föld fény-förtelemben ragyog, mindennél nagyobb a csönd. Ki old meg téged, dráma, te fehér-fekete? Megoldhatatlan a lét, mint a jegenyék csupa-jég, csupa-lánc lakzis menete. Mozdulatlanná remekít mindent a hideg, betábláz a fagy üvege. E leltárból nem menekül se anyag, se alak. Ordas csillagok virrasztanak. […] Olvass tovább
Kiss Ottó: Nagypapa nem ért a számítógéphez Nagypapa nem ért a számítógéphez, csak a betűket nyomogatja rajta, de játszani egyáltalán nem tud. Hiába magyarázom neki, hogy összesen három élete van, mert szerinte egy is bőven elég. Olvass tovább