A versek oldala
Jöjjön Kosztolányi Dezső: Mint aki a sínek közé esett… verse. Mint aki a sínek közé esett… És általérzi tűnő életét, míg zúgva kattog a forró kerék, cikázva lobban sok-sok ferde kép és lát, ahogy nem látott sose még: Mint aki a sínek közé esett… a végtelent, a távol életet búcsúztatom, mert messze mese lett, mint […] Olvass tovább
Jöjjön Horváth Krisztina Tina: Emlékvers apámnak vers. Apu, hol vagy? Hol lehetsz? Hiába kereslek… Hiába kiáltom százszor a neved. Te, aki mindig itt voltál, Vigasztaltál, segítettél, most valahová nagyon messzire mentél. Apu, mondd, csak egyszer mondd még hogy szeretsz. Hogy nem fáj már semmi, Hogy most már boldog lehetsz. Elengednélek, ha tudnám hogy így van, […] Olvass tovább
Jöjjön Kosztolányi Dezső: Ilona verse. Lenge lány, aki sző, holdvilág mosolya: ezt mondja a neved, Ilona, Ilona. Lelkembe hallgatag dalolom, lallala, dajkálom a neved lallázva, Ilona. Minthogyha a fülem szellőket hallana, sellőket, lelkeket lengeni, Ilona. Müezzin zümmög így: „La illah il’ Allah”, mint ahogy zengem én, Ilona, Ilona. Arra, hol feltűn és eltűn a fény […] Olvass tovább
Gárdonyi Géza: Mi a boldogság? Mi a boldogság, mondd meg nagy király! Az élet néked csak rózsát kínál. A földgolyóból tiéd egy darab. A koronát viseled egymagad. A gyönyör szolgád és vágyad lesi. Füled a nem szót nem is ösmeri. Mi hát a boldogság: a hatalom? a dicsőség? vagy csak a nyugalom? Melyik a jó, […] Olvass tovább
Jöjjön Kisfaludy György Óda a kedveshez verse. Írom a betűket, szavakat, szépeket. Hozzád hasonlítom a tavaszi kék eget. Leírom a ruhád, a szemed, a szád, Hiába, Nem te vagy, Nem te vagy! Homályosan vetít az agy. Milyen is vagy? Milyen is vagy?? Nekem szép, jó, De kevés a szó, Ha melled ívét írom, még nem […] Olvass tovább
Jöjjön Szabolcsi Erzsébet: Sóhajokba kapaszkodva verse. …mert az élet repül velünk, ha szárnyalunk, vagy csak megyünk, andalogva, kézen fogva, emlékeket felkarolva, sóhajokba kapaszkodva, összebújva vagy széthullva, illatokkal, illanókkal tele tarisznyánk a jóval, hamubasült fájdalommal, friss idővel, vagy a múlttal, ezerarcú szép titokkal… Olvass tovább
Jöjjön Nagy László: Kinek fáj, emberek? verse. Csontkráterekkel a hold, hófuvatokkal a föld fény-förtelemben ragyog, mindennél nagyobb a csönd. Ki old meg téged, dráma, te fehér-fekete? Megoldhatatlan a lét, mint a jegenyék csupa-jég, csupa-lánc lakzis menete. Mozdulatlanná remekít mindent a hideg, betábláz a fagy üvege. E leltárból nem menekül se anyag, se alak. Ordas csillagok virrasztanak. […] Olvass tovább
Kiss Ottó: Nagypapa nem ért a számítógéphez Nagypapa nem ért a számítógéphez, csak a betűket nyomogatja rajta, de játszani egyáltalán nem tud. Hiába magyarázom neki, hogy összesen három élete van, mert szerinte egy is bőven elég. Olvass tovább
Keresztury Dezső: Mindig velem vagy Ha nem vagy nálam, akkor is velem vagy. Elküldelek s követlek: újra elhagy kalóz kedvem, s hiányod visszaszív. Úgy élsz bennem, mint kezemen a néma vonások, gyors madárban röpte célja, kút mélyén tiszta víz. Ahogy szólsz, jársz, tüzét vidám eszednek, vágyad tündér játékát őrizem meg, szemedből a tekintetet, bőröd meleg […] Olvass tovább
Arany János verse. Íme az Ez az élet… Ez az élet egy tivornya: Inni kell, ha rád jön sorja, Az örömbül, búbánatból, Karcos borbul, kéj-zamatból. Inni hosszut és körömre, Kedvet búra, bút örömre; Sok megissza vad-őszintén: Egy-kettő vigyázva, mint én. Kivel egykor én mulattam, Többnyire már pad alatt van: Én, ki a mámort kerűltem, Helyt […] Olvass tovább
Juhász Gyula: Anasztázia Föltámadó: így hívták nagyanyámat, Akinek arcán másvilági bánat Hervatag őszi mosolya ragyog; Igy néznek ránk a bús őrangyalok. Föltámadó: fájdalmas anyasága Ma benned él anyám, te árva, drága, Te könnyezőn mosolygó jó anya, Szomorú házunk szelíd alkonya. Föltámadók: bennem ma száz dalokban Mély bánatotok hamva lángra lobban S mi bennetek holt, néma, […] Olvass tovább
Szabó Lőrinc: Hörpentő Gá-gá, bíró, bumbele, Máté, nem apádé, nem anyádé, tied ez a nagy karéj, tej van hozzá, hófehér. Míg ezt szépen megiszod, húz a liba papucsot, indul messze Angliába, fél, hogy fázni fog a lába. Azt üzeni: odaér, mire elfogy a karéj, s ahogy iszod a tejet, kortyok szerint lépeget: lép, lép, lépeget, […] Olvass tovább