A versek oldala
Jöjjön Zelk Zoltán: Csak téged verse. Zelk Zoltán: Csak téged Úgy mondom néked, mint egy leckét, mert szeretném, hogy megtanuljad, ha felelnem kell egyszer érted, akkor te is, már vélem tudjad, hogy én csak tégedet szeretlek : meglestem a szomorúságot, nem magamért, de temiattad szövi-fonja körém e hálót. És szívemet is rajtakaptam, engem elárult, a […] Olvass tovább
Jöjjön Kosztolányi Dezső: Ének a tavasz elé verse. Kelj, bársonylombú, halk lehelletű, borús tavasz a völgyön és hegyen, hogy majd ha eljön az idő, legyen a sebre fű. Tavaszi erdő, jó szorosra fond sűrű, sötét lombod hálozatát, hogy majd ha éjjel elbúvunk alád, födjön a lomb. Kegyes Természet, szánd meg a magyart, adj néki ágyat, sátoros […] Olvass tovább
Jöjjön Kányádi Sándor: Hallgat az erdő verse. Hallgat az erdő, csöndje hatalmas; mohát kapargat benne a szarvas. Mohát kapargat, kérget reszelget. Szimatol, szaglász, cimpája reszket: ura a két fül minden kis nesznek. Hallgat az erdő, csöndje hatalmas; kujtorog benne, éhes a farkas. Éhes a farkas, éhében vesz meg. Szimatol, szaglász, horpasza reszket: ura a két […] Olvass tovább
Jöjjön József Attila: Az árnyékok verse. Az árnyékok kinyúlanak, a csillagok kigyúlanak, föllobognak a lángok s megbonthatatlan rend szerint, mint űrben égitest, kering a lelkemben hiányod. Mint tenger, reng az éjszaka, növényi szenvedély szaga fojtja szoruló mellem. Végy ki e mélyből engemet, fogd ki a kéjt, meritsd szemed hálóját mélyre bennem. Olvass tovább
József Attila – Fák Puha szántások esővert, leves gerezdjei között csüggedten várják a fák a sebes, apadt mellű ködöt. Sárga levelük lefele konyul, törzsük vizes, ragyog. Kisírtan állnak – gyorsan alkonyul s e fák magányosok. Még gallyas, vágatlan, sudár alak mind: hántatlan dorong. Fényes gyümölcsük helyén hallgatag, zömök varjú borong. Görcsösen fogja ijedt gyökerük az […] Olvass tovább
Szabó Lőrinc: Ébredés Áttetsző arany ingében ragyogva jött a nyári hajnal az égen át: azt hitte, hogy még alszom, mert mikor házam elé ért, elmosolyodott, körülnézett s a nyitott ablakon nesztelenül beugrott a szobámba, aztán könnyű ingét ágyamra dobva bebújt hozzám a takaró alá. Azt hitte, hogy még alszom s megölelt s én mozdulni se […] Olvass tovább
Mentovics Éva: Iskolás leszek Iskolába járok ősztől, mert már hat éves vagyok. Hátamra veszem a táskám, s indulok, mint a nagyok. Táskámban sok tarka könyv van, mesékkel és képekkel. Amint lapozgattam őket, úgy tűnt, minden érdekel. Igyekszem majd megtanulni mielőbb az ábécét, s meglepem az anyukámat: én olvasok majd mesét. Olvass tovább
Dsida Jenő: Üzenet Ne gyere hozzám, ne közeledj! Az ősz hulló levelein megírom, amit akarok. Egyet füttyentek, keserű lesz minden édes, édes minden keserű. Ajakad se kell. És ha jönnél, úgyis csak szívem van már, piros, hideg. S azt is az oltárra teszem. Olvass tovább
Jöjjön József Attila Kései sirató verse. József Attila: Kései sirató Harminchat fokos lázban égek mindig s te nem ápolsz, anyám. Mint lenge, könnyü lány, ha odaintik, kinyujtóztál a halál oldalán. Lágy őszi tájból és sok kedves nőből próbállak összeállitani téged; de nem futja, már látom, az időből, a tömény tűz eléget. Utoljára Szabadszállásra mentem, a […] Olvass tovább
Jöjjön Várnai Zseni: Szolgálj szívem verse. Csak kis kitartás! – biztatom magam, még futni kell, még minden messze van. Szolgálj, szívem, még egy kicsit nekem, jaj, meg ne állj az úton hirtelen, sok a dolgunk még s nem mutathatom, hogy a harcot már nem bírom nagyon, és este, ha ágyamba roskadok, érzem, nagyon, nagyon fáradt vagyok. […] Olvass tovább
Móra Ferenc: Rózsák mellé Ha én lehetnék az idő, de jó is lenne néked! én téged, szépséges szivem, szépséged teljességiben jaj, hogy megőrzenélek! Ha én lehetnék az idő, fejed fölött megállnák, hogy nyarad sohse múljon el, hogy hozzád sohse jusson el az ősz, a tél, az árnyék. Ha én lehetnék az idő, virág virágra kelne, […] Olvass tovább
Dsida Jenő: Országos eső Most, mikor beköszönt e halk halódás és a szálas eső sűrűn lelógó drótja zár köribéd finom kalitkát: nincs többé levegős, kitárt szabadság. Pillanatnyi csapongás nem vidámít gyors tettekre s a könnyedén kilendült villámmozdulatot ma – földre ejted. Már nem pár rövid ugrás kedvesed kis háza, már a hegyél sem oly közelben […] Olvass tovább