A versek oldala
Jöjjön József Attila: Medvetánc. Fürtös, láncos, táncos, nyalka, aj de szép a kerek talpa! Hova vánszorogsz vele? Fordulj a szép lány fele! Brumma, brumma, brummadza. Híres, drága bunda rajtam, húsz körömmel magam varrtam. Nyusztból, nyestből, mókusból, kutyából meg farkasból. Brumma, brumma, brummadza. Gyöngyöt őszig válogattam, fogaimra úgy akadtam. Kéne ott a derekam, ahol kilenc gyerek […] Olvass tovább
Osvát Erzsébet: Szeptember elseje Szeptember elseje elérkezett végre. Örömöt csillant az elsősök szemébe. Még alig pitymallik, ők már talpon vannak, nehezen várják, hogy útnak induljanak. Kis táskájuk fénylik, vadonatúj, tiszta. Benne ábécéskönyv, tolltartó és irka. Üres lett a fészek. kirepült a madár. A sok kicsi elsős már iskolába jár. Köszönjük, hogy elolvastad Osvát Erzsébet költeményét. Mi […] Olvass tovább
Madách Imre: Karácsonykor Zúgva nyargal a szél, hordja a havat, Mindenekre tiszta fénypalástot ad. Egyiránt borít el bércet, völgyeket, Tán az egyenlőség tart ma ünnepet. Ünnep van valóban, ím a büszke vár Dús világításnak özönében áll, Fényes csarnokáról hangzik a zene, S vad dombérozásnak hangja jön vele. Vár alatt útfélen űl kolduscsalád, Férj s nő […] Olvass tovább
Jöjjön Vas István – Óda a tegnapi asszonyokhoz verse. De szépek vagytok, tegnapi asszonyok! Hamvadó szemetekben még néha felragyog A régi büszkeség, amivel az első szeretőt Vállaltátok papák-mamák, a világ vádja előtt, Nem sütöttétek le a szemeteket, ahogy illett akkoriban, És nem bújtattátok a szempillák fátylába démonian, Ti először itt mifelénk, ti válogatott kevesek, Akikben […] Olvass tovább
Vas István: Levél a túlvilágra Már negyven éve, hogy utolszor átkaroltuk egymást (Egyébként először is, azt hiszem: Még nem volt divat férfiak között az ölelősdi), Én elfordultam csüggedten, te ott maradtál, Mert nem és nem akartál csalni, bújni, Lesz, ahogy lesz, ahogy Isten akarja – mondd, Negyven év múlva már bevallhatod, Hogy gondoltál-e gondolattalan A […] Olvass tovább
Jöjjön Vas István: Határozók és kötőszavak verse. Jóllehet ez és jóllehet az és jóllehet garmadával, Mindazonáltal, jaj, mindazonáltal az egész is mindazonáltal, Feltéve ha és feltéve hogy és feltéve azt, amit, Ennélfogva és immár az úgyse, a mégse aligha segít, Mert bõven van itt a mivel, a miáltal, a minekutána, Nyilvánvalóan terjed a továbbá komor […] Olvass tovább
Jöjjön Vas István: Költözés verse. Minden mielőtt végleg Felszámoltatik Minden jelentéséből kikopik Már csak valami lefokozott élet A kibukkanó szögek vezetékek Csupaszodó falak A lehulló vakolat Fiókok tartalma szanaszét Egymásba gabalyodva Mint a tudatküszöbre szabadult Gondolat- és képzettársítások Egy összetépett gúnyvers – a modelljét Félévre rá megölték – régi tagkönyv Az elsüllyesztett fénykép az utolsó […] Olvass tovább
Tóth Árpád – Elmondom Elmondom az égnek, elmondom miért nem látom kéknek, tengerek tükrének kristályos csalfa képét, megcsillanó hegyek ormainak hófödte bércét… Elmondom mert hallgatnom tovább nem szabad, szívem dobogja ajkamra a szavakat, míg lelkem hall távoli angyali hívó hangokat… Mennem kell, s merek-e lépni vissza nem vágyó lépteket, hisz tudom csak a távol vár, […] Olvass tovább
Jöjjön Weöres Sándor: Canzone verse. Feleségemnek Még nem tudom, hogy mennyi vagy nekem, ó, hallgat még felőled benn a lélek, mely fátylat von köréd, szerelmesem, s még nem tudom, hogy néked mennyit érek, jósorsodat hozom, vagy tán halálom, arany s gyémánt díszét, még nem tudom: új, mézes fájdalom indái közt nehéz utat találnom. Csak azt tudom, […] Olvass tovább
Garay János: Egy ismeretlen széphez Sugár de teljes A termeted, Kis pille hordja Lépésedet. Hajad selyemből Sötét bogár, Elbontakozva Egy tengerár. Cseresznye – szácskád Legszebb bíbor, Kedves magadka Élet – vidor. S mégis szemedben Ábránd is ég, Nem nap, Nem is hold,- Egész egy ég. Mindenben az vagy, Ó bájalak, Kit álmaimban Óhajtalak. S ó, […] Olvass tovább
Nagy László – A balszerencse paripáján A balszerencse paripája ránknyerít, közénk települ, elmenekülnek a virágok és a lányszalag elrepül. Arany kis libáim zsibongtak s mindannyi holtra szédült már, fehér anyjuk csavargó céda, csattogó fürdője a sár. A sovány disznó fészek-alja tojást a pofájába kap, csámcsogását örökké hallom, sörtés álláról csüng a hab. Lezuhan a tűzfal […] Olvass tovább
Jöjjön Orbán Ottó: Egyformák verse. Kati és Eszter egyformák, nincs is náluk egyformább. Egyik kicsi, a másik nagy, mégis mása a másiknak. Ha kicsi, ha nagy, békén sose hagy. Köszönjük, hogy elolvastad Orbán Ottó költeményét. Mi a véleményed az Egyformák írásról? Írd meg kommentbe! Olvass tovább